Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-409

324 409. országos ülés 1909 február 3-án, szerdán. szemelt áldozathoz és lefogja a két kezét azzal, hogy »csend legyen!« Ez a jelszó annyit tesz: » Üssétek ! Ez az ! Én a biró mondom«, ez alatt a többiek azt a szegény. védtelenné tett embert ütik. (Derültség.) Ezek is aktaszerűleg bizonyítható dolgok és azt méltóztatik hinni talán, hogy ezekért a bírót ítélték el? Dehogy. A biró kivágta magát azzal, hogy neki csendre és békességre kell intenie az embereket. Én, úgymond, hivatalos kötelességemből kifolyólag jártam el igy. Neki nem lett semmi baja, a főszolgabíró kimentette, ellenben azt, a kit ilyen különös módon, ilyen furcsa birói raffinériával elveretett, elitélték 2 — 300 K-ra, sőt talán többre is. Egyébként az összeg nem változtat a dolgon, de tény az, hogy ilyen és hasonló állapotok vannak napirenden a pusztai járás közigazgatásában. Nem tekintve azt, hogy a közigazgatás másutt is beteg; hogy állandó az a panasz, hogy a közigazgatás másutt is a kivándorlásnak valóságos melegágya; hogy a személyenként 10 frtnyi jirovizióért valósággal toborozzák a kivándorlásra az embereket; nem tekintve azt se, hogy Győrmegye, Laszberg megyéje, a ki a közigazgatási korrupczió visszaélésének az atyamestere volt. Mindentől eltekintve bátor vagyok a t. belügyminister ur figyelmébe ajánlani, hogy a míg békés polgárok zaklattatnak, addig azok a favorizált személyek büntetlenül dolgozhatnak. Közismert tényt mondok el, mert ez a t. jegyző, a ki gazdag ember most már, bár szegényen jött a községbe, ez Gennari védangyala szerepét játszsza a főszolgabíró úrral szemben, mert végrehajtásait jótékonyan szokta kezelni, fedezni és igy segédkezet nyújt neki. A közigazgatásban az ilyen kéz kezet mos história a régi rendszerben lehetséges volt, de az uj rendszerben még sem lesz talán lehetséges. Ezzel be is fejeztein felszólalásomat, csak még egyet engedjen meg a t. ház, hogy leszögezhessek és ez az, hogy azok a megrögzött, megcsökönyösödött darabontok, a kik a megyékben dolgoznak, megjavulni nem tudnak, meghalni nem akarnak és látszólag azon hipotézishez ragaszkodnak, a melyből erőt merítenek, hogy őket nem bánthatja senki, mert ők 67-esek és ők a 67-es elem erősítésére dolgoznak, ez nekik elég jogczim. Mi pedig, a kik a koaliczió révén úgyszólván minden ódiumot magunkra veszünk annak reményében, hogy jó közigazgatási állapotokat teremtünk a perifériákon, sajnálattal látjuk, hogy ehhez beleegyezését látszik adni a belügyminister ur. Én személyileg az ő dolgai iránt a legnagyobb lojalitással viseltetem és őt nem tartom képesnek, hogy ezen látszat tekintetében neki szándékot tulajdonítsak, mindazonáltal, hogy ez a látszat továbbra is meg ne maradhasson, méltóztassék a dolgot a kezébe venni és a megsértett jogrendet expiálni. Ez okból a következő interpellácziót intézem a belügyminister úrhoz : » Van-e tudomása a nagyméltóságú belügyminister urnak a gy őr vármegyei pusztai járásban évek óta fenforgó közigazgatási visszaélésekről és pedig: 1. Práger Sándor peri községi jegyző azon visszaéléseiről, melyek már többször marasztaló ítéletek daczára még mindig fenforognak? 2. Azokról, a melyek a pusztai járás főszolgabirája részéről a közpolgárok ellen napirenden vannak és a visszaéléseket dédelgetik ? S ha van tudomása, miként szándékozik ezen sérelmeket minél előbb orvosolni ?« Elnök : Az interpelláczió kiaclatik a belügyminister urnak. Szólásra következik ? Szmrecsányi György jegyző: Nagy Dezső! Nagy Dezső: T. képviselőház! Az idő előhaladott voltára való tekintettel, de tekintettel a tárgy fontosságára is, kérem a házat, méltóztassék megengedni, hogy interpelláczió mat a legközelebbi interpellácziós napon mondhassam el. Elnök : Megadja a ház az engedélyt ? (Igen!) A ház az engedélyt megadja és igy a képviselő ur a legközelebbi interpellácziós napon terjeszti elő interpelláczióját. Következik? Szmrecsányi György jegyző : Buzáth Ferencz ! Buzáth Ferencz: T. ház! A következő interpellácziót van szerencsém a belügy- és kereskedelemügyi minister urakhoz intézni (olvassa) : »1. Van-e tudomása a minister uraknak arról, hogy versenytárgyalás kiírásának megkerülésével több város és község kartellirozott vállalatot bizott meg több százezernyi értékű aszfaltmunka kiírásával. Hajlandó-e ezen szerződéseket megsemmisíteni és az egyes városokat versenytárgyalás kiírására utasítani? 2. Van-e tudomása a minister uraknak arról, hogy városok és községeknél egész gyakorlat fejlődött ki a tekintetben, hogy a közszállitási törvény egyenes megkerülésével különböző munkát protekcziós vállalatok kezére juttatnak, mi által a városok érzékeny kárt szenvednek ? Hajlandók-e ezen visszaélések megszüntetése végett szigorú rendeletet közrebocsátani ?« Ezen interpelláczióm megtételére az ösztönzött, hogy tudjuk nagyon jól, hogy a községek óriási pótadókat fizetnek, nem közömbös tehát, hogy ezek a községek minden munka teljesítésénél a lehető legjutányosabb munkákat végeztethessék. Azt is tudjuk, hogy különösen az utóbbi időben a különböző vállalkozók valóságos ostrom alá vették a városokat, és ha azoknak nincs is szándékuk munkát végeztetni, mindenféle rábeszélésekkel azokat a munka végeztetésére reábirják. Természetes, hogy ezek a vállalkozók azután nem azért fáradnak, hogy a