Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-413

400 Íií3. országos ülés 1909 február 8-án, hétfőn. ember lélektanát, ha azt álütja, hogy három hónap alatt tisztába jöhetnek azokkal a dűlőkkel, a melyekre vonatkozólag a kiigazitást kell kérelmezniök. Igenis, ha alaposan és komolyan meg akarják vitatni a kérdést; ha sem túlságosan sok kéréssel előállani nem akarnak, sem jogaikat viszont megcsorbittatni nem engedik, akkor ez a három hónap a komoly és beható vitára, s határozathozatalra egyáltalában nem elegendő. Legyünk őszinték, t. képviselőtársaim. Vagy a nagybirtok szolgálatában állnak az urak és akkor elfogadják e javaslatot igy, a mint van, vagy nemcsak a népgyűléseken és nemcsak a választások előtt hangoztatják a kisgazdák és a kisemberek védelmét, hanem teljesitik törvényhozói és emberi kötelességeiket akkor, midőn a gyengébbeknek, az élet védtelenjeinek, az élet fegyvertelenjeinek oltalmára állanak, és akkor meghallgatják Magyarország kisgazda társadalmának egyhangú követelését, hogy a kataszternek hivatalból való kiigazitását rendeljék el a törvényben. Csodálatos és a parlamentarizmus elveivel nem egyeztethető össze, hogy mig majdnem minden felszólaló képviselő súlyos hibákat és különösen a kisgazdákra sérelmes intézkedéseket lát e törvényjavaslatban, addig mégis elfogadják a törvényjavaslatot. Rosszabb ez még a gróf Apponyi Albert t. minister ur által emlegetett »gyanakodó támogatásinál is. így nem képviseljük hiven ennek az országnak akaratát és meggyőződését. A kinek kifogásai, jogos aggodalmai vannak e törvényjavaslat ellen, az adjon is férfiasan kifejezést aggodalmainak, de akkor ne vezesse félre a kormányt az által, hogy elfogadván a javaslatot, többséget szerez egy olyan javaslat törvényerőre emelkedéséhez, a mely javaslat szerencsétlen intézkedéseivel sérti a kisgazdák és a középbirtokosok érdekeit. Épen ilyen szerencsétlen és antidemokratikus a törvényjavaslat azon rendelkezése, a mely a vármegyei adó bizottságok és az országos föld adóbizottságok szervezésére vonatkozik. A vármegyei adóbizottságot a törvényhatósági közgyűlés választja meg és itt is a mi felszólalásainknak, erélyes és eredményes harczunknak eredményére mutathatok reá, a melynek dicsőségét nem vindikáljuk magunknak ; szivesen rákáritj uk mi azt a többségre. Hiszen annak nagyobb szüksége van arra, hogy népszerűséget szerezzen magának, mert mi függetlenségi és 48-as politikánk becsületes és bátor kitartásával a nemzet függetlenségi érzelmű polgárai előtt népszerűségünket úgyis megőriztük, nekünk tehát nincs is szükségünk ujabb koszorúk szerzésére. Ismétlem, nem vitatom el ezért a dicsőséget és az érdemet, de tény, hogy a ministerehiök ur a többször elhangzott óhajtásra és kívánságokra hajlandó beleegyezni — a mint ennek szombati beszédében is kifejezést adott — abba, hogy a különböző birtokos osztályok arányosan legyenek képviselve a vármegyei földadó-bizottságban. Ez mindenesetre megnyugtató körülmény, s én csak arra hivom fel a t. ház fíg3'elmét szemben azzal a panaszszal, hogy az adótörvény tárgyalása sokáig tart, hogy ime, méltóztassék megnézni, mégis csak van a felszólalásoknak eredménye; hogy még a ministerelnök ur is, a ki pedig ugy hivatkozott ezen törvényjavaslatra, mint valami szentségre, s annak minden betűjéhez kezdetben ragaszkodott, kénytelen volt bizonyos módosításokhoz és változtatásokhoz hozzájárulni, a mely módositások a kisgazdák és középbirtokosok érdekeit szolgálják. Én jobban szeretném, hogyha itt határozottan és világosan meg lenne jelölve, hogy a bizottsági tagoknak fele a vármegye területén gazdálkodó kisbirtokosokból állítandó össze, mert igy igen homályos, esetleg bő magyarázatra ad alkalmat a ministerelnök ur elvi kijelentése és igen sok helyt, a hol a kisgazda-osztály egyáltalában nincs képviselve a törvényhatósági bizottságban, a kisgazdák teljes kiszorítására, vagy legalább is jogainak csorbítására vezethetne. De ha a ministerelnök ur a vármegyei földadó-bizottság szervezésében meghallgatná az elhangzott óhajokat, épen ugy kötelessége volna az országos földadó-bizottság szervezésénél is figyelembe venni azokat, mert hiszen végeredményében ez határoz, s a, vármegyei földadóbizottságnak csak javaslattételi, véleményezési, inditványozási joga van. Az országos földadó-bizottságból teljesen ki vannak szorítva a kisgazdák és erre vonatkozólag a ministerelnök ur sem adott semmiféle megnyugtatást. Nekem az lenne a kérésem a ministerelnök úrhoz, hogy az általa kinevezendő 14 póttag közül 10 Magyarország kisgazda-társadalmából kerüljön ki. Nem nagy ez a szám, mikor 14 póttag közül 10-et kérek a kisgazda-társadalomból kineveztetni; mert ne feledjük el, hogy már 8 főrendiházi tag van benn az országos földadó-bizottságban, a kiket még legjobb barátjuk sem vádolhat azzal meg, hogy akár a múltban, akár a jelenben a kisgazdákért valami nagyon lelkesednének, s hiába hozta fel nekem a ministerelnök ur a morálkérdést, én meg vagyok győződve arról, fájdalmasan tapasztalom az élet minden viszonyában, hogy a hol ilyen mélybe vágó anyagi kérdések ütköznek össze, ott minden osztály legtöbbször elsősorban a maga érdekét tekinti, annak igyekszik érvényesülést szerezni. Hiszen ha a főrendiház annyira demokratikus, ha annyira kívánja a kisgazdák megerősítését, majd meglátjuk, hogy akad-e egyetlen egy főrend, a ki indítványt nyújt be arra nézve, hogy akár a földadó progresszívvé tétessék, akár pedig hogy a földadónál is a létminimum adómentessége behozassák. En, t. ház, az országos földadóbizottság határozatában megnyugodni nem tudok, ha abban a kinevezett 14 tag közül legalább 10 nem a kisgazda-társadalomból kerül ki. De nem tartom helyesnek, nem tartom parlamentárisnak az egész országos földadó-bizottság szervezését sem. Ez teljesen a mindenkori pénzügyministernek rendelete szerint intézkedő és itélő bizottság, a melynek többségével a pénzügyminister ur feltétlenül rendelkezik. Miért