Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-410

hlQ. országos ülés 1909 február 4-én, csütörtökön, 341 mint képviselők szerepelnek, birnak helyivel és szavazattal. (Zaj.) Azután azt is mondja az előadó ur, hogy megválasztatott az ellene összefogózott vegyes elemek törekvése daczára. (Zaj.) Szemere Huba: Volt ott 67-es, balpárt, szoczialista és mindenféle ! Farkasházy Zsigmond: Bocsánatot kérek, de ilyen bírálatot mondani egy választási harcz felett még a képviselők padjairól sem helyes és ildomos. (Zaj.) Annál kevésbbé helyes és jogosult dolog ilyen kijelentést tenni az előadói székből. Ne méltóztassék felejteni azt, hogy az előadó ur az ő helyén nem a maga véleményét adja elő, hanem egy bizottság hivatalos szószólója. Már most nagyon is kétségbevonom, hogy az igazolási állandó bizottság felhatalmazást és megbizást adott Kállay Lipót képviselő urnak mint előadónak arra, hogy itt pártállás szerinti örömének vagy sajnálkozásának adjon kifejezést a felett, hogy ki választatott meg az ország egyik választókerületében képviselőnek. (Zaj.) Ismétlem, hogy ezeknek a jelentékeny tévedéseknek és imparlamentáris kijelentéseknek a legesélyesebb és a leghatározottabb visszautasításra kellett volna alkalmat adniok, de ismételten konczedálom azt is, hogy Kállay Lipót t. képviselőtársunk szeretetreméltó és derűs egyénisége kizárta azt. (Élénk éljenzés. Zaj.) Főképen azért tartom szükségesnek azon párt megbizásából is, a melyhez szerencsém van tartozni, felszólalás tárgyává tenni ezt az esetet, mert nem tűrhetjük, hogy ez preozedensül szolgajon és esetleg egy következő alkalommal egy másik előadó ur olyan kijelentéseket tegyen, hogy : »Sajnálatunkra ellenzéki képviselő választatott meg«, vagy »Kár, hogy ez és ez a személy választatott meg.» (Zaj.) Én azt hiszem, hogy Kállay Lipót képviselőtársunk azóta az ő higgadt józanságával, már arra az eredményre jutott maga is, hogy tévedést követett el, a mikor ezt a kijelentést tette az előadói székből és ezért kérem őt és elvárom tőle, hogy e tévedését nyilvánosan helyre is fogja igazi tani. (Zaj.) A mennyiben ezt nem tenné meg, arra kérem a mélyen t. elnök urat. a házszabályok és a parlament tekintélyének érdekében, (Nagy zaj.) hogy méltóztassék megállapítani, hogy az előadói székből . . . (Nagy zaj.) Molnár Jenő : Csak Bécscsel szemben hunyászkodtok meg ! (Nagy zaj.) Gr. Batthyány "Tivadar: Ezt szabad mondani. (Nagy zaj.) Molnár Jenő : Szabad, mert igaz ! (Nagy zaj.) Farkasházy Zsigmond: Ismétlem, hogy a mennyiben Kállay Lipót képviselő ur, megfontolván kijelentését, nem tartaná helyénvalónak, hogy megállapítsa tévedését és revokálja kijelentéseit, akkor a t. ház elnökét kérném arra, hogy méltóztassék a ház és a parlamentarizmus tekintélye érdekében megállapítani, hogy az előadói székből ilyen kijelentések nem történhetnek, minél fogva kívánatos, bogy a jövőre ily tévedések elkerültessenek. (Helyeslés balfelől. Zaj.) Kállay Lipót: T. ház! Én csak egy rövid megjegyzésre szoritkozhatom és ez az, hogy inkriminált kijelentésem tulaj donképen nem képezte előadói beszédem tárgyát, hanem ez csak ugy kiröppent a számból, egy közbeszólásra adott feleletként. Ennyi volt az egész. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik í Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Beök Iván! Reök Iván : T. képviselőház ! Nem volt szándékomban felszólalni, mert annyi nagyszabású, magasra szárnyaló beszédet hallottunk már a vita folyamán, olyan behatóan lett ennek a javaslatnak úgyszólván minden részlete megvitatva már eddig is, hogy igazán feleslegesnek tartottam a felszólalást. Időközben azonban meggyőződtem róla, hogy ugy az én választókerületemben . . . (Zaj. Elnök: Csendet kérek. Reök Iván : . . . mint az ország más részeiben is, a gazdaközönség a földadó-kataszter kiigazitásáról szóló törvény egyes intézkedéseit sérelmesnek itéli, s magam is arra a meggyőződésre jutván, hogy ezeket a sérelmeket itt a házban reparálni kell, bátorságot veszek magamnak arra, hogy felszólaljak és előrebocsássam, hogy én sohasem voltam az Ígéretek embere, a mennyiben 30 évi közpályámon megtanultam, hogy Ígérni könnyű, de az ígéreteket megtartani minő nehéz, valamint — különösen politikai értelemben — meggyőződtem tanulmányaim során arról is, hogy hazánk ügyeinek intézésében politikai jelszavak után indulni, ezeknek a jelszavaknak azonnali megvalósítását programmal kitűzni : czélt tévesztett dolog, mivel ezt az országot évszázados nehéz békók kötik múltjához, s itt nagyon is ezéltudatos törekvéseknek kell érvényesülniük, hogy nemzeti ideálunk, hazánk önállósága és függetlensége kivívása érdekében lépésről-lépésre előbbre jussunk. Épen azért én minden alkalommal azt hangsúlyoztam, — és hangsúlyoztam most is — hogy az országnak konszolidálódnia kell, közgazdasági, ipari, kereskedelmi és kulturális téren erősödnie kell; pótolnia kell a múltnak hiányait, egyesülniük kell az összes társadalmi osztályoknak a hazaszeretetben, (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) hogy minden egyed, kifejlődve, önállóságra juthasson, mert csak így, az erők egyesítésével várhatjuk hazánk megerősödését itt benn és akczióképességét kifelé. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Épen azért, igen t. ház, mindig hangsúlyoztam, hogy az egyén érvényesülésének, a megerősödésnek egyik fontos sarkköve az, hogy az eddigi adóztatási rend megváltoztassák, arányosittassék, hogy a mai rendkívül súlyos megélhetési viszonyokra való tekintettel a szegényebb néposztályok terhein könnyítve legyen, hogy a létminimum az adózástól mentesittessék, hogy megfelelő progresszív adóztatási rendszer behozatalával az államszükséglet hiányai az erősebb néposztályok vállaira hárittassanak át, (Igaz!