Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-410

kíO. országos ülés 1909 február í-én, csütörtökön. 337 vet, a mely ebben a nemben első Magyarországon ; szól a magyar nemzeti jövedelem becsléséről.Megelőzte ezt egy pályamunka, a melylyel az akadémia pályadiját nyerte el, és a mely arról szól, hogy miképen készüljön a nemzeti jövedelem becslése. Ebben Fellner kiszámította azt, hogy Magyarország jövedelme mennyi a mezőgazdasági termésből a 2500 milliós alapon, tehát nem 3200 millió, mint volt 1902-től 1906-ig és nem is 4000 millió, mint volt 1906-ban, hanem a 2500 milliós alapon. Leszámította a trágyát is egy korona értékkel, leszámított mindent, a mi okvetlenül a földben elvész, azonban nem számitotta le a munkabért. Az állatok tönkremenését, elhasználódását leszámította, a trágyát is leszámította, de a munkabérre azt mondotta, hogy az is a nemzeti jövedelemhez tartozik, az is az országban marad, csak egyik zsebből a másikba megy. Kiszámította pedig azt, hogy a mezőgazdasági jövedelem, a mint itt olvasható, a mezőgazdaság, földmivelés és áUattenyésztés után 1966 millió korona, szőlő- és bortermelés után 60 millió, gyümölcstermelés után 23 millió. Hieronymi Károly még oly becsületes volt, hogy az erdészet után nem. vette fel a 159 miihót, ugy hogy kapott 2049 milliót. Buza Barna: A miből lejön a munkabér ! Sándor Pál : Mindamellett, hogy igen előkelő auktoritások azt mondják, hogy ez a jövedelem a munkabérek levonásával nem redukálható, mégis, mivel most itt nem nemzeti jövedelemről, hanem megadóztatásról van szó, ennélfog va az én nézetem szerint is a munkabér ebből levonandó. Buza Barna: ügy van! Sándor Pál : Ha azonban azt mondom most, — meg méltóztatnak látni, hogy az én argumentáczióm ebben a kérdésben is nagyon becsületes — hogy nem 2500 milliót veszek alapul, hanem 3200 milliót; ha számítom az állattenyésztés növekedését is, a mi azóta 1200 millióra emelkedett, s ha számítom, hogy 1904 óta 4100 milliónk van, s mindezekhez hozzáveszem azt, hogy 2,350.000 munkás van, s felveszem ezeket 450 koronával, — pedig itt már nem számítottam a gyermekmunkát, a női munkát — akkor is ez csak 1080 millió koronát tesz ki, pedig az itteni számitás körülbelül 800 millió koronát mutat, a minél fogva ezen statisztikai munkák alapján — a melyekre vonatkozólag a ministerelnök urnak igaza van, a mikor azt mondja, hogy ezek labilisak, s hogy ezt csak összehasonlítás alapján lehet megcsinálni — látható az, hogy a mezőgazdasági jövedelem sokkal nagyobb, mint gondoljuk. Ez azonban nem enged következtetést arra, hogy én ezáltal a kisbirtokosokat akarnám jobban megadóztatni. Hanem én azt mondom, hogy ott, a hol nagybirtok van, a mely nagybirtok kibírja az adót; ott, a hol olyan birtokok vannak, a melyek csak 1.5 vagy 2%-ot hoznak, a melyek tehát nemzeti veszteséget képeznek ; (Ugy van ! balfelől.) ott, a hol szükséges, hogy az ország bizonyos feldarabolása meglegyen, csak azért, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXIII. KÖTET. a magyar nemzeti kultúrát és a magyar nemzeti eszmét növeljük, — ha ez hazafiatlan beszéd, akkor igazán nem tudom, hogy mi a hazafias. Farkasházy Zsigmond : Legalább egyenlővé kell tenni, ha már arányossá nem lehet! Sándor Pál : T. képviselőtársam azt is mondta, hogy az iparnál leütötték az adót. Bocsánatot kérek, ez határozottan tévedés. Buza Barna : A kamarák leütötték ! Sándor Pál : A kamarák sem ütötték le. A képviselő ur az erre vonatkozó írásokat nem olvasta, hanem csak valakitől hallotta ezt. Buza Barna: El is hozom ! Sándor Pál: Bocsánatot kérek, nem ütötték le, ez tévedés ; ha mégis ugy van, akkor lapsus, mert itt egész tisztán meg van mondva a gyáriparnál, a hol szintén le vannak ütve ezek a költségek, hanem a bérek nincsenek leütve, azok kitesznek 560 miihót, a kézműiparnál 200 milliót. Méltóztatik ebből látni, hogy az arány, a melyre hivatkoztak, és a melyet Wekerle Sándor ministerelnök ur is elfogad, az a maga teljességében fennáll, azt megingatni nem lehet. Itt tehát az én t. képviselőtársam és barátom csak egy egészen hamis dologból indulhatott ki, s következtetését mindjárt a legbecsületrablóbban adta elő a ház előtt. Ezt én nem vártam, de nem is érdemeltem t. képviselőtársamtól. (Zaj.) T. képviselőház ! Most még reá kell térnem egy tárgyra, a mivel nagyon hamar végezni fogok. Holló Lajos t. képviselőtársam — mondhatom, hogy az ő támadása által nagyon megtisztelve éreztem magamat, mert ha olyan hatalmas sziklája a koalicziónak szükségesnek tartja, hogy másfél óráig engem czáfoljon, az mégis annak a jele, hogy én olyan dolgot dobtam bele a vitába, a mi felett vitatkozni tényleg érdemes és ennek én nagyon örülök — szintén czáfolni akar engem abban, hogyő azt mondja, hogy öt forintért még kibérelhetné Magyarországot, de hét forint, azt hiszi, hogy már igen nagy ár volna, s ugy gondolja, hogy én, a ki a boltomban ülök és irónnal számitok a papíron, szintén meggondolnám a dolgot, mielőtt ezt az üzletet megcsinálnám. Es nagy tévedésben van az én t. képviselőtársam, ha azt gondolja, hogy én automobilon járok ; sajnos, mindig csak konflison vagy villamoson járok, snem szoktam olyan felsőbbségteljes pillantást vetni lefelé, mint az automobilon ülőktől látjuk. Én megmaradok a magam rendes utján, a hol látom azt, a mit higgadt szemmel látni lehet és látni kell. Farkasházy Zsigmond: Több koalicziós jár automobilon, mint ellenzéki! Sándor Pál : Az én vagyoni viszonyaim nincsenek arra berendezve, hogy az országot bérbe vegyem, de ha meg volnának hozzá az eszközeim, (Halljuk !) szívesen hivnám őt társnak, hogy vegyük ki bérbe hét forintért, mert meg vagyok győződve, hogy az én czégem, a Schlesinger és Polákovics czég, sem a Magyarország kiadóhivatala annyi pénzt még soha sem látott, mint a mennyit 43