Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-412
370 f /l2. országos ülés 1909 február G-án, szombaton. sen és a meglevő aránytalanságokat a kataszterből kiküszöbölje, a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Polónyi Géza képviselő ur a házszabályok 215. §-a a) pontja értelmében szót kért. Polónyi Géza : T. ház ! A tegnapi napon Kardos Samu t. képviselőtársam, a mai napon pedig Szilassy Zoltán t. képviselőtársam felszólalása kényszerit engem arra, hogy egyrészt személyes megtámadtatás, másrészt félreértett szavaim értelmének helyreigazítása czimén röviden a következőkre nézve vegyem igénybe a ház szives türelmét. Először is Szilassy Zoltán t. képviselőtársam nyilatkozatával foglalkozom, a ki nyilván a tények nem ismerése okából engem oly szinben tüntet fel, mint a ki nem fair módon nyilatkozott volna. Á képviselő ur ugyanis abban a hiszemben van, hogy nekem, miután a városi kongresszus által érdekelt képviselők értekezletén én nemcsak jelen voltam, hanem abban tevékeny részt is vettem, . . Szilassy Zoltán : Az első ülésben ! Polónyi Géza: ... tudnom kell, hogy mi történt és daczára ennek ugy tetettem, magamat, mintha nem tudnám mi történt és a belügyminister urat perbe hivom kötelességének lerovására. Azt hiszem, a t. képviselő ur ezzel az első általános vitában mondott beszédemre czéloz. Szilassy Zoltán : A másikra is. ; Polónyi Géza: Mindegy, akármelyikre, mert rögtön kimutatom, hogy a tények nemismeréséből származik feltevése, a melyet e felvilágosításom után bizonyára szives lesz rektifikálni. A dolog ugy van, t. képviselő ur, hogy a városok képviselői az ő értekezletükön foglalkoztak a városok kongresszusának memorandumával. E memorandum szerkesztésére kiküldtek két albizottságot. Egyik az volt, a mely az adóreform kérdésével foglalkozott, ennek nemcsak magam tagja, de, bizonyára érdemetlenül, elnöke is voltam. A másik volt a háztartás rendezésére vonatkozó bizottság a melynek én tagja nem voltam. Most már én foglalkoztam a múltkori két beszédemben azzal, hogy ez az adóreform nemcsak az egyenes állami adókat, hanem talán még fontosabb részleteiben a községi háztartásokat is érinteni, és erre vonatkozólag sürgettem én, hogy a belügyminister ur az ország színe előtt jelezze álláspontját, annyival is inkább, mert a községek részére szánt bonifikáczió felosztásának kérdését feltétlenül törvényhozási utón kell megoldani. Ez a kérdés akkor, a mikor első beszédemet mondtam . .. Szilassy Zoltán : De a másodikban is hivatkozott rá! Polónyi Géza: A másodikban is hivatkoztam rá és hivatkozni fogok rá a t. képviselő ur és a t. ház engedelmével addig, mig e tekintetben a belügy minister úrtól nyilatkozatot nem kapok, az egész vita folyamán, minden általános vitánál. Szilassy Zoltán : Az más. Polónyi Géza : Mert, t. képviselő ur, a dolog ugy áll, hogy a belügyminister tett ugyan állítólag nyilatkozatot, de nem a városi képviselők értekezletén, a plénumban, és nem is abban a bizottságban, a melynek tagja voltam, hanem a községi háztartással foglalkozó bizottság előtt nyilatkozott, a mely azonban a jelentésben sem foglaltatott, jelen sem voltam és igy ezt abszolúte nem is hallhattam, de ha hallhattam volna is, hogy mit mondott, akkor is jogom és kötelességem lett volna, hogy itt a ház szine előtt kérjem, hogy a t. belügyminister ur nyilatkozzék abban a tekintetben, hogy neki mi az álláspontja ? Azt hiszem, sem a vitatkozás! modornak fair-sége tekintetében nem hiba, sem a tények ismerete mellett nem valami illojális eljárás ez. Konstatálom tehát, hogy nekem semmi tudomásom nem volt, sőt nem is lehetett azon nyilatkozatokról, melyeket a belügyminister ur egy olyan bizottságban tett, melynek én tagja nem voltam, másodszor, a mit én kívánok, semmi egyéb, mint hogy ennek az adóreformnak a községi háztartásra való kihatása tekintetében a belügyminister ur szíveskedjék a házat tájékoztatni a felől, hogy ő miként szándékozik közrejárni abban a tekintetben, hogy a községi háztartásokat most hátrány ne érje. Különben, ismétlem még egyszer, az érdekel bennünket mindnyájunkat, hogy a községeknek juttatandó az a két százalék, melyet a t. pénzügyminister ur helyez kilátásba, miként lesz a községek közt felosztandó 1 Akárhol tett volna is a t. képviselő ur szerint a belügyminister ur erre vonatkozólag nyilatkozatot, ha a ház előtt eziránt javaslat nem fekszik, a községek és mi egyaránt tájékozatlanok leszünk és ebből kellemetlenségek származnak. Ez volt a nyilatkozatom és azt hiszem, hogy a képviselő ur meg lesz elégedve. A mi Kardos Samunak az én határozati javaslatomra vonatkozó felszólalását illeti, azt a következőkép rekapitulálom. (Halljuk ! Halljuk !) A t. pénzügyminister ur, a ki jelen volt, emlékezni fog arra, hogy nemcsak kijelentettem, de különösen hangsúlyoztam, hogy a létminimum tekintetében benyújtott határozati javaslatom nem is kéri, nem is czélozza, hogy a javaslat tárgyalása felfüggesztessék, sőt magam kifejezetten hangsúlyoztam, hogy a mennyiben javaslatom elfogadtatnék, a részletes tárgyalás egész addig, hol az adószázalék megállapítása foglaltatik, folytattassék. Végül mi volt határozati javaslatomnak kifejezett czélja és kérelmem ? Az, hogy miután a részletes javaslat megokolása rendkivül nehéz és erre egy szakbizottság volna alkalmas, kijelentettem és kértem a t. függetlenségi pártot, hogy foglalkozzék ezzel a kérdéssel és ha a pártok ebben a kérdésben a képviselőház elé a részletes vita során tartják helyesnek egy megfelelő javaslat előterjesztését, én minden pillanatban szívesen vissza is vonom az én határozati javaslatomat, mert más czélja annak abszolúte nem volt, mint hogy foglalkozzék ez a képviselőház a szegény emberek létminimumának kérdésével. Ez volt
