Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-399

38 399. országos ülés 1909 január 20-án, szerdán. telenül; minthogy névtelenül érkeznek, máskép nem tudja az összegeket nyugtázni, mint nyilvánosan, a lapokban. Ezek az összegek miből állnak elő ? Abból, hogy valaki rosszul vallja be a jövedelmét, nagyobb jövedelme van, mint a mennyire talán számított, félt is egy kicsit, és akkor azután feltámad benne a lelküsmeret, beküldi a kincstárnak azt, a mivel tartozik. Neve szerint nem meri beküldeni, mert akkor ott volna a szégyen, hogy ő nem igazán vallotta be az adóját, tehát a lelkiismeretének ugy tesz eleget, hogy névtelenül küldi az összeget a pénzügyministernek. (Zaj.) Ha Magyarországon az adóerkölcs egyszer idáig fog emelkedni, . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Hoitsy Pál előadó : . . . akkor én leszek az első, a ki azt fogom mondani, hogy szállitsuk le még ezt az 5%-os kulcsot is ; ma azonban a legjobb meggyőződésem az, hogy ebből a kereseti adóból több semmi esetre sem fog befolyni, mint eddig, hanem kevesebb, mert hiszen az emberek nem lesznek rá vehetők, hogy kétszeresen vallják be a jövedelmüket, az adókivető bizottság pedig nem fogja kétszeresre emelni, tehát kevesebb fog befolyni. De igen üdvös intézkedést látok abban, hogy valamivel hozzá fog járulni a javaslat ahhoz, hogy az adóerkölcs emelkedjék az országban és ne legyenek olyan vad állapotok, mint eddig. (Helyeslés baljelől.) Sándor Pál : A kontingenssel mi van ? Hoitsy Pál előadó : A minister ur bejelentette, hogy elfogadja. Az utolsó adónem, melylyel foglalkozik ez a javaslat, a jövedelmi adó. Ennek kettős czélja van. Először kiegyenlítő, kiegészitő természete van, hogy azon egyenlőtlenségeket, melyek más adónemekben előállottak, kisimitsa. ' A második az, hogy utóiérjen oly jövedelmeket, melyek eddig az adózás alól teljesen mentesítve voltak. Ennek következtében a kiegyenlítő hatása egyrészt abban áll, hogy megállapítja ez is, mint a kereseti adó, a létminimumot, melyen alul jövedelmi adó fizetésének helye nincs ; másrészt megállapítja azt, hogy a kiknek eddig adómentes forrásokból voltak jövedelmeik, ezentúl ezen adó czimén szintén adóznak. Méltóztatnak tudni, hogy a kinek csak jelzáloglevelek vagy állampapírok voltak a birtokában, ha 3—4 milló korona értékű volt is, ha százezrekre ment is a jövedelme, eddig egyetlen egy krajczár adót sem fizetett. Ez igazságtalanság volt és ezen akar ez a törvényjavaslat segíteni. A harmadik intézkedése az, hogy behozza a progresszivitást, még pedig méltányosan, mindig arra való tekintettel, hogy a középvagyonnal biró emberre kis mértékben nehezedjék, az egészen szegényre semmikép és a nagy jövedelmet csak ott érje érzékenyebben, a hol az már évenként a 120.000 koronát meghaladja. • Igen fontos intézkedése ennek a törvényjavaslatnak még az is, a mi iránt szintén több vármegye, több törvényhatóság folyamodott az országgyűléshez, hogy a kik külföldön töltik az esztendőt, kiknek itt állandó lakásuk nincs, és nem tartózkodnak itt évenkint legalább négy hónapon keresztül, azoknak az adóját nemcsak felemeli, hanem azokat háromszoros adóval sújtja. Van még idecsatolva két reform, az egyik szól a közadók kezeléséről, a másik a közszolgáltatások egyesitett kezeléséről. Ennek a két javaslatnak czélja az, hogy a községek terhén könnyítsen valamit. Az adózási rendszer ott eddig egészen komplikált volt, ugy hogy a jegyző idejének javarészét teljesen lekötötte. Lehetett volna ugyan arról is szó, hogy ezt az egész adókezelést államivá tegyük, de ez ellen három nagy szempont beszél. Az első az, hogy ez belekerült volna 7—8 millió koronába, a mire az államnak pénze nincs, a második, hogy ott a községekben sokszor bizonyos elnézést kell gyakorolni az adófizetések körül, azt pedig egy messze a központban lévő állami hivatal kevésbbé tudja megítélni, mint a községi elöljáróság, mely a helyi viszonyokat ismeri, A legnagyobb ok, a mely ez ellen szól, alkotmányjogi természetű. Megtanultuk a legközelebbi múltból is, hogy nem volna kívánatos összes adózási rendszerünk kezelését tisztán állami közegekre bizni. (Helyeslés.) Néhány egyszerűsítő dolog foglaltatik ezekben a javaslatokban, a melyek következtében a jegyző és az elöljáróság munkája apadni fog. Az adófőkönyvekben csak egy tétele lesz minden embernek, mert minden emberre nézve az a legfontosabb tudni, mi az a végösszeg, a melylyel tartozik. A jegyző azután külön számolhatja el, hogy a befizetett összeg hogyan oszlik meg a községi, megyei és állami szolgáltatások között. További intézkedés az, hogy mig eddig a községi előljáró és jegyző minden hónapban köteles volt az adót beszállítani az adópénztárba a naplókkal együtt, s ezért utazni kellett sokszor távoli helyre, a mi által a községnek nagy kiadásokat okozott, ezentúl ezeket az adókat elküldheti postán is és az esztendőben csak egyszer a deczemberi adóval kell, hogy személyesen bemenjen. Behozta ugyancsak ez a javaslat a clearingrendszert is, ugy hogy a közvetlen adókat fizető ezentúl sokkal egyszerűbben fizetheti a maga adóját. Mindent összevéve, egy nagy reform előtt állunk. Ez az adójavaslat át fogja alakítani egész rendszerét a mi adózási viszonyainknak, egységesen, belső összefüggésben oldja meg a legnehezebb feladatokat, humánus minden tekintetben, mindenütt keresztülvonul rajta a nagy szocziális gondolat : mentesíteni az adó alól a kisebb exisztencziát, ugy hogy — bár ez az adóreform is túl fogja magát élni, mint a hogy minden törvény túléli magát, és túléli azt az élet — meg vagyok győződve, hogy legalább száz esztendőre minden uj reform ebből fog kiindulni, és ez legalább száz esztendőre adózási rendszerünknek alapját fogja képezni ebben az országban. Ebben a tudatban