Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-409

S'22 bűt), országos ülés 1909 február 3-án, szerdán. Farkasházy Zsigmond : Vissza kell utasítani! Bozóky Árpád: T. ház! A t. ministerelnök ur válaszát természetesen nem veszem tudomá­sul, mert először is az osztrákoknak ellenünk intézett támadását itt a parlamentben, a hol erre hely van, nem utasította vissza. (Igaz! ügy van! bal felöl.) Farkasházy Zsigmond: Khuen-Héderváry ebbe bukott bele! Bozóky Árpád: Azzal nem lehetünk meg­elégedve, hogy közös ministeri tanácskozásokon négy fal közt egymással mit beszélgetnek. En­gedelmet kérek, ez nem oda tartozik; ez ide tartozik az országgyűlés szine elé, (Igaz! ügy van! balfelöl.) és hogy ha ez a visszautasítás csakugyan megtörtént, méltóztassék megmon­dani, hogy annak mi volt az értelme. A t. ministerelnök ur azt mondja, hogy ő a magyar közjog alapján áll. De hogyan áll, milyen irányban áll, és hogyan védi meg a ma­gyar állam függetlenségét, hogyan védi meg azzal az osztrák támadással szemben, hogy mi kifelé Ausztriával egy állam vagyunk, arról ismét nem nyilatkozik a ministerelnök ur, csak azt mondja, hogy a magyar közjog alapján áll. Ezt mindenki mondhatja; de kíváncsiak vagyunk arra is, hogy mi ebben a konkrét esetben a ministerelnök ur álláspontja, hogy érvényesí­tette- e nemcsak hatalmát, hanem a magyar állam érdekét is, a mely reá van bizva. Nagy György: Vissza kell utasítani, ez a legkevesebb! Bozóky Árpád: Ezeknél fogva nem veszem tudomásul a választ és kérem a függetlenségi pártot, hogy szintén ne vegye tudomásul. (He­ly edés balról.) Farkasházy Zsigmond: A szabadelvű párt sem vette volna tudomásul. (Zaj.) Wekerle Sándor ministerelnök: T. ház. Pótlólag csak annyit jegyzek meg, hogy a mire a t. képviselő ur utal, hogy t. i. egyrészről Magyarország, és másfelől Ausztria kifelé egy jogi személyt képez, egy internaczionális egy­séget képez, ezt.a régi osztrák felfogást a ma­gunk részéről nem ismerjük. (Élénk helyeslés.) Mi azt az álláspontot foglaljuk el, hogy Ma­gyarország külön jogi személyiség, és Ausztria is az, egészen más az, hogy ez a két jogi sze­mélyiség kifelé együttesen köteles bizonyos ügyekben eljárni. Farkasházy Zsigmond: Vissza kell uta­sítani ! (Zaj. Elnök csenget.) Wekerle Sándor ministerelnök: Engedelmet kérek, én itt visszautasításokba nem bocsátkoz­hatom ; én a magyar álláspontot határozottan érvényesítem, ez az én kötelességem. Én azt megmondottam, hogy én az osztrák minister­elnök urnak minden kifejezésével, vagy közjogi felfogásával szolidaritást nem vállalhatok, de miután meggyőződésem, és ezt kell még fel­említenem, hogy korántsem gúnyos szándékból tartotta ezt a beszédét, hanem tartotta saját felfogása szempontjából, annak további bírá­latába, és pláne, visszautasításába én a parla­menti illem szabályai szerint sem bocsátkoz­hatom. (Helyeslés.) Polónyi Géza: No no! Farkasházy Zsigmond: Es Tisza, mikor a distinguished foreignert visszautasította? (Nagy zaj. Elnök csenget.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. A képviselő ur nem kívánván szólni, kö­vetkezik a határozathozatal. Fölteszem a kér­dést: elfogadja-e, a ház a ministerelnök ur válaszát Bozóky Árpád képviselő ur interpellá­cziójára, igen vagy nem ? (Igen! Nem !) Kérem azokat, a kik elfogadják, méltóztassanak fel­áll ani. (Megtörténik.) Többség. A képviselőház tudomásul vette a ministerelnök ur válaszát. Ki következik ? Hammersberg László jegyző: Markos Gyula! Markos Gyula: T. ház! Körülbelül ötnegyed esztendővel ezelőtt interpellácziót intéztem a belügyminister úrhoz a győrvármegyei pusztai járás szolgabírójának közigazgatási visszaélései tárgyában. Ez az interpelláczió válasz nélkül maradt, a mi jele annak, hogy a közigazgatás ott csakugyan beteg. Nem a minister urat aka­rom e miatt váddal illetni, mert több alkalmam is volt meggyőződni arról, hogy ő az eljárást megindította, csak jellemzésül hozom fel arra nézve, hogy mennyire tartják tiszteletben még a ministeri intézkedést is, mert itt egy különö­sen dédelgetett uri ember sorsáról, a főbűnÖ3 megmentéséről van szó, a kit minden áron szeretnének tisztára mosni. Még foltozás és külön pótlások utján is. Mert egyszerre és gyor­san ez természetesen nem megy. Előbbi interpellácziómat a közpolgárok zaklatása miatt tettem, kiket különösen válasz­tások alatt és után, 30 — 40-et 50, 60, 80 korona erejéig bírságoltak és elzártak, ugy, hogy sok­szor megtörtént az, hogy a győri megyeházán nem volt elég hely az ilyen atroczitások után. Most .én ezekre a dolgokra visszatérni nem akarok, csak rá akarok mutatni majd arra, hogy ez a basa-rendszer, a mely ott már régi idők óta uralkodik, milyen mértékkel mér azok­nak, a kik vele szemben vannak és milyen mér­tékkel mér azoknak, a kik vele egy követ fújnak. Lukács László : Basarendszer ? Markos Gyula : Igenis, basarendszer. Sajnos, ez minálunk még jobban dívik, mint nálatok, mert hiszen ti dédelgetet gyermekei vagytok a hazának. (Ugy van! Derültség.) Mikor ilyen elbánásban részesülnek a békés közpolgárok, akkor nézzük meg az érem másik oldalát is, hogy vájjon a közigazgatás terén

Next

/
Oldalképek
Tartalom