Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-412
íí2. országos ülés 1909 február 6-án, szombaton. 377 értelme az én határozati javaslatomnak, ilyen értelemben kértem azt elfogadni. Egyéb megjegyzésem nincs. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Hammersberg László jegyző: Sueiu János! Suciu János: T. képviselőház! Felszólalok e tárgynál, mert Szilassy Zoltán t. képviselőtársam oly megjegyzéseket tett, melyeket nem osztok és a melyekről tudom, hogy téves nézőpontból indultak ki. Szilassy Zoltán képviselőtársam azt a megjegyzést koczkáztatta meg, hogy nem is lehet difíerenozia a nagybirtok és kisbirtok közt e tárgyban. Én azt hiszem, hogy nagyon téved, mert a differenczia itt nagyobb a nagybirtokos és a kisbirtokos között, mint akár a munkás és a tőke között. A mint elismerem, hogy ilyen ellenérdekek mindig voltak és lesznek, és a mint elismerem azt is, hogy egyoldalú, elfogult nézőpontból sohasem lehet igazságosan elbirálni az ellentéteket, ugy arról is meg kellett győződnöm, hogy a t. képviselőtársam is elfogult szempontból lát, inkább a nagybirtok szempontjából, és ép ezért olyan állításokat koczkáztatott meg, melyek lehetnek tetszetősek, de ha analízis alá kerülnek, nagyon hamar meg lesznek czáfolva. Azt mondja, hogy óriási az a kedvezmény, melyben a kisember ezen adóreform folytán részesül. Én elismerem, hogy foglal magában valami kedvezményt a múlt igazságtalanságaival szemben, de hogy ez olyan eredmény lenne, a minőt kívánnunk kell, olyan, a melynek elérésére minket a létező viszonyok tényei és körülményei kell hogy sarkaljanak, azt határozottan tagadom. Nézzük azt a kisembert. Figyeljük meg miért van hazánkban annyi törpebirtok, és hogyan devalválódott oda 30—40 év leforgása alatt, ugy, hogy a régi úrbéresek 2 / 4 , 1 j i , 1 j fi telke most el van aprózva félholdas és egy-két holdas birtokra és ilyen apró birtoktestekre van alapítva egy-egy család megélhetése. De mig a múlttal szemben ily óriási visszaesésben vagyunk a törpebirtokképződés folytán, hogyan vagyunk az eladósodás terén ? Ha épen a sanyarúbb viszonyok nem hozták volna magukkal, hogy a kereslet növekedése és a földéhség folytán a föld ára növekedjék, nagyon sok törpebirtokos már aktiv vagyonnal sem rendelkeznék. A földnek hozadéka ma 4—5%, ő pedig, a törpebirtok tulajdonosa fizet a banknak a földjét legalább fele értékig terhelő kölcsön után 7—8— 9%-os kamatot, ugy hogy azt lehet mondani, hogy a föld hozadékát kamat fejében a banknak fizeti el. Ha így áll a dolog, miből éljen az az ember ? ö tulaj donkép nem egyéb, mint napszámos, mint közvetítője annak a kamatnak, mely a betáblázott kölcsön után jár. Ha a szabadkereseti ágaknál gondoskodik a törvényhozás a kisember megélhetéséről és a feltétlenül szükséges minimumot a megélhetéshez érintetlenül hagyja, igazságos volna, hogy a törpeKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXIII. KÖTET, birtokosnak is meghagyják azt a minimumot, a melyből élnie kell. Elismerem, hogy a ház elé terjesztett javaslat indokolásának az az állítása, hogy a földadónál óriási nehézségekkel járna a létminimum és a progresszivitás alkalmazása, szakértő embernek szaktanulmányra alapított kijelentése. A ki közelebbről tekinti ezt a dolgot, el kell, hogy ismerje, hogy akkor, mikor a föld gyakran gazdát cserél, mikor 20—30 holdas birtok elaprózódik, vagy mikor valaki összevásárol apró birtokokat és 30—40—100 holdas birtoktestet alkot belőlük, hogy ezen birtokosváltozási folyamatnak folytonos követése nagyon nehéz munka és felette kényes dolog, hogy ilyen fluktuácziónak legyen folytonosan alávetve a földadó kivetése is. Ezt elismerem. Azonban azt hiszem, ha nem is lehetne és nem is volna talán ajánlatos, hogy ezen a módon oldassék meg e kérdés, volna annak más módja. Hiszen az igen t. ministerelnök ur kifejti javaslatában, hogy ha az uj kataszteri kiigazítás folytán, a művelési ágak változása, az igazságtalanságok helyesbítése folytán oly jövedelem folyik be, a mely jóval meghaladja a földadó kontingensét, akkor, a mennyiben ez a felesleg oly összegű, hogy módot ad félszázalékos általános földadóleszállitásra, ez erre használtassék. Fel lehet azonban használni ezt a felesleget csakis a kisemberek részére is, mert ha bizonyos összeg elérése esetén fel lehet használni az összes adózók terheinek enyhítésére, annál kiadóbban használható fel az adózók egy része érdekében; csak akarat kell hozzá és annak a szegény nép helyzetének teljes átérzésére. Hiszen a miként a pénzügyi kormány elenged adót, akképen segítheti a földadókontingenst meghaladó feleslegből a kisebb községeket, illetőleg megállapíthatja, hogy a felesleg, a kontingenst meghaladó földadóbevétel, először azon adózók javára fordittassék adómegtérités czimén, a kik például 20 vagy 30 koronát meg nem haladó földadót fizetnek, mig ellenben a nagybirtokosnál, a kin ez a félszázalék úgysem lendítene sokat —• a szegény emberen ellenben nagyon sokat segít — megmaradhat a 20 százalékos földadó. Csak mellesleg említettem ezt. Nem tartom magamat finánczkapaczitásnak, a kinek szava irányadó lenne, de ugy tartom, hogy itt nem is annyira a kapaczitás, mint inkább a szegény nép érdekének igaz átértése, átérzése kell hogy legyen az indító, a mely ezen adóreformnak egészséges alapon való megoldására vezessen. Eléggé kifejtették már a vita során, hogy mennyi igazságtalanság foglaltatik a mostani földadókataszter tételeiben a kisbirtok sérelmére. Egyes adatok felsorolásával nem akarok előhozakodni már csak azért sem, mert tapasztalataim vannak a tekintetben, hogy mihelyest a mi részünkről valaki ilyen eseteket felhoz, — minthogy a nemzetiségi vidékeken is a földesúr, a nagybirtokos, rendesen magyar — ezt rögtön a magyarság elleni izgatásnak akarják minősíteni. Másrészt meg sajnosán kell tapasztalnunk, hogy a mi né48
