Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-399

42 399. országos ülés 1909 január 20-án, szerdán. VázsOIiyi Vilmos: Ezen leengedésnek az volt a hatása, — mert méltóztatik tudni, hogy a kereseti adó Ausztriában nemcsak kontingentálva van, hanem egyúttal reparticzió utján is vettetik ki . . . Wekerle Sándor ministerelnök (közbeszól). Vázsonyi Vilmos: Lehet, hogy jobb volna; a kereskedők jobban örülnének neki. Mondom, az volt ezen leengedés hatása, hogy a kisebb adózóknak három adótársasága olyan módon osztozott a kontingens ezen leszállításában, hogy az adózóknak negyedik osztályú adó társaságához tartozók 28%, a harmadik osztályhoz tartozók 21% és a második osztályhoz tartozók 14%-nyi leengedésben részesültek, nyomban az osztrák egyenes adóreformnak életbeléptetésével. Ezzel azonban még egyáltalában nem zárult le az osztrák kereseti adó leszállításának reménye vagy igénye a kereseti adót fizetők számára, mert az osztrák törvény ugyancsak kimondotta azt is, — kontingentálva 1898 és 1899-re, majd pedig a későbbi cziklusra is az u. n. személyes adókat, a melyek közé a kereseti adó, a jövedelmi adó, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója és a tőkekamat- és járadékadó tartozik — hogy a mennyiben ezeknek a személyes adóknak kontingense 1898-ra és 1899-re a megállapított összeget íelül fogja múlni, a felesleg elsősorban a föld- és a házadó főösszege kontingensének 10%-kal való apasztására — másodszor : 3 millió forint az ott meglehetősen Ínséges tartományok felsegélyezésére fordítandó, a minek nálunk a törvényhatóságok segélye felelne meg, harmadszor pedig a mennyiben még felesleg maradna, ez a felesleg a földadónak további 5%-kal, a kereseti adónak további 5%-kal és a házadónak 214%-kal való leszállítására fordítandó. Az a hivatalos kiadmány, a melyet az ottani pénzügyministeriumnak köszönhetünk, megállapítja azt, hogy ezek a leengedések 1900-tól kezdve tényleg megtörténtek és hogy kereseti adókban 1 millió forintot felülhaladó további leengedés állott be Ausztriában. Az osztrák adóreform tehát nem azzal kezdődött, a mint az igen t. pénzügyminister ur eredetileg tervezte is, hogy a kereseti adónak kontingense csak in pejus állapittassék meg és amennyiben kevesebb jönne be, kivetésnek legyen helye, hanem kezdődött egy tényleges elengedéssel szemben a régi állapottal, mert az osztrák pénzügyi kormányzat komolyan akarta megpecsételni azt az állítását, hogy elsősorban nem jövedelmi többletet kivan szerezni a reformmal, bár olyan pénzügyi kormány nincs, a mely jövedelmi többletet általában ne óhajtana. Az osztrák kormány megpecsételte komoly szándékát azzal, hogy a reformot a kereseti adó tényleges leengedésével kezdte meg, a mi, mint számszerűen felhoztam, jelentékeny összegre rúgott, azután pedig az uj adórendszer első két esztendejének elteltével, tehát az első cziklus után, ismét egy millió forintnál nagyobb összeget engedett el a kereseti adóval megróttak számára. Az osztrák kereseti adó kulcsát nem hasonlíthatom össze a magyar kereseti adónak a javaslatban tervezett kulcsával, azon egyszerű oknál fogva, mert az ottani kontingentált és reparticziós adónak természetesen nincsen kulcsa. Mégis lehetséges az összehasonlítás azon adóteher között, a mely jelenleg a magyar iparosra és kereskedőre egyfelől és az osztrák iparosra és kereskedőre másfelől esik, ha nézzük egyszerűen az adóalanyok számát és az elért főösszeget mindkét országban. így megkapjuk azt a számot, hogy mennyi esik fejenként a magyar iparosra és kereskedőre és mennyi az osztrákra. Kiderül ebből az összehasonlításból, hogy Ausztriában ez a kontingentált és reparticziós adó tényleg csak kevéssel haladja meg a 3%-os kulcsot. A mi pedig az adóteher magasságát illeti, kiderül annak a vádnak ig azsasftalansága is, hogy a magyar ipar és kereskedelem keveset adózik. Az általam vázolt összehasonlítási rendszer alapján kitűnik, hogy ugyanakkor, a mikor az osztrák adózóra fejenként 39 K esik, a magyarra 59 K hárul. Lengyel Zoltán: Mennyivel szegényebbek azok ? Vázsonyi Vilmos: Az osztrák reformból átvette a pénzügyminister ur a kereseti adó fentartását, de nem vette át annak leszállítását, nem a kontingens leszállítását, a mi nézetem szerint jogos, bár azt a kereskedők és iparosok nem is kérik. Nem vette át a pénzügyminister ur azt, hogy a tényleges helyzet szerint az iparosok és kereskedők terhe csak 3% legyen, hanem 5%-os adókulcsot kivan megállapítani. Az osztrák kereseti adó kivetése, mint méltóztatnak tudni, reparticzió utján történik, a mely végső vonalában adótársaságok tagjai közt ejtetik meg. Adókulcsról tehát ott nem beszélhetünk, de nem mondhatjuk azt, hogy az osztrák kereseti adóban nem volna meg a progresszió. Az osztrák kereseti adóról szóló törvénynek kiegészítő részét képező séma alapján, a mely alapul szolgál a kereseti adó kivetésénél, progresszív alapon áll, az adókivetés olyformán történik, hogy ezen séma szerint megvizsgálja az adókivetőbizottság, hogy melyik tétel felel meg az adózó teherviselési képességének és üzlettársaival szemben a helyes aránynak % A tényleges teher tehát, melyet az osztrák kereskedő és iparos visel, a mint bátor voltam rámutatni, a 3%-ot csak kevéssel haladja meg és a mellett megvan még a reparticziós és kontingentált adórendszer mellett annak a lehetősége is, hogy a memryiben magából a kereseti adóból több jövedelem folyik be, mint a mennyi kontingentáltatott, ez is a kereseti adónak későbbi leszállítására szolgál. Ezzel szemben a magyar kereseti adójavaslat alkalmaz egy magas 5%-os kulcsot, ismétlem, ilyen magas kulcs kereseti adóra nézve nincsen egyetlenegy országban sem, a hol a jövedelmi adót behozták.