Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-410

338 kW. országos ülés 1909 február 4-én, csütörtökön. látna ebben az esetben. (Elénk derültség.) Azt hiszem, hogy több pénzünk volna rövid idő alatt, mint Vanderbiltnak vagy akármelyik amerikai milliárdosnak. Én azt hiszem, hogy ha kiirnának egy ilyen üzletre pályázatot külföldieknek, borzasztóan tévedne. De ő ugy számítja a hét forintot, hogy ebből még az adó is lemegy. Hát akkor mi marad ? Az állami adó, az országos átlagban a legkisebb, kitesz három koronát; a községi adó négy koronával számitva, azt hiszem, nevetséges; ez hét korona volna, vagy mondjuk, hogy csak öt korona ; maradna négy és fél korona azért a bérletért. Hát akkor miből éljen meg az az ötholdas gazda, a kinek húsz forintba kerülne az öt hold bérlete ? Hol találnak ma húsz forintos bérletet egy holdért ? Mutassák meg nekem Magyarországon azokat a hét forintért való bérleteket! Mutassák meg nekem azokat az egy-két koronáért holdankint bérbe vehető legelőket és erdőket! Mutassák meg nekem, a mikor a magyar állam holdankint tiz koronát mutat ki! Egy hang (jóbbfdä) : Erdély! Sándor Pál: Nem lehet igy egyes részeket kiszakítani. De viszont az erdők ellenében hallottuk szintén egy nem volt szabadelvű párti képviselőtől, hanem Hódy Gyula képviselő úrtól, hogy egy hold földet 1600 koronáért adnak oda. (Halljuk !) Hát én egészen másképen vagyok informálva a bérletviszonyokról. Én meg vagyok győződve, hogy nem létezik többé Magyarországon a hét forintos bér és ennek az alapján nem szabad számitani. De a t. ministereinök ur is hamisan számit. A ministereinök ur azt mondotta, hogy az eddigi bérösszegek alapján állapította ő meg az adókat a két és félszeres kulcs szerint, összesen ki van adva bérbe az országban három millió hold, ebből 1,900.000 korona szántóföld. Ebből akarja ő az egész magyarországi szántóföldnek a hozadékát kiszámítani ? Ezt viszonyítani az egészhez ? Nos, bocsánatot kérek, de ezt komoly érvnek elfogadni nem lehet. Akkor már én inkább adok ezekre a statisztikai adatokra, a melyek tudományos és igen becsületes alapon vannak felépitve. Ez adja meg nekem azt a biztonságot, hogy Magyarországnak, hála Istennek, mezőgazdasága igen erősen gyarapszik. E mellett azonban én sohasem mondtam, hogy a föld kevés adót fizet; csak azt állítottam, hogy a többi ágak fizetnek igen sokat. Azt állítottam, hogy a föld, a mióta azt az adót megállapították, értékének ötszörösére emelkedett, míg a szabad keresetek épen a politikai viszonyok miatt a legutóbbi öt-hat esztendőben nyomorúságosan küzdenek a megélhetésért. Mig az egyik oldalon azt látjuk, hogy a föld értékének ötszörösére emelkedett, addig a másik oldalon azt tapasztaljuk, hogy éveken keresztül zálogleveleket és magyar papírokat nem lehet eladni. A mig azt látjuk, hogy az egyik oldalon nem kapunk pénzt sem birtokra, sem házakra; azt látjuk, hogy nem lehet építeni Budapesten és átalában Magyarországon, mert zálogkölcsönt nem kapunk; addig mind a mellett, hogy ezek a pénzviszonyok fennállanak, a földnek az értéke egyre jobban emelkedik és nem gátolja az emelkedésben semmi sem. Ha én ily viszonyok között azt mondom, hogy ne sújtsatok le olyan erősen ezekre a boldogtalan, szabad kereseti ágakra, a melyekben nincs semmi köszönet; ha azt akarom, hogy a jövőre igenis az önálló vámterület létesithetése czéljából erősítsük meg ezeket a gyengéket, — mert ezek határozottan gyengék, hacsak nem akarjuk őket politikából erőseknek odaállítani — akkor olyan nagy bűnt követtem el ? De tovább megyek. Ezzel szemben azt állitj a Holló Lajos t. képviselőtársam, hogy a kereseti adó az 1903—1907. évi átlagban 21 millióra — tehát nem 26 millióra — rúgott. Huszonegy millióra, a mely összeget ő, nem tudom, honnan vett, de én magam ezt a statisztikai adatot alá nem irom. Kiszámítja t. képviselőtársam azután, s ez nagyon érdekes, a következőket : Hogy a 439.974 III. osztályú kereseti adózó közül 393.317 egyén, tehát az egésznek kilencztized része létminimum alá esik, s csupán csak 49.157-en nem esnek létminimum alá. Hát ennek a nyomorúságos népnek az adóját akarják emelni ? És a tekintetben sem a pénzügyminister ur, sem képviselőbarátaim nem ozáfoltak -meg engem, sőt nem is tértek rá arra az általam felhozott hivatalos adatra, hogy 8000 korona után Ausztriában épen a felét vagy a harmadát fizetik adóban annak az összegnek, a melyet nálunk fizetnek. Erre a hivatalos adatra senki sem tért ki, midőn a másik oldalon állítani lehet, hogy nagyon nehéz odaát a megélhetés és hogy ott községi adóban többet fizetnek. Senki sem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy honnan tudjuk mi itt megfizetni azokat a nagy terheket, a melyek az önálló vámterület létesítése esetén szükségesekké válnak, ha Ausztria 50%-kal kevesebb adót és terhet visel, mint mi. De midőn Holló Lajos t. képviselőtársam, a ki szintén nem volt szabadelvűpárti és darabontpárti, azt mondta és konczedálta, hogy ezeknek °/io-ed része létminimum alá esik, akkor szabad-e ilyen viszonyok között egyáltalában csak álmodni is arról, hogy önök 21 millió helyett 28 milliónyi kontingenst fognak csinálni 1 Szabad-e az ország érdekében az ilyen magas kontingenst itt elfogadni ? Ha az egyik oldalon megengedik ezt és megnehezítik a kiigazítás lehetőségét, akkor a másik oldalon miért adják meg minden egyes, az árulásai révén pénzt keresőnek a lehetőséget arra, hogy feljelentsék ezen szegény adózók közül az egyes individuumokat ? Hát igazságos eljárás lenne az ebben az országban ? De most egy más kérdésre térek át. Ha elfogadom Holló Lajos t. képviselőtársam adatait . . . Molnár Jenő: Daczára annak, hogy Sümegi állította össze ! (Derültség.)