Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-399

399. országos ülés 1909 január 20-án, szerdán. 4.'í Egy hang (baljdól) : Felére szállította le. a kulcsot! Vázsonyi Vilmos: Igen, felére leszállítja a kereseti adó kulcsát, ezt hallottam, olvastam a törvény indokolásában, sőt mondta az előadó ur is, ezzel tehát számomra ujat a képviselő ur nem mondott. A kulcsot látszólag leszállították a felére, azonban a t. képviselőtársamat arra kérem, hogy legyen kegyes figyelmére méltatni nem is azt a körülményt, a melynek a konzekveneziáit nehéz kisérni, hegy a valóban kipuhatolt és a fiktív kereset között mily óriási nagy tátongó szakadék van, hanem méltóztassék egyszerűen figyelmére méltatni azt, hogy ez a javaslat, a mely a kereset valódi kipuhatolása mellett másfelől a minimális tételeket is szépen fentartja, a minimális tételeket egyszerűen megszorozza kettővel, sőt a lakásoknál, mondhatom, nemcsak kettővel szorozta meg, hanem a mennyiben a lakásbérek eddigi szorzása az egy-egy félnél 8-ig történt, most 10-szeresig emeltetik fel a szorzás lehetősége, a mi által nemcsak megkétszereztetett a minimális adótételeknél a kiszámitott kereset, a mely adóztatás alá vonatik más adatoknak a hiányában, hanem még a kétszeresnél is magasabbra emeltetik. Ez mindegyiknél igy történik, mert méltóztatott a forintból koronát csinálni, ennek következtében, a mi eddig 500 forintnál kezdődött, az most 500 koronánál kezdődik. így én is hajlandó vagyok bárkinek kulcsát leszállítani, mert végtére teljesen mindegy, hogy valamit kettővel szorozunk és attól 5%-ot szedünk, vagy valamit kettővel csztunk és attól 10%-ot szedünk. Ez a művelet nagyon egyszerű. Az igen t. pénzügyminister urnak ne méltóztassék aggódni, hisz a minimális tételekkel teljesen gondoskodott arról, hogy a kincstárt semmiféle kár ne érhesse és ha senki be nem vallaná is keresetét, ha a bevallásoknak általános sztrájkja következnék is be az adózók részéről, a mi talán be is következhetik, akkor is biztosította magának az igen t. pénzügyminister ur, hogy egyetlenegy fillért sem veszít a kereseti adónál, mert azon minimális adótételeket, melyek alapján a kereset kiszámítása történik, már előre is óvatosan kettővel megszorozta; de nemcsak hogy megszorozta ezen adótételeket, hanem ha bennmaradt volna a javaslatban — mert örömmel hallottam, hogy nem marad benn változatlanul — az a hires 44. §., a mely a lateinerségnek szánt nemzeti ajándék lett volna, a mennyiben a lateinerség számára jelentette volna az eddigi minimális tételeknek háromszorosra való felemelését. (Ellenmondás.) Háromszorosra, mondom, azért, mert az irodai helyiséget lakásnak vette volna a maga egészében, tehát a minimális kereset kiszámításánál nem 40—150 százalék állítandó be minimális kereset gyanánt, hanem 1%—10-szeres szorzat, a mi jelentékeny differenczia ; de megvan a jelentékeny differenczia abban is, hogy a mennyiben az iroda és a lakás megosztatik, akkor, ha a lakásszorzatoknál a minimális adótételek kiszámittatnak, alacsonyabb skálába, esünk bele, tehát a tizzel vagy nyolezczal való szorzásnak kellemetességét inkább kerülhetjük el. Nem mondottam tehát semmi merészet, illetőleg nem túloztam, a mikor azt mondottam, hogy a mennyiben a 44. §. megmaradna, ez a lateinerségnek szánt nemzeti ajándék a minimális adótételek kiszámításának eddigi módját legalább is háromszorosan súlyosbítaná ezen osztályra nézve. Es itt ne méltóztassanak csak az ügyvédekre gondolni, a kikről tudom, hogy nem szeretik őket sajnálni, hanem méltóztassanak gondolni az orvosokra is, a kiknek lakása épen azért nagyobb, mert az orvosi praxisuk folytatása, különösen a városban, legalább két szobát tesz szükségessé, egy várószobát és egy olyan szobát, a melyben rendelnek ; méltóztassék gondolni a művészekre, a kiknek ateherjét is e szerint lakásnak számi tanók, méltóztassék gondolni a szabad foglalkozást üző mérnökökre vagy épitészekre, a kik alkalmazásban nincsenek, íz a kiknek a lakásuk mellett lévő irodahelyiséget ugyancsak lakásnak számítanék. Hogy ez nem pusztán ügyvédi kérdés, ezt azért voltam bátor felemlíteni, mert ismerem azon nagy népszerűséget, a melynek az ügyvédek örvendenek. (Zaj.) A kereseti adónak magas kulcsa van, a mint bátor voltam felemliteni, és ez ellentétben van a minimális tételeknek megtartásával és az inquizitórius eljárással. Ezen magas kulcsnak, a mely a kereseti adónál fenmarad, egyenesen az lesz a következménye, hogy épen az az adómorál, a melyet a tisztelt pénzügyminister ur elérni kivánt, egyáltalában nem éretik el, az az adóerkölcs, a melyről az előadó ur szólott és a melynek egy vértanuját, nazarénusát is felemiitette beszédében, a ki eltitkolta a jövedelmének megfelelő adóját, hogy önmaga előtt becsületes maradhasson. Ez az adómorál öt százalékos kereseti adókulcs mellett kétszeresre felemelt minimális tételekkel ép oly kevéssé fog bekövetkezni, mint a hogy jelenleg nincs annak semmiféle nyoma, azon egyszerű oknál fogva, mert öt százalékos adót kipuhatolt valódi keresete után nem fizethet az, a ki még egyszer jövedelmi adót is fizet, és a mennyiben a valódi jövedelem kipuhatoltatnék. ez az ipart űző, a kereskedő, szabad foglalkozást gyakorló középosztálynak teljes tönkjét és megnyomoritását jelentené. (Ugy van! a közéfen.) Az a hiba mi nálunk, hogy miután igazi nagytőkénk nincsen, vagy legalább is sokkal csekélyebb számban és mennyiségben, mint a hogy az ország, ismétlem, a mint az ország érdekében szükséges volna, mert csak a nagytőke birja ki a szocziális terheket, egy sajátszerű paradoxonnal, hogy a nagytőke egyúttal emeli is a szocziális haladást és azt előidézi, nálunk kinevezik nagytőkének, kinevezik gazdagságnak azt, a mi egy középosztálybeli ember jövedelmének felel meg és a kereseti adó megállapitásánál épugy, mint a jövedelmi adó kulcsánál, minthogy nálunk az igazi nagy jövedelmeket megfogni nem lehet, meg6*