Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-413

'i 13. országos ülés 1909 február 8-án, hétfőn. 401 akarnak akkor ennek a földadó-bizottságnak parlamentáris színezetet adni ? Akkor sokkal jobb, egyszerűbb és érthetőbb is lenne, ha ki lenne mondva világosan a 11. §-ban, hogy a pénzügyministertől függ, vájjon a kataszteri kiigazítás, még indokok fenforgása mellett is, elrendeltessék-e vagy nem. A pénzügyminister jogának ilyen irányban való kiszélesítése jjedig egyenesen a parlamentarizmus elvébe ütközik. Azért tiltakozom az ellen is, hogy a kataszter kiigazítására I vonatkozó kérdés felett szintén a földadókataszteri közegek határozzanak, s végső sorban a pénzügyminister döntsön, mert ezáltal a törvényhozás jogát kisebbítjük, gyengitjük. Sokkal helyesebb, ha egy parlamentáris, egy független, egy önálló szervre bizzuk annak a kérdésnek elbírálását, hogy valamely vidéken a kataszteri kiigazítás szükséges-e, hogy nem forognak-e fenn olyan indokok, nem harozolnak-e a kiigazítás mellett • olyan érvek, a melyek mellett az elrendelendő ] volna. En, t. képviselőház, nem tudom magamévá ; tenni a ministerelnök urnak azon véleményét sem, ; hogy azért nem tartja szükségesnek a kataszter általános kiigazítását, mert az hosszú időt venne ' igénybe. Es itt hivatkozik a ministerelnök ur az ! 1875-ben megindult kiigazításra, mikor még ebben ! a tekintetben tabula rasa volt, és azt igazolja ezzel, hogy teljes hat esztendeig tartott az uj jövedelmi fokozatok megállapítása. Megnyugtathatom a ministerelnök urat, akár vállalom is a felelősséget e tekintetben, hogy ha megbíz engemet az országgyűlés, két esztendő alatt teljesen és tökéletesen keresztül lehet ezt vinni. Csakhogy akkor komoly és becsületes munkát kell végezni; akkor a kataszteri becslőbiztosok ne azt nézzék, hogy mennyi ideig lehet ingyen kosztozni, hanem hogyan lehet becsületes, odaadó, kitartó, szorgalmas munkával a rájuk bízott feladatot gyorsan | megoldani. En ezzel a kérdéssel, a kataszter kiigazításának kérdésével, gyermekkorom óta fog- : lalkoztam. Oly környezetbe jöttem, a hol ezen kérdést tárgyalták, és gyermekkorom óta alkal- I mamvolfrezen kérdés minden ágával megismerkedni. Akkor hallottam azt az első feljajduló panaszt j a kataszter igazságtalansága miatt, és akkor képet alkottam magamnak arról, s ezen képet azóta szerzett ismereteim és tanulásom sem változtatták meg, hogy az igazságos reform csak ugy vihető keresztül, ha a kataszternek egész vonalon hivatalból való kiigazítása rendeltetik el. Ép azért azt mondom, hogy nem kell ahhoz 8 év ; én garancziát vállalok itt a képviselőház előtt, | hogy két esztendő alatt keresztülvihető a munkálat az uj jövedelmi fokozatok megállapításával is, i mert a mit a ministerelnök ur mond, hogy 1875től 1881-ig tartott a kataszterkiigazitás és 1883-ig az osztálybasorozás, az igaz ; csakhogy jól tudjuk, hogy igen sok helyen szándékosan késleltették a a munkálatokat. Ép ugy, mint a tagosítás kérdésében és most az uj törvényben, ott is helyes intézkedések vannak lefektetve és mindenütt két esztendő alatt keresztül lehet vinni a tagosítást; de ha az emberek hanyagok, akkor elhuzódhatik 8 esztendeig is. Ha a ministerelnök ur felügyel arra, hogy elsősorban megbízható becslőbiztosok kerüljenek mindenüvé, másfelől pedig, hogy azok gyorsan teljesítsék kötelességüket, akkor megnyugtathatom a ministerelnök urat, sőt vállalom a parlamenti felelősséget, hogy két esztendő alatt keresztül lehet vinni a kiigazítást. Én arra kérem a ministerelnök urat, hogy ha már akár azért, mert a parlamentben a nagybirtokos osztály erősen képviselve van, akár más okokból, nem hajlandó demokratikus, a kisgazdák érdekeit szolgáló indítványokat elfogadni, demokratikus szellemben refolmálni a kataszter kiigazítására és a földadóra vonatkozó törvényjavaslatot, akkor legalább vallja be az ország előtt nyíltan, és ne igyekezzék, mint a szombati felszólalásában is, olyan színezetet adni, mintha ez a szerencsétlen törvényjavaslat a kisgazdák érdekeit szolgálná. Hiszen épen a ministerelnök ur volt az, a ki a kormánypárt részéről őt ért jogos és igazságos támadások miatt már-már kedvét és türelmét kezdte veszíteni a földadó további tárgyalására. Mit érthetett meg a ministerelnök ur ezen támadásokból ? Megérthette, és meg kellett értenie, hogy, habár elfogadják is a kormánypárt részéről felszólaló képviselők ezen javaslatot, mégis annyi az aggodalom, a jogos kifogás, annyian érzik, hogy politikai értelemben véve valósággal bűnt követnek el, mikor szavazatukkal hozzájárulnak a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedéséhez . . . Egy hang (balfélol) : Ez nem áll! Nagy György : Ha ez nem áll, akkor miért támadják a javaslatot ? Én a legelső támadó beszédemet már az ellenzék soraiból tartottam. Nem tartom a parlamentarizmussal összeegyeztethetőnek, hogy egy kormánypárti képviselő felszólalása csak abban különbözzék az ellenzéki képviselő felszólalásától, hogy igy végzi: »Ezek után elfogadom a törvényj avaslatot.« Kötelességemnek tartottam rámutatni erre is, hogy az ország világosan lásson. Mert most csak rövid kivonatokban közlik a lapok a beszédeket, a kormánypárti lapokat értem, és csak azokat a részeket közlik, a melyek támogatják a javaslatot, a javaslat egyes jó intézkedéseit emelik ki . . . Baloghy Ernő : Tehát beismeri, hogy vannak ! (Mozgás.) Mezőfi Vilmos : Mind elismerjük, hogy valami jó is van ! Nagy György: ... mondom, csak ezeket a részleteket közlik a beszédekből, és az ország közvéleménye igy félrevezetve, tényleg azt gondolja, hogy a függetlenségi párt többsége is jót lát e javaslatokban, a kisgazdák számára üdvöseknek tartja őket, és az ország igy félrevezetve, Ítéletében megzavarva, arra az álláspontra helyezkedik, hogy a törvényjavaslat elfogadásával a parlament valami hazafias, demokratikus kötelességet teljesített. Három év nmlva azonban, a mikor érezni KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXIII. KÖTET.