Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-411

358 4ÍÍ. országos ülés 1909 február 5-én, pénteken. Nem nyugtat meg engem és nem oszlatja el aggodalmaimat a pénztigyminister ur, a mikor azt látom, hogy az exlex idejében oly hazafiasán viselkedő kisbirtokos osztálylyal szemben a legkegyetlenebhül és a legkíméletlenebbül alkalmazzák az adősrófot, s kegyetlenül behajtják rajtuk a több száz koronára felszaporodott adóhátralékot, a melyről pedig az exlex idejében a nemzet vezérei azt mondották: Ne fizessetek, ne adjatok a császárnak adót és ne szolgáltassatok neki. ujonczokat. Erről, t. ház, ugyancsak a saját kerületemből kaptam szomorú, kétségbeejtő felvilágosításokat. Tömörkényen van egy Hevesi Balázs nevű nyolczvan holdas gazda, a ki ezer korona adóval volt hátralékban az exlex idején. Halasztást nem akartak neki adni, noha bebizonyítottam a saját birájának a jelentéséből, hogy a múlt évben olyan szomorú esztendő volt, hogy egész Csongrád megyében úgyszólván a vetőmagot is pénzért vették és hogy, a mint a bíró mondja, kölcsön vett pénzből éltek. Annál a nyolczvan holdas gazdánál az adóvégrehajtó és a jegyző tanúsága szerint, a mikor elmentek hozzá, hogy az ötszáz forint hátralékos adót behajtsák, nem találtak mást, mint hat köböl búzát. S akkor az a nyolczvan holdas gazda eladta egyik birtokrószletét és annak az árából az utolsó fillérig kifizette hátralékos adótartozását. íme, jellemző példa arra, a mit Holló képviselő ur is felhozott és a mire még hivatkozni leszek bátor, hogy miként mennek tönkre Magyarországon a kisbirtokosok. Azért tartom szükségesnek hangoztatni, mert hova-tovább az a felfogás kezd itt érvényesülni a törvényhozó teremben, hogy a birtokososztálynak az adó ellen való állandó panasza csak a megszokásnak eredménye, de nem a tényleges fájdalomnak kifejezése. Hiszen a képviselő urak egymásközti beszélgetéseikben humoros oldaláról fogják fel azt, hogy valahányszor kerületeikbe leutaznak, ott -állandó a panasz a miatt, hogy nagy ós sok az adó. De a nép lelkének ez a feljajdulása, hogy sok az adó, megfelel a szomorú követelményeknek, a szomorú valóságnak és eredménye annak, hogy az adótartozás miatt Magyarországon a gazdák nagy részét tönkre teszik. Ugyancsak ezen Tömörkény községben van egy Kiss György Mihály nevű tizholdas fuvaros ; ennek adóhátraléka miatt már árvereztetni akartak, mire ez &/. ember, a ki fuvarozásból él, két lova közül az egyiket eladta, árából kifizette az adót és ma csak egy lova' van. Ugyancsak ebben a községben van egy Gémes Sándor nevű kisgazda, a kinek négy gyermeke és négy unokája van. Ezeknek a tejet egy tehén szolgáltatta. Gémes Sándor tömörkényi gazdát zaklatták 156 koronányi adótartozása miatt, mire a szegény ember nem tehetett mást, eladta a vásáron tehenét és borját; majdnem csak annyit kajxttt értük, hogy a 156 korona adót kifizethette, most pedig isznak az unokái reggelenként vizet. (Mozgás.) Pop Cs. István: Ez nálunk mindennajfi dolog! Wekerle Sándor minislerelnök és pénziigyminister: {közbeszól). Mezőfi Vilmos: Hiszen igyekeznek megelőzni az árverést; eladják utolsó vánkosukat is,hogy az árverést kikerüljék; (Mozgás.) eladják a családjukat fentartó tehenet, lovat, hogy az adóhátralékukat kifizethessék. (Mozgás és zaj. Elnök csenget.) Én kikérdeztem az én kisbirtokos választóimat, szivemre vévén a pénzügyminister urnak ama intelmét, (Halljuh! a középen.) hogy csak az beszéljen a kisbirtokosok érdekében és csak annak van erre jogosultsága, a kit bizonyos érdek fűz hozzájuk. Hát engem az az érdek fűz a kisbirtokosokhoz, ho»y nekik köszönhetem képviselői megbízólevelemet. így tehát kötelességemnek tartottam a t. minister ur intése után oda leutazni, őket sorra járni, gyűlésre egybehívni, nekik a javaslatot felolvasni és így az ő véleményüket megtudni, hogy mit tartanak a javaslat felől. És ha az igen t. jrénzügyminister ur megajándékoz kegyes figyelmével, el fogom mondani, hogy több ezer kisgazdának mi a véleménye a földadőkataszter kiigazításáról szóló törvényjavaslat felől, a melyet én megmagyaráztam nekik. (Mozgás). A földadó-törvényjavaslatnak 1. és 2. §-a a kataszternek a művelési ágban történt változások értelmében való kötelező kiigazítását mondja ki. A kisgazdák ezzel az intézkedéssel meg is vannak elégedve, nem is. (Halljuk! Kálijuk! Felkiáltások: Hogy lehetséges ez?) Majd kifejtem, hogy hogyan lehetséges ez. Részben örülnek neki, de részben búsulnak miatta. Örülnek, ha arra gondolnak, hogy azokat a nagy uradalmakat, a melyek földjeiket nem szőlőnek, szántónak, rétnek, hanem nádasnak, legelőnek, erdőbirtoknak íratták be az 1875-től 1883-ig tartott kataszteri felvételek alkalmával, ezen a réven a törvény megfogja és arra kényszeríti, hogy a magasabb földadót fizessék az igazi, a valóságnak megfelelő művelési ág után. De másrészt viszont búsulnak azért, (Halljuk! a középen.) mert attól tartanak, hogy ez a kiigazítás megint csak ugy fog eszközöltetni, a miként eszközöltetett 1875-ben; ha az uradalom földjén megjelennek a becslőbiztos urak, megint lesz dinom dánom és a vége az lesz, hogy a nagy uradalom szántója, rétje erdőként, legelőként vagy mocsárként fog a kataszterben szerepelni. (Ellenmondások. Zaj.) A kisgazdának nagy munkával, fáradsággal legelőből és terméketlen területből szántóvá feldolgozott területe pedig az I. vagy II. osztályba soroztatik. (Zaj és ellenmondás,) A művelési ágnál csalnak és az osztálybasorozásnál is csalnak. (Zajos ellenmondások.)