Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-410

342 íiO. országos ülés 1909 február 4-én, csütörtökön. Ugy van!) valamint, hogy a külföldön lakó birtokosok, a kik kivonják magukat jövedelmeik elköltése által attól, hogy itt a forgalmat növeljék, ezen a czimen kettős adóztatásban részesittessenek. (Helyeslés a baloldalon.) És, igen t. képviselőház, a mai hazafias, inveneziós és munkabíró kormány ezeknek a nagy alkotásoknak sorozatában máris hatalmas lánczszemet kapcsolt be azáltal, hogy ezeket az adóreform-törvényjavaslatokat a ház asztalára letette. Hát bizony mindannyian nagy meglepetéssel olvastuk ezeket a törvényjavaslatokat, mert hiszen arra, hogy egész adóztatásunk ilyen óriási mértékű átalakuláson megy keresztül, alig voltunk elkészülve. E tekintetben a magyar népnek konzervativizmusa érdekesen jelentkezik. Ugy vagyunk vele, mint az egyszeri ember, a mikor a lóra fel akarva ülni, nagyot fohászkodott és, mert talán kapatos is volt, kissé nagyobb ütemet adva mozgásának, túlesett a lovon és azt mondta utána, gondolatmenetét folytatva: Segits, uram Isten, de ne ilyen nagyon ! (Derültség.) Egy egész forradalom az, a mi ezekben az adótörvényekben rejlik, t. ház, és igy a nyugtalanságot nem kell kicsinyelnünk és nem szabad csodálkoznunk felette, mert hiszen gyökerében, alapjában más adóztatási rend van itt inicziálva, a mely majdnem minden adózó polgárnak az érdekét mélyen és közelről érinti. T. ház! Épen a középbirtokosok érdekéből is apprecziálandó ez a nyugtalanság, mert hiszen igaz, hogy itt adatokkal volt illusztrálva bőségesen, hogy a nagybirtok mennyire kevéssé veszi ki a maga részét a közteherviselésből, a törpe- és kisbirtok pedig mennyire erősen meg van adóztatva, de arról kevés szó hangzott, hogy a középbirtok ugyanazon terheket viseli, a melyek a kisés törpebirtokot sújtják. Polónyi Géza : Tegnap foglalkoztam vele ! Reök Iván: Azonkivül az összes szoeziális, társadalmi kötelezettségek a középbirtokosra, a városi lakosság intelligensebb részére hárulnak és abból az adóból, a melyet a társadalom viselni kénytelen, ő veszi ki a nagyobb részét, aránylag sokkal nagyobbat, mint pl. a nagybirtok. (Igaz I Ugy van!) A mélyen t. pénzügyminister ur tagadhatatlanul ebbe az adóreformba mindazokat a nagy eszméket felvette, a melyekről a ház falain kivül évtizedek óta szó van és a mely eszmék kiváltképen a függetlenségi és 48-as párt tagjait sokszor felszólalásokra buzditották, azonban ő ezen reformba tulaj donképen az államháztartás financziális érdekeinek a megóvása tekintetében egy alkalmas, mondhatnám, zseniális intézkedést vett be, mert hiszen tagadhatatlanul létrehozzuk az ő kezdésére a létminimumot, az alsóbb néposztályoknak adóztatási viszonyain javítunk. (Halljuk!) A II. oszt. kereseti adó eltöröltetik, és több apró-cseprő adó szintén eliniináltatik, miáltal egyfelől a behajtásnak, és a beszedésnek a módja óriási módon megkömryittetik, másrészről az államháztartásról egy baUaszt vétetik le, mert egy csomó kétes követelés esik ki a jövőbeli kalkulusból, és mindaz a teher, a mi innen származott, áthárittatik, ugy-e bár, az adók arányositása révén a vagyonosabb polgárságra, a hol mindenesetre kétségtelen és nyilvánvaló, hog)' ezeknek az adóterheknek a behozatala, a beszolgáltatása egészen más, sokkal biztosabb alapokra lesz helyezve. De épen, mert az adózásnak, az államháztartás financziális ügyeinek ezek a törvényjavaslatok az eddiginél sokkal nyugodtabb, biztosabb alapon való berendezését helyezik kilátásba, kérem a t. pénzügyminister urat, a ki eddig is elég koncziliánsnak mutatkozott, és több kérdésben hajlandónak nyilatkozott engedmények megtételére, hogy ezt a koncziliáns modort tovább is folytassa, mert hiszen kiszámíthatatlan esélyeknek megyünk eléje (Ugy van!) és épen a középbirtokos-osztály, a kereskedelmi osztály, ma még nem is látható, óriási módon való megterhelést fog szenvedni. Én meg vagyok róla győződve, hogy az állam háztartása e törvények rendelkezései folytán semmit sem fog veszíteni eddigi jövedelmeiből, sőt meg vagyok győződve arról is, hogy a jövedelmi adó behozatala révén igen tekintélyes jövedelmi többletek vehetők kilátásba. Eddig erősen hangsúlyozták, hogy az általános jövedelmi pótadó czimén az államkincstárba micsoda jelentékeny összegek folytak be, a melyektől ime most fog elesni. Kétségbevonom, hogy azok a jövedelmek oly nagyok lettek volna, mert tudjuk, hogy Magyarországon, sajnos, ugy a földbirtok mint a házbirtok óriási módon meg van terhelve, tehát az általános jövedelmi adónak, a mint a statisztikai adatok is bizonyítják, nagy százaléka elesett azért, mert a terhek czime alatt az leszámítható volt. Ma pedig egészen más helyzettel állunk szemben, mert ime az adómorál révén sokkal szigoritottabb eszközök állnak rendelkezésre, hogy kinek-kinek jövedelmei számbavétessenek és hogy ha a kereseti adó czimén ezeket a jövedelmeket mind számon kérni és kipuhatolni, az előirott szigorított uj rendszer szerint a tökéleletes hűséget megközelítőleg megállapítani nem volna lehetséges, ott van az uj jövedelmi adó. Itt azután minden család, minden háztartás a legbehatóbb kutatásoknak képezheti tárgyát jövedelmei tekintetében és itt nem lesz lehetséges elleplezni azt, hogy valamely család 10—15 vagy 20.000 korona jövedelemből él-e. Tehát ezen a czimen az államháztartás ma még ki sem számitható jelentékeny nagy jövedelmekhez fog jutni. Rátérve a földadókataszter kiigazításáról és a földadó százalékának megállapításáról szóló törvényjavaslatra, meg kell jegyeznem, hogy ennek a törvényjavaslatnak az 1. §-a pontosan előírja a végrehajtandó munkálatokat, csakhogy mig az 1. pontban azt irja elő, hogy a művelési ágakban történt változások hivatalból veendők fel és vizsgálandók felül és ehhez képest az adó kivetése helyesbbittessék, a 2. pontban, a hol az uj osztályokba sorozásról, esetleg uj tiszta jövedelmi és kataszteri fokozatok feláUitásáról van szó, már