Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-399

50 399. országos ülés Í909 január W-án, szerdán. nézve igazságosnak egyáltalában nem tarthatom. Az illetményadó kulcsát az igazság szempontjából sokkal alacsonyabbra kellene leszállítani a középfokban is, az alsóbb fokban is. Zakariás János : Csak a ministereknél nem ? Vázsonyi Vilmos: Az ő jövedelmük nem is olyan nagy. Pető Sándor: Sokszor ugyan nem érdemlik meg azt sem. Vázsonyi Vilmos: Nem kívánok a javaslat további részleteire kiterjeszkedni. Röviden említem meg csak azt, bogy a kereseti adónál, mely legnagyobb mértékben a városi lakosságot érinti, túlságos szigorral találkozunk és nagyobb teherrel mint Ausztriában, hogy továbbá a jövedelmi adónál, a melyről bátor voltam kimutatni, hogy a legnagyobb sulylyal ismét a városi lakosságra nehezedik, megint nagyobb az adóteher, mint az osztrák adózóké. Bátor voltam kimutatni azt, hogy a városi lakosság közt a hivatalnokok nagy rétegénél, mely eddig az általános jövedelmi pótadótól mentes volt, ugyancsak adóemelkedés mutatkozik. Meg kell állapitanom, hogy a városokat a legjelentékenyebb mértékben érdeklő házbéradó megállapításánál is csak igen kevés méltányossággal találkozunk. A házbéradó leszállítása Budapesten összesen 0'6°/o, az óbudai kedvezmény elvesztésével. (Zij a leözépen.) Elnök '. Kérem, ne zavarják a szónokot, az idő is előre haladt és még az interpellácziókra is át kell térni. Csendet kérek. Vázsonyi Vilmos: A házbéradónak 0"6°/o-kal való leszállítása igen keveset fog segíteni azon a lakásínségen, melyet az igen t. pónzügyminister ur is elismert, és a melynek orvoslására nemcsak kísérletet tesz, hanem valóságos munkálatokat is foganatba vett. A házbéradó — és itt térek vissza a földadó leszállítására — a háztulajdonosok jelenlegi monopolszerü helyzete mellett nem a háztulajdonosokat terheli, hanem a bérházak lakóinak terhére változik át, a lakók által viseltetik, és ha nem volna meg ez a kapcsolat, ha nem volna meg az átháritásnak ez a lehetősége, akkor kétségtelennek tartom, hogy az igen t. pénzügyminister urat nem lehetne soha megkapni arra, hogy adómentességet biztosítson bizonyos vidékeknek, bizonyos utczáknak, mert hiszen ezen adómentességnek biztosítása is arra szolgál, hogy az építkezési kedv fellendüljön épen az adókedvezmény által, tehát a monopolszerű helyzete a házbirtoknak megszűnjék. Elnök: Kérném a szónokot, legyen szíves beszédét befejezni, mert a ház azt a határozatot hozta . . . (Zaj balfelbl.) hogy félkettőkor térjünk át az interpellácziókra. (Zaj.) Nagy György: Halljuk! A szónokot nem lehet kényszeríteni a befejezésre. Laehne Hugó: Kérni csak lehet! Nagy György: Még kérni sem lehet ai-rá, hogy befejezze. Elnök: Nagy György képviselő urat figyelmeztetem, hogy ne avatkozzék az elnöki teendőkbe, mert kénytelen leszek őt rendreutasítani. Nagy György: Az elnök meg ne avatkozzék a szónok dolgába. (Zaj.) Elnök: Rendreutasítom Nagy György képviselő urat és kérem Vázsonyi képviselő urat, hogy legyen szives beszédét befejezni, mert két interpelláczióra félelet adatik és azonkívül öt interpelláczió vár előterjesztésre. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Vázsonyi Vilmos: T. ház! Én egyáltalában nem csinálok kázust ebből. Én ugy fogtam fel az igen t. elnök ur figyelmeztetését, hogy igyekezzem beszédemet hamarosan befejezni és nem ugy, hogy üljek le, mert akkor leülnék és azzal fejezném be beszédemet. Elnök: Ugy van ! Vázsonyi Vilmos: Én ismerem a ház iránti tekintetet és méltányosságot és miután alkalmam lesz még a részleteknél foglalkozni a kérdéssel, igyekezni fogok rövidesen befejezni beszédemet. A házbéradóról rövidesen még csak annyit kívánok megjegyezni Budapestre vonatkozólag, hogy a mit megtett az igen t. pénzügyminister ur vidéki városoknál in peius, a midőn megcsinálta a belső körzeteket, a melyek 15 százalékos adó alá esnek, ennek a megalkotása volna szükséges Budapest és a nagyvárosok számára; tehát nem az óbudai kedvezmény eltörlése, — az jogos és helyes kedvezmény — hanem igenis megállapítása annak, hogy mi egy városnak belső területe és mi egy városnak külterülete. És ha egy város belterülete adózik 17 százalékkal, annak külső területe teljesen eleget adózik 15 százalékkal, a mint ez a vidéki városokra megállapittatott. Az igen t. pénzügyminister ur ezeket a körzeteket megáüapithatja szuverén módon saját belátása szerint, de ha ezt megteszi, az a meggyőződésem, hogy fiskális szempontból sem jár rosszul, mert akkor a be nem épített külső vidékeken ezen két százalékos engedmény által az építési kedv fellendül és a megakadt éjntkezés ott végre megindul. T. ház! Miután be akarom fejezni beszédemet, nem szólok sem a tőkekamatadóról, sem pedig az egyéb adókról, a melyekről még szólni óhajtottam volna. Röviden azzal kívánom befejezni beszédemet: én az igen t. minister ur ezen javaslatában a legrosszabb eklekticzizmusnak érvényesítését látom. A legrosszabb eklekticzizmus mely a különböző adótörvényekből mindenütt csak a szigort veszi át... Pető Sándor: És a rosszat! Vázsonyi Vilmos:.,. és sehonnan sem veszi át az enyhét. Átvette, a mint látjuk, az osztrák adótörvénynek egész rendszerét, de nem vette