Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-399
399. országos ülés 1909 január %0-án, sierdáil. 39 kérem a t. házat, métóztassék ezt elfogadni. (Élénk éljenzés és taps.) Csizmazia Endre jegyző: Vázsonyi Vilmos! Vázsonyi Vilmos : T. ház ! Az igen t. előadó úrral, azt hiszem, abban egyetértünk mindannyian, hogy a jelenlegi egyenesadó-rendszer elavult és reformra szorul. Kisebb lesz már az egyetértés ezen reform dicséretében és magasztalásában, a melynek életkorát a mélyen t. előadó ur egyenesen száz esztendőre irányozta elő. Én a t. ministerelnök urnak pénzügyi genialitását ismerve és egyéniségét, minden politikai vonatkozástól menten, tisztelve, midőn egyenesadó-rendszerünknek reformja szőnyegre kerül, nem ezt a reformot vártam tőle, épen azon csodálatnál és tiszteletnél fogva, melylyel az ő alkotógenieje iránt viseltetem; mert ebben az egyenesadó-reformjavaslatban, mert mindezen javaslatokban ennek az alkotógenienek semmiféle nyomait sem fedezhetem fel. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Vázsonyi Vilmos: Az igen t. pénzügyminister úrtól igazán olyan korszakalkotó reformot vártam, a mely megszünteti végre legalább az adókérdéseknél az osztályoknak fatális versengését. . . Buza Barna (közbeszól). Vázsonyi Vilmos: Nem is felelek erre, mert ha minden mondatomnak közepén az ön kedvéért, t. képviselő ur, megállanék, akkor egyet sem volnék képes befejezni. De miután az izgatást felvetette, egyszerűen melegen ajánlom neki, hogy először olvassa el a magyar országgyűléshez intézett előterjesztését az összes törvényhatósági és rendezett tanácsú városoknak, aláírva polgármestereik által. . . Zakariás János : Azokat is félrevezették. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Vázsonyi Vilmos : . . . másodszor legyen kegyes érdeklődni az iránt, hogy Magyarország öszszes kereskedelmi és iparkamarái ugyancsak együttes előterjesztéssel éltek, végül legyen szives érdeklődni az iránt is, hogy az országgyűlés képviselőházának azon tagjai, a kik városokat képviselnek, ugyanazokat a panaszokat hangoztatták, a melyek ezen előterjesztésekben fel vannak sorolva. Ezzel erre a közbeszólásra feleltem. Egyébként mást, mint a zavarás tendencziáját ezen közbeszólásoknak nem tulajdonítom és azért sajnálatomra a továbbiakban azokra egyáltalában nem válaszolhatok. T. ház ! Vártuk azt az egyenesadó-reformot, a mely megszünteti az osztályok között — ismétlem •— legalább azt a fatális versengést, hogy azok egymás szájába és egymás zsebébe nézzenek és azt kutassák az egyenes adó-törvények reformjánál, vájjon egyik osztály mennyi adót fizet, vájjon egyik osztály a másiknak rovására bármifélé előnyben részesül-e. Ezt igen fatális dolognak tartom és olyannak, a melynek kizárását, azt hiszem a társadalmi békének minden hive melegen óhajtja. Ennek kizárása azonban csak akkor lehetséges, ha olyan adórendszert alkotunk meg, a mely az egyetlen jövedelmi adónak alapjára van fektetve, a mely nem tekinti azt, hogy a jövedelem földtől, háztól, tőkétől, keresetből, személyes munkából származik-e, a hol tehát a földbirtokosnak, háztulajdonosnak, iparosnak, kereskedőnek vagy a szabad foglalkozás emberének nem is támadhat az a gondolata, hogy keresse és kutassa azt, hogy a másik osztály többet vagy kevesebbet fizet-e, mert az országnak minden osztálya az egyetlen jövedelmi adó rendszere által egyformán van megadóztatva, és a vagyoni adóban, a mely mindenütt, a hol ezt a rendszert ismerik, csak csekély ezrelékes kulcs szerint vettetik ki, viszont csak ott sújtják és ott érik el a tőkét, a hol az megvan és nem neveznek tőkének tőkétlenséget, nem keresnek tőkét ott, a hol annak semmiféle nyoma nem található. Az egyetlen jövedelmi adó rendszere szerint, a mint az megvan a porosz egyenesadó-rendszerben, lehetetlenség azoknak a vitáknak, lehetetlenség annak a versengésnek a felmerülése, a melynek képét Magyarországon látjuk. Ott képtelenség az, hogy a kereskedőnek vagy iparosnak szemére hányják, hogy kevesebbet fizet, mint a földbirtokos, ott lehetetlenség az, hogy a földbirtokosnak a kereskedő és iparos szemére hányja azt, hogy ő fizet kevesebbet és az ő terheinek könnyítésével akarnak a kereskedelem és ipar embereire, a városi lakosságra nagyobb terheket róni. Ha én nem is ennek a reformnak másolását vagy utánzását, de legalább ezen alapgondolatnak megközelítését vártam épen az igen t. pénzügyminister úrtól, E helyett azonban az egyenesadóreform-törvényjavaslatban nem látok egyebet, t. ház, mint az 1896. évi osztrák egyenes-adóreformnak mély hatását, melyet az a t. pénzügyminister úrra gyakorolt, nem látok egyebet, mint az osztrák egyenesadó-törvénynek az alapjait, bizonyos eltérésekkel. Itt mindjárt konstatálnom kell azt, hogy az osztrák adóreform mindenben enyhébb az adózó polgárokkal szemben, mint azon javaslatok, a melyek most itt tárgyalás alá kerülnek. Ez az adóreform tehát, a melynek száz esztendős életet jósolt a mélyen t. előadó ur, alapjában véve nem egyéb, mint utánzása és elrontása annak az osztrák reformnak, a mely 1896-ban lett végleg megalkotva. T. képviselőház! Az osztrák adóreformmal megegyezik ezen reformtervezet először is abban, hogy miképen a 96. évi reform, megtartja teljes mértékben a hozadéki adókat, bizonyos változtatásokat ejtve csupán azokon; a hozadéki adók fentaTtása mellett megtartja a kereseti adót is, és azt a hozadéki adó és jövedelmi adó között, mint valami mixtum compositum-ot állítja fel, és végül jövedelmi adót is statuál, a melyet büszkén elnevez jövedelmi adónak, hirdetve azt, hogy létminimum és progresszió van benne, holott ez a jövedelmi adó, épen ugy miként az osztrák, helyes czégjegyzés mellett tulaj donképen csak a kiegészítő jövedelmi adó czimét viselheti. Mert ez a jövedelmi adó, ép ugy mint az "osztrák jövedelmi
