Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-411
Hl. országos ülés 1909 február 5-én, pénteken. áú'á ezer hold földje van. Ezt a gondolatmenetet követve igen valószínű, hogy ebbe a hatalmas testületbe, a melytől nem egy nagy ur érdeke, pénztárczájának bősége, vagy apadása függ, a latifundiumot képviselő urak fognak beválasztatni. Azután kiküldik a főrendiház nyolcz tagját, Én abban, hogy a főrendiház nyolcz tagja is beválasztassék, a legnagyobb sérelmet látom. Maga ez a főrendiház mai összealkotásában nem más, mint az ország viriliseinek képviselőtestülete. Törvény mondja ki, hogy csak az lehet főrendiházi tag, eltekintve néhány kiérdemesült, bevitt főrendtől, aki nagy összegű földadót fizet. A főrendiházban tehát a nagybirtok képviselői ülnek és ha a főrendiház az országos földadó-bizottságba tagokat küld ki, azok ott a nagybirtok érdekeit törekszenek megvalósítani. De magát azt a gondolatot, hogy a főrendiház is képviselőket küldjön a bizottságba ma, a mikor az a hangulat van az országban, hogy a főrendiház mai összealkotásában felesleges, hogy azt el kell törölni, mert nem kell egy öreg urakból álló testület. ,, Elflök (csenget): Méltóztassék a tárgyhoz beszélni kérem! Mezőfi Vilmos: Azzal akarom ezt a témát befejezni, hogy én ilyen összealkotás mellett az országos földadó-bizottságban kizárólag a nagybirtok képviselőit látom és ez a földadó-bizottság a kisbirtok érdekeit képviselni és megvédeni nem fogja. De ha mégis megtörténik azután, hogy az országos földadó-bizottság valamely területen el kell hogy rendelje az osztályozást, akkor hosszadalmas eljárás következik. Előbb vizsgálóbizottságot küld ki és annak a véleményétől teszi függővé, hogy miképen döntsön. Az országos földadó-bizottság tagjai ugyan az 1875 : VII. t.-cz. értelmében, a melynek rendelkezéseit átveszi az előttünk fekvő törvényjavaslat, kötelesek a következő esküformát elmondani (olvassa): »En, N. N., becsületemre fogadom, hogy az országos földadó-bizottság tagjává megválasztatván, ezen eljárásommal járó feladatom teljesítésében lelkiismeretesen és részrehajlás nélkül fogok eljárni«. Ezt a fogadalmat azok az urak letették 1875-ben és mégis állandó ma a panasz, hogy igazságtalanul osztályoztak és nagy visszaélések történtek. Az a panasz és azt hangoztatja a nép, — lehet, hogy igaza van, lehet, hogy nincs, de állítja és hangoztatja — hogy a becslőbiztos urak megvesztegettettek, és egyoldalúan, részrehajlással eszközölték a föld osztályozását. Én tehát ennek az eskümintának nem hiszek; de még ha hinnék is, akkor sem várnám tőle az igazságos osztályozást, nem várnám tőle azt, hogy a ki ezt a fogadalmat leteszi, a saját érdeke ellen is fog cselekedni. Hiszen a harmadosztályú kereseti adó kivetésénél is ilyen fogadalmat tesznek az adókivető bizottságok, és mégis itt a parlamentben nyíltan megmondta minden felszólaló és elismerte maga a pénzügyminister is, hogy egyetlenegy adózó sem vallotta be őszintén a maga teljes jövedelmét, és jóllehet az adókivető bizottságok is tudták ezt, esküjök ellenére mégis beleegyeztek abba, hogy 10% helyett 2 'O va gy 3% kereseti adót vegyenek fel. Ez tehát nem biztosíték. De nem biztosíték az sem, t. képviselőház, a mi az 1875 : VII. t.-cz. 30. §-ában foglaltatik. Azt mondja ez a paragrafus (olvassa) : »De az egyéni érdekeket közvetlenül érintő osztályba sorozási munkálatok és azok elleni felebbezések elintézésénél sem a bizottsági üléseken való határozathozatalban, sem vizsgálati kiküldetésekben és véleményadásban nem vehetnek részt, ha oly kérdés merül fel, melyben a) saját személyökre nézve érdekeltek lévén, közvetlenül vagy közvetve, kártól tarthatnak vagy hasznot remélhetnek ; b) ha feleség, vagy jegyes, fel- vagy lemenő ágbeli rokonai vagy oly személyek vannak érdekelve . . . stb.« Engem ez sem nyugtat meg, t. ház. Hiszen nem kell, hogy az országos földadó-bizottságnak valamely tagja rokoni kötelék folytán érdekelve legyen. Elég, ha megvan benne az osztálytudat, az az osztálytudat, hogy ő hozzá sokkal közelebb állanak a nagybirtokos érdekei, mint a kisbirtokoséi. És elég az, ha csak annyit is tud valamelyik tag, hogy ma neked, holnap nekem, t. i., hogy ha ma a szomszéd uradalmára kérnek osztálybasorozást, legközelebb az ő birtokára is kérhetik. így tehát kölcsönösen szövetkeznek egymással, kölcsönös szívességeket tesznek egymásnak. Ez a fórum tehát, t. képviselőház, a legtávolabbról sem biztosíték az ország kisgazdáira nézve abból a szempontból, hogy ha osztályozás egyáltalán lesz, az igazságosan fog végrehajtatni. (Zaj a baloldalon.) Egy biztosíték volna csak. Az, hogy az osztálybasorozást kérhesse bármelyik községnek adott számú birtokosa. Mondjuk 100—150 birtokosa valamely községnek kérhesse a községbeli földekre... Markos Gyula : Egy harmadrésze a birtokosoknak ! Szabó István (nagyatádi) : 100—150, az nagyon sok, mert van olyan község, a melynek nincs is ennyi kisgazdáj a ! (Igaz ! ügy van !) Mezőfi Vilmos: ... a községbeli földdel határos nagybirtokra az uj osztályba sorozást, s ha kérik, akkor ez kötelezően rendeltessék el. Ebből a törvényjavaslatból hiányzik ez a biztosíték. Ha felvétetik a törvénybe, hogy ha valamely község lakosainak bizonyos számú része, vagy ha ez nehézségekbe ütközik, mondjuk, az összes községbeli érdekelt birtokosoknak egyharmada kéri ugy a községekre, mint a községekkel határos földterületekre az újra osztályozást, akkor az kötelezően elrendelendő s nem az országos földadó-bizottság, hanem a pénzügyminister döntése alapján, az ő előmunkálatai következtében rendelendő el, akkor szívesen hozzájárulok a javaslathoz. 46*