Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-398

Sé 398. országos ülés Í9Q9 január 19-én, keddett. az élet biztonságára való veszélyes voltát maga is felismerte, — minthogy szénszükséglete volt a társaságnak — elrendelte, hogy ott is egész 24 órán át kell dolgozni, és pedig hármas csoportokban, 8—8 órán keresztül. így természetes, hogy a mód és az alkalom novembertől kezdve nem volt megadva arra, hogy ezen nyolczadik tárnának a levegője rendkívüli erővel és módon megtisztíttassák. Logikai következése volt tehát a novemberben kibocsátott ezen rendelkezésnek az, hogy az 1908 deczemberi bányalégrobbanásnak meg kellett történnie. Ugyanezen bányára nézve azt kívánták a munkások, minthogy az olyan közveszélyes volt, hogy csakis óvatosan és lassan szabad benne dolgozni, mert hiszen a kőszénfejtésnél vigyázni kell minden ilyen bányánál, azt kívánták mondom, hogy miként ez ily helyeken szokás, ugy külföldön is, mint nálunk, hogy a munkások órabérrel fizettessenek. Ezt követelték az akkordmunka helyett. Az életbiztonságra való tekintettel nem dolgozhattak oly gyorsan, mint az akkord-munkánál, hogy ezáltal jobb keresethez jussanak. Csakhogy ezt az órabéres keresményt csak a deczemberi szerencsétlenség után hozták be a nyolczadik tárnánál, ott is azonban csak rövid ideig tartották fenn, mert utána újra áttértek az akkord-munkára. Hasonlóképen megállapítható az osztrákmagyar államvasuti társaság felelőssége a januári szerencsétlenség tekintetében is. Nevezetesen a hetedik tárnában a bányalég-robbanás olyképen következett be, hogy a bányamunkások munkáját egy kőréteg akasztotta meg, melyet el kellett távolítani, hogy a szenet tovább fejthessék. Jelentették György felügyelőnek, hogy egy kőrétegre akadtak, a mely onnan eltávolítandó. Ilyen esetben más országokban — és azt hiszem, nálunk h — a kincstári bányáknál, bányalégporral dolgoznak, azzal távolítják el ezt a kőréteget. Resiczán ha a kőréteg nagyon vastag, és kézierővel az eltávolítás meg nem történhetik, akkor használják a dinamitot. Ha azonban homokos, palás vagy krétás, vagy nem vastag a kőréteg, akkor nem kell a veszélyes dinamitot használni, hanem egyéb erővel kell azt eltávolítani. A szakközegek ilyenkor fúrás utján győződnek meg arról, hogy olyan-e a helyzet, hogy a dinamit feltétlenül használandó-e, vagy sem. György felügyelő és a mérnökök elrendelték a fúrások után, hogy dinamit használtassák. Január 14-én fél tizenkét órára volt kitűzve a robbantás. Véletlenül ugyanezen időben György felügyelőnek és két mérnöknek dolguk volt a tárnában, és a mikor megtudták, hogy féltizenkét órára van a dinamitrobbantás megszabva, anynyira bíztak ennek sikerében, hogy elhalasztották délután két órára, a mikor nekik a tárnában már semmi dolguk nincs. A robbantás után, a melynél bekövetkezett nagy gázkiömlés okozta a szerencsétlenséget, kiderült, hogy SLÉ egész felesleges volt, mert a kőréteg igen vékony volt. A robbantás a kőszénben okozott nagy pusztítást; annyi szenet morzsolt szét, hogy 60 méternyi területet ellepett a dinamit által porrá zúzott szén. A robbantást tehát könnyelműen és felületesen rendelték el, és annak, a ki elrendelte, előre kellett volna látnia, hogy a dinamit által kihozott szénnel együtt rengeteg nagy mennyiségű gáz szabadul fel. Azonfelül a robbantás negyedórát vesz igénybe; nem lett volna valami nagy profit-vesztesége az osztrák-magyar államvasuttársaságnak, ha a robbantás idejére a munkát legalább abban a tárnában felfüggeszti. Azonban ez sem történt meg. Azon adatok szerint, a melyeket én objektív emberektől hallottam, mindkét esetben ezek voltak a bányaszerencsétlenség okozói és azt hiszem, nem túlzok, ha ezen adatok alapján mindkét szerencsétlenségért Isten és ember előtt az osztrákmagyar államvasuttársaságra hárítom a felelősséget. Nagy György: Az ügyészség nem mozdul meg ? Bűnvádi eljárást kell indítani! Mezöfi Vilmos: Be kell csukni a nyolczadik tárnát, hiszen ott húsz ember pusztult el! Elnök (csenget): Csendet kérek! Pető Sándor: A ministerelnök ur az 1908. deczemberi interpelláczióra adott válaszban megnyugtatta a házat arra nézve, hogy a hozzá érkezett jelentés szerint a deczemberben elszerencsétlenedett emberek családját saját vagyonából fogja a társaság ellátni és nem fogja azzal a társpénztárat megterhelni. Ezzel szemben vagyok bátor felhívni a ministerelnök ur figyelmét, hogy nem is beszélve a januári szerencsétlenség áldozatairól, még a deczemberi szerencsétlenség áldozatai sem kaptak, még a mai napig sem, az osztrák-magyar államvasuttársaságtól egy fillért sem. Nagy György: Gazság! Gyilkolni tudnak a gazemberek! Elnök: Kérem Nagy György képviselő urat! Mezőfi Vilmos: Gyűjtet részükre a milliós társaság! Elnök (csenget): Csendet kérek! Pető Sándor: A munkások, azok a szegény nyomorult munkások gyűjtöttek maguk közt és segítették őket a resiczai polgárok. A társaság folyamatba tette az eljárást a társládáknál, vagyis eddig legalább szó sincs arról, hogy a társaság a maga zsebéből adna. De még abban is késedelmeskedik, hogy a társládák központi igazgatósága — a mely kizárólag az ő kezében van, a mely ugy intézkedik, a hogy ő akarja — tegyen végre valamit. A mi pedig a társládáknál elérhető összeget illeti, t. ház, ha az osztrák-magyar államvasuttársaság továbbra is megmarad azon rideg és igazságtalan, jogilag is tarthatatlan álláspontja-