Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-413

hl3. országos ülés 1909 február 8-án, hétfőn. 399 tet — a mi azelőtt legelő és erdő volt, most azt bátran lehet sorolni az elsőosztályu szántóföldek közé. Röviden csak ezeket akartam elmondani. Több tétel is van kezeim között, de tudom, milyen drága az idő, nem akarom tehát az időt tovább húzni azzal, hogy több adatot felsoroljak, hanem bizom a pénzügyminister ur bölcseségében, és meg vagyok győződve arról, hogy ezeket a dolgokat igazságosan fogja elintézni. A részletes tárgyalás során majd néhány tételhez még hozzászólok, most azonban nem nyújtom tovább beszédemet, hanem újra kijelentem, hogy a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés bal felől.) Elnök : Következik ? Raisz Aladár jegyző: Nagy György ! Nagy György: T. képviselőház! Á földadókataszter kiigazításáról és a földadó százalékának megállapításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása során a ministerelnök ur mint pénzügyminister meggyőződhetett arról, hogy pártpolitikai különbségre való tekintet nélkül egyértelműleg megnyilvánult a képviselőházban az az óhaj, hogy a kataszter kiigazítása könnyebbé tétessék és a legtöbb felszólaló részéről azon kívánság hangzott el, hogy a kiigazítás az egész vonalon, az egész országban hivatalból vitessék keresztül. A ministerelnök ur szombati beszédéből megállajiitható az, hogy maga is belátta, hogy a képviselőházban beterjesztett törvényjavaslat nem elégítheti és nem elégíti ki az ország kisgazda közönségének és a középbirtokosoknak érdekeit és bizonyos tekintetben, bizonyos irányban engedményeket hajlandó konezedálni. Én szívesen tudomásul veszem, a ministerelnök ur ama kijelentését, mely szerint a végrehajtási utasításban intézkedni fog aziránt, hogy ha a kataszteri közegek azt tapasztalják, hogy a birtokosoknak egy töredéke a kataszteri kiigazítást szükségesnek tartja és e mellett indokok, érvek is hozhatók fel, akkor köteles a kataszteri felügyelőség a kiigazítást kérelmezni, illetőleg az ügyet elbírálás végett a bizottság elé terjeszteni. Tisztelettel kérem a ministerelnök urat, — épen a parlamentarizmus nevében, — hogy egy ilyen fontos rendelkezést ne a végrehajtási utasításban méltóztassék felvenni. Ennek itt a törvényben, a törvény szövegében van helye, mert egyedül csak igy nyugtathatjuk meg az ország közvéleményét. Ha a ministerelnök ur igazán szivén viseli a kisgazdák sorsát, akkor nem zárkózhatik el az elől, hogy a javaslatnak 3. §-ában világosan, expressis verbis ki legyen mondva, hogy ha a birtokosok közül akár egy — a hogy én javasoltam, s a mi ellen a végrehajtás tekintetében voltak aggodalmai a ministerlnök urnak — akár meghatározott szám — szívesen belemegyek abba, hogy öt, esetleg tíz birtokos — kérelmezi a kiigazitást, abban az esetben a kataszter kiigazítása rendeltessék el egész terjedelmében, tehát az uj jövedelmi fokozatok felállítása tekintetében, az uj osztályba sorozásra való tekintettel is és a művelési ágak meghatározására vonatkozólag is. A hozzám beérkezett számtalan levélből és kérésből egész nyugodt lélekkel megállapíthatom, hogy az egész országban egyhangú a kis- és középbirtokosoknak az az óhaja, hogy a kataszter igazittassék ki, még pedig igazittassék ki az egész országban és hivatalból. Egy parlamentnek, a mely a maga hivatásának tudatában él, nem lehet átsiklania azon, hogy oly súlyos aránytalanságok vannak a föld adóztatása terén, a mely aránytalanságok párjukat ritkítják és egész súlyukkal épen azokra az osztályokra nehezednek, a melyek anyagilag a leggyöngébbek. a melyek a legkevesebb terhet tudják elviselni. Semmiféle nemzeti érdeket nem látok abban, hogy a nagybirtokokat, a latifundiumokat kíméljük, hogy ne kívánjuk azt, hogy ennek jövedelmei megfelelő arányban járuljanak hozzá az ország háztartási költségeinek viseléséhez. Szerintem csak egy helyes és igazságos adóztatási rendszer van, hogy t. i. a kinek több a vagj'ona, a kinek több a jövedelme, a kinek nagyobb a teherviselési képessége : az több adót is fizessen. Már most, t. képviselőház, ha komolyan és becsületesen akarjuk megoldani a kataszter kiinazitúsának kérdését, akkor ezen a törvényjavaslaton még könnyen segíthetünk, a mennyiben csak a harmadik szakaszban kell világosan kimondani, hogy bármely birtokosnak, vagy ha ezt szigorítani akarja a képviselőház, mondjuk, öt birtokosnak kérelmére a kataszteri kiigazítás elrendelendő. Azoknak a t. képviselőtársaimnak gyakorlati tudására hivatkozom, — igazolására annak, hogy a községi képviselőtestület nem lehet illetékes a kataszteri kiigazításokra — a kik a falusi életet, a falusi közigazgatást, ennek struktúráját, a gyakorlati életbe való keresztülvitelét nem könyvekből ismerik, a kik nem elméleti tudósok, hanem a közvetlen tapasztalásljól, a mindennapi élet gyakorlatából tudják és ismerik a kérdést, mérlegelik annak fontosságát. Akárhány helyütt meg fog történni — ott, a hol akár a ministeriumnak, akár pedig a vármegye urainak nem tetszik — hogy három hónapon belül még csak össze sem hívják azt a képviselőtestületet, még csak módot és alkalmat sem nyújtanak arra, hogy az nyilatkozhassak ebben a fontos kérdésben. Én, t. képviselőház, az igazságba ütközőnek tartom, hogy ilyen rövid záros határidőt jelölt ki a ministerelnök ur. ügy látom, hogy ő, hosszas parlamenti pályája alatt, már elfelejtette a falusi életnek berendezkedését, elfelejtette azt, hogy a mai falusi közigazgatás mellett három hónap a legtöbb helyen nem elegendő arra, hogy ezen fontos s a község lakosaira nézve életkérdést képező ügyben határozatot hozhassanak. Nagyon rosszul ismeri a ministerelnök ur a falusi életet s a falusi