Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-409

í09, országos ülés 1909 február 3-án, szerdán. 323 bizonyos személyek, az u. n. favoritok, — nem akarom mondani, hogy a régi politikai fórtenczerek, a kik nagy kortesszolgálatot tettek — minő elbánásban részesülnek? (Zaj. Elnök csenget.) Többek között az egyik jegyző, a ki a főszolgabiró favoritja, a kinek minden szabad, a ki mindent büntetlenül elkövethet — hogy ne csak általánosságba beszéljek, elő fogok sorolni egynéhány olyan adatot, a melyekből megítélve a dolgokat, mindenki be fogja látni, hogy kénytelen voltam interpellálni — mondom, többek között az egyik jegyző, a kinek nevét nem mondom meg, mert hiszen nomina sünt odiosa, a ki a községi testület által harminczszoros vétségügyben meg lett vádolva, a harmincz közül főbenjáró öt ügyben el is lett marasztalva, mig a többi 25 ügy is (Zaj. Elnölc csenget.) hasonló minőségű dolgokról szól, — nem akarom a t. házat sokáig untatni, s csak erre az öt főbenjáró ügyre fogok szorítkozni — el lett marasztalva jogérvényesen két fórumon: jegyzőkönyvhamisitásért, azonkívül el lett marasztalva az államkincstár szándékos megkárosításáért, továbbá hűtlen kezelésért, ministeri leiratnak elsikkasztásáért és végül ötödször a képviselőtestület határozatának végre nem hajtásáért. És mi történik ezzel a favorit emberrel ? (Derültség.) Talán vizsgálat alá került? Talán felfüggesztették, ^vagy talán elcsapták? Dehogy. (Derültség.) El és uralkodik tovább és terrorizál eleveneket ós holtakat, Ponczius Pilátusként Ítélkezik és valósággal feldúlja a község békéjét ugy, hogy reszketnek és félnek tőle, nem tudván ellene véteni, noha kétszeres ítélet szól már ellene. T. ház! És most a nagyon tisztelt jegyző ur fordult ellene azoknak, a kik ő ellene a feljelentést megtették és most ő pöröl becsületsértés ügyében azok ellen, a kik őtet vádolni merték. Miért? Mert tudja, hogy ő büntetlen fog maradni; mert tudja, hogy állanak az ő háta mögött magas protektorok, a kik őt mindenkor fedezni fogják. Nagybátyák, sógorok és komák. T. ház! Az a jegyző, a ki ezeket a visszaéléseket elkövette, a melyek körülbelül 30.000 forint erejéig megkárosították a községet, most, miután szabadon lélegzik, a községi elöljáróság ellen egyenként becsületsértési j3Ört indít, a mennyiben nagyon jól tudja, hogy ő ellene nem lehet bizonyítani, mert protekczióból azt az ítéletet a vármegye sohasem adja ki a keze közül a jegyző ellen, mert az a jegyző pártján van. (Günther Antal igazságitgyminister tagadólag int.) Bocsánatot kérek, ez így van. Ez történeti tény, ezt az akták meg fogják mutatni, hiába méltóztatik az igazságügyminister urnak rázni a fejét, mert akták bizonyítják, hogy nem lehetett hozzá jutni ehhez a kétszeres elmarasztaló ítélethez, az illető — meg is mondom a nevét — Kovács Ferencz, semmi módon sem tudta megkapni az ítéletet, sőt még bejelentett tanúit sem hallgatták meg. Sajnálattal kell különben konstatálnom, hogy ezen visszás eljárás immár nem csak a közigazgatásban, de a törvényszékeknél is kezd életbe lépni. Saját tapasztalatom is van arra nézve, hogy közszemélyek hivatalos dolgaira nézve nem rendelnek el tanúkihallgatásokat. Ily körülmények között, midőn ennek a szegény közpolgárnak ez az eljárás körülbelül 4 — 500 írtjába került, a tisztelt körjegyző ur 200 korona árán megmenekült és gazdálkodik, nem akarom azt mondani, hogy garázdálkodik továbbra iä. Hogy az ilyen esetek hova vezetnek, arra nézve ne méltóztassék csodálkozni, ha felolvasom Kis János nyuli közpolgár levelét, a ki szintén hasonló elbánásban részesült. Azt mondja (olvassa): »Hát sehol igazam ne legyen? Hol van az megirva, hogy igazamat meg ne találhassam? Hiszen könnyebb a mai világban egy betörőnek igazságát megtalálni, mint egy tisztességes, becsületes embernek és közpolgárnak. Szépen nézünk ki mi alkotmányos életünkkel Magyarországon, hol látszik, hogy a törvényt és annak paragrafusait csak a szegény emberen hajtják végre, mi,g az uraknak más paragrafusokkal mérnek.« Én ennek az embernek az elkeseredését nem osztom, de értem. A főszolgabíró ezen emberei valósággal hozzáférhetetlen nebántsvirágok és azt hiszem, mindnyájan belátjuk, hogy itt az ideje, hogy ebben a dologban végre történjék valami és a jogos elkeseredést, a melyet a minduntalan ismétlődő, igazságtalanságok felidéznek, orvosolni kell. Sajnálom, hogy mindezzel az én Lukaciu barátomnak örömet szerzek, (Felkiáltások balfelöl : Barátod ? Derültség.) de kénytelen vagyok felemlíteni itt a pusztai járás közigazgatásának egy olyan mizériáját, a melyet hallgatással mellőzni nem szabad. (Sálijuk!) Az ottani derék szolgabírónak számos hasonló eljárását lehetne itt felhozni. (Mozgás és zaj balftlöl.) Elnök: Csendet kérek! Markos Gyuia: . . . de én csak egyet említek fel. Van egy Ács Biró nevezetű egyén Nyúl községben, a ki eltekintve attól, hogy kitűnő kortesszolgálatokat tett a Tisza-rendszernek és a darabont-rendszernek is, favorit-ember, valóságos nebántsvirág; olyan nebántsvirág, hogy nem is akarom tovább folytatni a jellemzését. Valóságos agent jnovocateur a faluban, a kitől rettegnek, mert sohasem^ bünteti meg senki semmiféle visszaélésért. O maga ugy tesz, hogy azt, a kire pikkje van, embereivel megleseti a korcsmában, vagy a hol összejönni szoktak és azután azzal a békítő kifejezésű ábrázattal, a mely egy bírónak a tisztéhez tartozik, odamegy az illetőhöz és a szemével ráuszítja a maga embereit. Midőn azután összevesznek egymással, odamegy a ki41*