Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-412

4Í2. országos ülés 1909 február 6-án, szombaton. 385 kétszer annyit, mint az én falusi grájzlerem. Ha önöknek fáj, hogy a mai birtok, az a nagybirtok, a melyiknek a jövedelmezősége kisebb, mint a kisbirtoké, aránylag, mert azt tudják valószínűleg a budapesti agráriusok is, hogy a latifundiumok­ból sohasem lehet holdanként oly nagy jövedelmet kihozni, mint a kisebb területekből, ha önök meg vannak lepődve, hogy ez a nagybirtok aránylag oly kevés adót fizet a kisbirtokkal szemben, akkor én kérve kérem az urakat, hogy segitsék a pénzügy­minister urat abban, hogy ezek a budapesti ház- és tőkepénzes latifundiumos urak a jövőben legalább is oly arányban fizessék az adóikat — az arány az : a kiskereskedő a nagykereskedővel szemben — mint a hogy ma fizeti a kisgazda a nagy latifundiu­mokkal szemben. (Élénk helyeslés.) Ha ezt elérjük ezzel az adóreformmal, akkor én a t. pénzügyminister urnak szivemből gratu­lálok. Nem folytatom, (Halljuk I Halljuk !) csupán egyetlenegy kérdésre vagyok bátor még kiterjesz­kedni, kapcsolatosan különösen Mezőfi t. képviselő­társamnak felszólalásával, a ki a progresszív földadót kívánja életbe léptetni. Én már évekkel ezelőtt kontroverziában voltam a t. pénzügy­minister úrral abban a kérdésben, hogy lehet-e a földadónál a progressziót keresztülvinni adó­technikai szempontból, igen vagy nem. Meg­vallom, én nem arrogálom magamnak, hogy jobban tudom az adótechnikai kérdéseket, mint Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister ur, de tegyük fel, hogy ezen a nehézségen át lehet esni, hogy a földadónál a progressziót be lehet hozni; ebben az esetben én készségemet jelen­tem ki arra, hogy igen is hozzuk be a földadónál a progressziót, hozzuk be a progressziv földadót. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Pető Sándor : És a létminimumot! Gr. Batthyány Tivadar: Ugyebár, ha a pro­gressziót behozom, akkor a létminimum annyira magától értetődik, hogy erre a kioktatásra igazán nem volt szükség. Tehát t. ház, én a magam ré­széről készséggel hozzájárulok ahhoz, hogy a föld­adót a progresszió alapján hozzuk létre, ennek azonban vannak előfeltételei. Mindenek előtt egyenlő jogok és egyenlő kötelességek. Herczog Péter báró is fizessen progresszió alapján, (He­lyeslés) a t. háztulajdonosok, a mi t. demokrata képviselő barátunk, a ki abban a szerencsés hely­zetben van, hogy értesülésem szerint több háznak tulajdonosa. Pető Sándor : Micsoda ? Én ? (Derültség. Fel­hiáltárok : Kicsoda ? Leitner Adolf ! Zaj.) Gr. Batthyány Tivadar: ... épen ugy fizessen progresszió alapján. És még egy előfeltétele van a progressziv földadó behozatalának, s ez az, hogy épen ugy, a mint a házbirtokosok, háztulaj­donosok és a földbirtokosok el nem titkolhatják jövedelmüket, a kereseti adó alá tartozóknál is gondoskodjunk arról, hogy jövedelemeltitkolások elő ne fordulhassanak, vagyis gondoskodnia kell a törvényhozásnak arról, hogy a kereseti adó alá KÉPVH. HAr-LÓ. 1906 1911. XXIII. KÖTET. tartozóknak is jövedelme az utolsó fillérig kikutat­ható legyen és teljes jövedelmük a progresszió alapján adózás alá kerüljön. (Helyeslés.) Ha eze­ket méltóztatnak elfogadni, akkor kész örömmel hozzájárulok a földadó progresszivitásához. Sándor Pál : Tessék indítványozni. Elfogadom, Gr. Batthyány Tivadar: Azt hallom itt, hogy tessék inditványozni. Hát bocsánatot kérek, miért lármáznak ott azokon a gyűléseken és memoran­dumaikban az ellen a módszer ellen, a hogy a pénz­ügyminister ur a kereseti adó alapjait már itt akarja kikutatni . . . Vázsonyi Vilmos : Nincs progresszivitás. Gr. Batthyány Tivadar: ... mikor az urak már ezen csekély kis megszorítás miatt is söpörni akarnak itt kormányt és parlamentet ? Mit tenné­nek azok az urak, ha mi kirukkolnánk tényleg azzal, hogy a kereseti adót is progressziv alapon állapítsuk meg ? Vázsonyi Vilmos: Legyen szerencsénk! Gr. Batthyány Tivadar: Egy pár memorandum nekem nem numerái. Vázsonyi Vilmos: A kereskedelmi és ipar­kamara kérte, tessék elolvasni a memorandu­mot ! (Zaj.) Gr. Batthyány Tivadar: Vannak urak, a kikre adok, és vannak urak, a kikre nem adok. Azt lá­tom, hogy az egész igen t. társaság már az ellen is kifogást emelt, hogy á kereseti adók terén a pénzügyminister egy csekély mértékben szigorítja a kutatást, a valódi jövedelemnek megközelítését, pedig ugyanakkor leszállítja 5%-ra, illetőleg 4%-ra az adókulcsot. S mégis egy általános jaj ­gatást hallunk, hogy tönkre teszik őket, hogy itt antimerkantilista irányzat van. Ugyan hogyha mi komolyan nekitnennénk most az illető kereseti adó alá tartozók teljes jövedelme kikutatásának, vájjon mit csinálnának ezek az urak? Én tehát azt hiszem, hogy nem lenne czélja, nem lenne helyes, ha e magában véve is nagy haladást képező törvényjavaslato­kat, a melyek tényleg a hibáknak egy tetemes részén javítanak, a melyek tényleg igen sok szocziális problémát megvalósítanak, ha ezeket veszélyeztetnék azzal, hogy a kereskedelmi ka­marák valamelyes elméleti deklarácziója alapján tulmennénk a határon. Igenis, valósítsuk meg a törvényjavaslatokat, igyekezzék a pénzügyi ad­minisztráczió egyrészt a nagybirtoknál a katasz­teri kiigazításokat a legszigorúbban keresztül­vinni, igyekezzék kissé megjavítani az adómo­rált egyéb téren és ha ezt sikerül keresztül­vinni, bizonyos számú évek után rátérhetünk az igazán radikális, igazán mélységes és alapos át­reforrnálására az egész adózásimk. Ezek elmondásával, van szerencsém kijelen­teni, hogy a törvényjavaslatot és az összes to­vábbi javaslatokat kész örömmel elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) 4 a

Next

/
Oldalképek
Tartalom