Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-412
Í12. országos ülés 1909 február 6-án, szombaton. 393 mondhatjuk azt ki, hanem M kell mondanunk a házra is. Ma az egyszobás lakások utáni adó két millió koronát reprezentál. Vájjon komolyan meri-e azt mondani valaki, hogy ezen 6 millió adóengedményt megbírja a mi államháztartásunk ? Ez a jövőnek képe lehet, de a ki reális politikát akar csinálni, ne állítson fel ilyen illúziókat, a melyeket lehetetlen teljesíteni és a melyek belső igazságHa mi az alsóbb néposztályok terhein továbbmenőleg akarunk könnyíteni, nem az a feladat, hogy a kisbirtokot vagy a kis házbirtokot hagyjuk adómentesen. Ezek illúziók és utópiák, a melyek egy államban sincsenek megvalósítva, hanem igenis könnyítsük azokat a terheket, — és ez egy közelebbi feladatunkat fogja képezni — a melyek az illető birtokra, az illető személyiségéből kifolyólag is ránehezednek. Itt van az útadónak az a rendelkezése, hogy mindenki három napot köteles szolgálni, vagy azzal felérő egyenértéket szolgáltatni, hogy minden háztulajdonos hat napot köteles szolgálni. S ez csak a törvényhatósági útadó, de ezenkívül a községek is jogosítva vannak külön útadót kivetni. Ezek olyan terhek, a melyeken az adóarányositás érdekében közelebbről segíteni kell, és a ki igazán segíteni akar, az ne azzal tündököljön, hogy elengedi azt a két korona házadót, hanem engedje el azt a hat napszámot, a melyet azon ház után kell fizetni. (Élénk helyeslés.) Ezt nevezem én helyes aránynak. Én tehát nemcsak igzaságtalan, hanem félszeg intézkedésnek is tartanám, ha nem ott segítenénk, a hol közelebb hivatva leszünk segíteni, hanem oly térre mennénk, a hol cadeaut adunk, a mely cadeaut a mi államháztartásunk nem bír meg, és a hol a valódi bajon mégsem segíthetnénk. Én, t. képviselőház, miután előre látom, hogy a részletes tárgyalásnál még az egyes szakaszoknál kénytelen leszek további felvilágosításokat adni, most csak arra kérem a t. házat, hogy a tárgyalás során a czimet elfogadni és a beterjesztett határozati javaslatokat, a melyek mindannyian halasztó hatálylyal bírnak, mind visszautasítani méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Azért kérem, t. ház, az elutasítást, mert könnyű az ilyen nagy és átfogó javaslatokat kifogásolni, könnyű azokat egy vagy más irányban megtoldani, vagy más irányba terelni, de akkor, t. ház, a midőn tizenhat esztendeje foglalkozunk az adóreformmal és tízenhat esztendei foglalkozás után odajutottunk, hogy most előttünk fekszenek ezek a javaslatok, akkor nem az igazi arányosság érdekében dolgozik az, a ki még tovább akarja ezeknek a tárgyalását elhalasztani, hanem az cselekszik igazán annak érdekében, a ki már most a különböző keresett és nem keresett, néha tán helytálló ürügyek daczára is meg akarja ezen javaslatokat valósítani. (Igaz ! TJgy van!) Ezt az álláspontot foglalom én el és ha ezekből a javaslatokból nem lesz, még pedig a legrövidebb időn belül valami, akkor én ezért az KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXIH, KÖTET. erkölcsi felelősséget továbbra magamra nem veszem, hanem azokra hárítom^át, a kik azoknak elfogadását még továbbra is meg akarják akadályozni. (Élénk helyeslés és taps.) Polónyi Géza : T. képviselőház !... Elnök : Polónyi Géza képviselő ur jelentkezett szólásra. Mi czimen kíván a képviselő ur szólni ? Polónyi Géza: T. képviselőház ! Személyes kérdésben és félreértett szavaim helyreigazítása czéljából kérek szót. Elnök: Polónyi Géza képviselő ur a házszabályok 215. §-ának a) és b) pontja alapján kivan nyilatkozni. (Zaj.) Polónyi Géza : T. képviselőház ! Már azt hittem, hogy lemondhatok a rektifikáczió jogáról, miután azonban a t. ministerelnök ur beszédének egy részében mulatságos színben tüntette fel az én állítólagos ellenmondásaimat, kötelességem a t. házat röviden a következőkről tájékoztatni. (Halljuk I Halljuk!) A t. ministerelnök ur jjaradoxnak véli azt. hogy beszédem egyik részében azt mondottam, hogy az adóleszállitás révén a községi alap vészit, és később beszédem más részében ennek az ellenkezőjére konkludáltam. T. képviselőház! Talán igen könnyű lesz megértetni a t. ministerelnök úrral, — a ki egyúttal nekem útmutatást adott arra nézve, hogy jövőre kedélyesen kezeljük ezen kérdéseket — hogy mit mondottam én, ha figyelembe vesszük, mi volt az én álláspontom. Az volt, hogy csak a pénzügy minister ur állítja azt, hogy itt adóleszállitás lesz, azonban én ezt nem hiszem, sőt ellenkezőleg, épen azt bizonyítottam, hogy nem lesz adóleszállitás és hogy daczára annak, hogy a községeknél be fog állani az, hogy veszíteni fognak községi adóalapot, az állam ez egyik oldalon beadható apadást megnyeri a jövedelmi adóban. Már most, t. képviselőház, én igenis azt vitattam, hogy ha a t. pénzügyminister urnak az álláspontja igaz volna, vagyis, hogy itt egy 20 millió koronányi vagy 14 millió koronányi adóalap-csökkenés állana be, akkor igen természetes, hogy a községi háztartásban hiányozván ez a községi adóalapnál, annak sürgős fedezéséről más utón kellene gondoskodni. De mondottam azután azt, t. képviselőház, hogy a mint a városok reá jöttek arra, hogy a kataszteri adókulcs ezentúl 25% helyett 20% lesz, de az az illető nem 100 korona után, hanem, a kataszteri kiigazítás után, 200 korona után fog adót fizetni, hogy ez nem adóleszállitás, hanem adóemelés, a mikor reá jöttek arra, hogy a kereseti adónál többet fognak fizetni, mikor reájöttek, hogy az adóleszállitás csak pénzügyi kupié és mese, akkor, t. képviselőház, még nem volt oly nagy a felháborodás, csak a mikor észrevették, hogy az állam a jövedelmi adóban kiveszi a maga többletét, de a községek veszítenek községi alapot. És akkor állottak elő, akkor járták sorra a pénzügyminister urat, hogy 50