Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-412

Í12. országos ülés 1909 február 6-án. szombaton. 375 nem érintették, a legnagyobb készséggel ment bele a gazdaközönség érdekében, és ép annak köszönhető, hogy a pénzügyi bizottság a törvényjavaslaton azon alapos változtatásokat eszközölte, a pénzügyminister urnak nemcsak beleegyezésével, hanem mondhatnám közreműködésével. Midőn én a pénzügyminister ur részéről ezen jóakaratot látom, semmiképen sem találom igazoltnak azt a gyanút, a melyet itt kifejeztek, hogy a kormány oly törvényjavaslatot tárgyaltat és fogadtat el a házzal, a mely a kisbirtokosok érdekei ellen irányul. Ezt a vádat, inszinuácziót visszautasítani magamat illetékesnek tartom. A javaslatnak nagy előnye, hogy a földadó nemcsak a régi törvényekben megállapított nagyságban kontingentáltatik, hanem a mennyiben a kontingens a művelési ágakban és a kiigazítások által elért kataszteri tiszta jövedelem emelése által emelkednék, az bizonyos idő múlva automaticze a földadó kulcsának leszállítására szolgáljon. Előnynek tartom azt, a mit már emiitettem, hogy mindenkinek módot nyújt arra, hogy a kataszterben tapasztalt aránytalanságok kiküszöbölésére a szükséges lépéseket megtegye. És itt nem tudok egyetérteni t. barátom, Hódy Gyula képviselő urnak a javaslatával, a ki öt vagy tiz birtokosnak azt a jogot akarja megadni, hogy ezek a reviziót követelhessék. Talán bele lehetne menni abba, hogy a birtokosok egy megfelelő százaléka kérhesse ezen reviziót, de semmi esetre sem abba, hogy kérhese egynéhány ember; mert hiszen egynéhány izgága ember mindig fog akadni abban a községben, a kik zaklatásoknak teszik ki ugy a földadó-bizottságokat, valamint magát a pénzügyministert. Eltekintve az okozott költségektől, magát a zaklatást sem tartom megengedhetőnek egy ilyen törvény végrehajtásánál. Az országos földadó-bizottságot is a mai összetételében, a mint a törvényjavaslat azt kontemplálja, megfelelőnek tartom, mert az országos földadó-bizottság nem -érdekképviseleti szervezet ; abban oly kisgazdák, a kik a maguk falujának szűk határain tul nem látnak, nem is foglalhatnak helyet, mert nem mondhatnak véleményt olyan kérdésekben, a melyeket nagy, általános szempontok szerint kell megítélni. Én igenis a kisbirtokosoknak kéjiviseletét a vármegyei földadóbizottságoknál igazoltnak tartom, s azt hiszem, hogy ennek létesitése elől a pénzügyminister ur nem fog elzárkózni, annál kevésbbé, mert erre neki maga a törvényjavaslat módot nyújt. Még egy kérdéssel kivánok foglalkozni, és ez a több oldalról felmerült az a kivánság, hogy a földadó körében is egy bizonyos kataszteri tiszta jövedelmű birtok az adó alól mentesittessék, vagyis, hogy ott is behozassék a létminimum. Bocsánatot kérek, ezt én kivihetetlennek és magával a hozadéki adó természetével összeegyeztethetlennek tartom. Nem akarok uj érveket felhozni; a pénzügyminister ur a múltkori felszólalásában igen részletesen és alaposan kifejtette már az itt felhozható érveket. Én csak azt az egy dolgot akarom a t. háznak figyelmébe ajánlani, hogy az uj javaslatok alapján épen azok a földbirtok-kategóriák, a melyekhez tartozó földbirtokoknál a t. képviselő urak a adómentességet szintén létesiteni akarják, olyan óriási kedvezményekben és teherkönnyebbitésekben részesülnek, a milyen egy ilyen törvényjavaslatnál egyáltalában példátlan a maga nemében. Méltóztassanak tekintetbe venni, hogy a mai törvény szerint az ilyen 300 korona kataszteri tiszta jövedelemmel biró földbirtoknak összes állami adója kitett a múltban 109 korona 90 fillért, mig a törvényjavaslat szerint kitesz összesen 66 koronát, tehát 43 korona 90 fillérrel, vagyis 39.9%kal kevesebbet, mint a mennyi a régi törvényben van. Akkor, a mikor az uj törvény egy csapásra, csak egy uj rendszer létesítésével ilyen óriási adókedvezményben részesiti ezeket a kisbirtokosokat, talán mégis méltánytalan a pénzügyminister urnak szemére hányni azt, hogy ő a maga részéről ezeknek a kisbirtokosoknak az állami adó alól való mentesitésének ellenállani szükségesnek tartja. Egy eszmét akarok itt még felemlíteni, a mely nem akar direkt indítvány lenni, de azt hiszem, hogy a t, pénzügyminister ur szives lesz ezzel a dologgal a maga érdeme szerint foglalkozni. A törvényjavaslat indokolása szerint a földadóból elemi károk czimén évenként 2 millió száz és néhány ezer korona téríttetik vissza. Ebből a 2,100.000 koronából tudomásom szerint körülbelül 1 millió koronát azon a czimen térit vissza, illetőleg nem szed be az állam az adóból, hogy ez az összeg jégkár által előállott károsításból származik. Rá akarom hívni a t. pénzügyminister ur figyelmét arra a Bajorországban fennálló rendszerre, a mely szerint az állam semmiféle jégkár után adó visszatérítést nem engedélyez, azonban azt az összeget, a mely évek hosszú során át átlagban a jégkárok után visszatérített adó mennyiségeképen rezultálódik, a biztositó intézeteknek szubvencziókép adja, hogy ezek a biztositó intézetek a jégkár ellen a lehető legalacsonyabb díjtétel mellett biztosíthassanak. Ez által a kincstár tulaj donképen nem károsodik, a felek sem károsodnak, mert azok, a kiket jégkár ér, nemcsak azt a sovány adóvisszatéritést élvezik, hanem az ő teljes, vagy legalább megfelelőleg a teljességhez közel eső kárukat is megkapják. Bátor vagyok tehát ezt a t. pénzügyminister urnak, nem inditványképen, hanem mint egy mindenesetre megszívlelendő eszmét, becses figyelmébe ajánlani. (Mozgás.) Az előadottak után nemcsak annál a bizalomnál fogva, a melylyel a kormány iránt viseltetem, hanem annál az objektív meggyőződésemnél fogva is, hogy a földkataszter kiigazításáról és a földadó százalék megállapításáról szóló törvényjavaslat valóban alkalmas arra, hogj^ elérje azt a czélt, a melyet maga elé tűzött, hogy t. i. a kisebb emberek terhén általában véve könnvit-