Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-412

386 il2. országos ülés 1909 február 6-án, szombaton. Elnök : Szólásra következik ? Hammersberg László jegyző: Szabó István, (nagyatádi). (Zaj és felkiáltások: Szünetet kérünk !) Elnök: Bocsánatot kérek, a szünetadás a házszabályok értelmében az elnök joga. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Annyi az eltérés és oly sűrűn kérik a t. házat, hogy engedje meg a tárgytól való eltérést, hogy ezt valamivel pótolni kell, ez az időpótlás szükséges és nem tehetek mást, mint azt, hogy nem adok szünetet. Különben is a szünet hiánya egyedül az elnököt terheli, a kinek folytonosan helyén kell lennie. (Zaj.) Lázár Pál: A házszabályokat módositani kell. Szabó István (nagyatádi): T. ház! (Zaj. Elnök csenget.) Szilassy t. képviselő ur felszólalásában azt állította, hogy azok, a kik ezek ellen az adótörvényjavaslatok ellen a kisbirtokosok érdekében felszólaltak, azok azt állították, hogy a javaslatok nem javítják, hanem rosszabbítják a kisbirtokosok helyzetét. T. ház! Rólam senki sem mondhatja, hogy nem vagyok hivatott és valóságos képviselője a kisbirtokos osztálynak. De engedelmet kérek, én nem mondtam, hogy a javaslatok rosszabbítják a helyzetet, sőt elismerem, hogy bizonyos téren haladást jelentenek, csak már azzal is, hogy a fejadót eltörlik, a mihez a jövedelmi adónál a létminimum és a művelési ágak kiigazítása járul, és kilátásba helyeztetik a kataszter kiigazítása is. Nem mondtuk, hogy ezzel rosszabb lesz a helyzet, hanem már a kataszter kiigazításánál nekem mégis megvolt az az ellenvetésem, hogy a kataszter kiigazítását sem lehet kérnie mindenkinek. Régi népközmondás, hogy kérni szabad, adni nem muszáj. Ez a javaslat ezt is megczáfolja, mert a kéréstől is eltiltja a népet, csak a képviselőtestületnek és törvényhatóságoknak lehet. Én azt kértem, hogy a kérés joga adassék meg szélesebb körben és hallom is, hogy a 48-as párt néhány tagja módosítást kivan beadni, mint Hódy Gyula t. képviselő ur bejelentette és ha ez elfogadtatik, ha a bejelentésnek szélesebb kört juttatnak, készségesen elfogadom a javaslatot. T. képviselőtársam azt is vitatta, hogy, a létminimum a földadónál nem lehetséges. Én nem azt akartam mondani, hogy a kisbirtokosok az adózástól felmentessenek, ezt maga a kisbirtokosság sem követeli és szívesen megfizeti a reá eső igazságos adót, és sohasem tiltakozott, jövőben sem fog tiltakozni ez ellen. De tudok eseteket, midőn egy kisiparos vagy napszámos hosszú munkája után összekuporgat néhány száz koronát, hogy. ne essen öregségében a község nyakára, azon a pár száz koronán megvesz egy fél hold földet. Ez után a fél hold után fizetett 9 korona 78 fillér adót és ehhez még hozzájött a községi szolgáltatás, az éjjeli-őr szolgálat, az utcsinálás-szolgálat, a küldöncz-szolgálat stb. Ha megvesz egy kis viskót, hogy meghúzhassa magát, öregségében, ugyanezen adótételek alá esik. És ha most a t. pénzügyminister ur javaslata folytán ebből az adóból le is esik a fejadó, ez az adó mégis olyan marad, hogy a kisember észreveszi, hogy mennyi mindenféle adót kell neki fizetnie, a mely felülhaladja a kisbirtok jövedelmét és megijed tőle, még veszteséggel is eladja ingatlanát és nem lesz neki semmije. (TJgy van! Igaz! balról.) Én ezeknek az embereknek számára kértem a létminimumot, (Helyeslés halról.) mert ezzel segítenénk elő azt, hogy ha valaki tud valamit megtakarítani, ingatlant szerezzen magának, a hol meghúzhatja magát és ezzel elősegítenénk azt, hogy a kisbirtokosok szaporodjanak. (Helyeslés balfelöl.) Én ezt ma is jogosultnak tartom, és hogyha ezt a törvényhozás megcsinálná, nagy jótéteményt gyakorolna azokon a szegény embereken. (Helyeslés balról.) Igen t. képviselőtársamnak azon kijelentésére, hogy a földadó-bizottságban nincs helye kisbirtokosnak, mert nem rendelkezik azzal a magasabb képzettséggel, a mely megkívántatik, szintén van megjegyzésem. T. uraim! Én tudom azt, hogy a ki többet tanul, többet tud, és én mindig készséggel hajlok meg a magasabb műveltségű emberek előtt. De a t. urakat, a kik ilyen kifogást tesznek, egyre figyelmeztetem. A tanulásnak nemcsak egyféle módja van, az iskolának többféle módja van. (Igaz! ügy van! balról.) Van szellemi iskola, van gyakorlati iskola, van tapasztalati iskola és van a szenvedéseknek az iskolája. (Igaz! Úgy van! Tetszés balról.) Igen sokszor megtörténik, hogy egy magasabb képzettségű uri ember nem tud annyit, mint az, a ki iskolába talán nem is járt, mert a mit a szenvedések iskolájában lehet megtanulni, azt csak az tudja, a ki kijárta, ezt pedig az a kisgazdaosztály járta ki. (TJgy van! balról.) Nekem az a nézetem, hogy nem. kellene lekicsinyelni az iskolákban nyert tapasztalatokat, akármilyen iskolából jöttek azok, hanem össze kellene hozni ezen különböző iskolákban nyert tajiasztalatokat és tudományokat, nem lekicsinyelni egymást, és akkor közösen lehetne munkálkodni hazánk javára. (Helyeslés.) Nem osztom tehát azt a nézetet, hogy nincs ott a kisgazdának helye. A ki egész életén keresztül a földnek rögét turja-marja, az ismeri a földnek mineműségét. (Igaz! Ugy van! Tetszés.) Igen t. képviselőház! Megvallom őszintén, hogy igen jó jelnek és az uj idők nevezetes jelének tartom azt, hogy a magyar országgyűlésen a földadójavaslatok tárgyalásánál a legtöbb szót a kisgazdák érdekében hangoztatták.