Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-398
398. országos ülés 1909 január 19-én, kedden. 27 nál, Hogy a társládákra hárítja át az elszerencsétlenedettek hátramaradottainak ellátását: a kezemben lévő alapszabályok tanúsága szerint a maximum, az, a mit egy elhalt ember özvegye kaphat, ha férje 10 évig szolgált, 100 korona átlagos havi keresetet véve alapul — a mi, azt hiszem, igen magas és talán fel sem volna vehető — ennek az összegnek, az egy havi keresménynek 15°/o-a, vagyis havonként 15 korona. Mezöfi Vilmos: Tessék abból megélni! Pető Sándor: Ha az ilyen özvegynek férje 20 évet szolgált, akkor kapja a keresmény 20°/ 0-át, vagyis 100 K havibér mellett, a mi ismétlem, túlzás, — mert csak az alapfizetéseket veszik számításba —• havonként maximum 20 K-t. Hogy milyen szűkkeblű ez a társaság, (Zaj. Elnök csenget.) hogy mennyire hiányzik ott nemcsak a törvényes kötelezettségek teljesítése iránti, hanem még a bányatársládák által előirt szabályok pontos teljesítése iránti érzék is, az még szomorúbban kitűnik, ha inegméltóztatik figyelni, t. ház, azt, hogy ez a bányatársláda tulajdonképen csak a legkisebb mértékben kezeli a bányatulajdonos által befizetett összegeket, (Zaj.) Mert mig pl. a kincstári bányáknál a bányatársládához körülbelül kótharmadrészszel járul hozzá a kincstár és csak egyharmadrészszel a munkások, addig az osztrák magyar államvasut-társaság bányáinál nagyobb összeggel járulnak az alajmoz a munkások és tetemesen kisebbel a munkaadók. A mig tehát az 1907. évi munkásbiztosítási- törvény szerint a munkás-balesetből eredő kártalanítás fedezésére kizárólagosan a munkaadók kötelesek, addig ezeknek a társaságoknak az a privilégiumuk van, hogy a bányatársládából tulajdonképen olyan összeggel kártalanítják a munkást és annak hozzátartozóit, a mely összeget túlnyomó részben maguk a munkások fizetnek be. (Wekerle Sándor ministerelnök közbeszól.) A bányatörvény szabályai szerint ez igy van. Azonban a kincstári bányák, a társládák szabályain túltéve magukat, humánus intézkedéseket teremtettek. (Igaz! Ugy van!) Mezöfi Vilmos: Be kell csukni az ilyen bányákat, ha jogot ad rá a törvény! Legyen szigorú a ministerelnök ur! Pető Sándor: Mi, a kik kritikát gyakorolunk, azt hiszem jogosan emeljük ki ezt a különbséget. Azt hiszem, helyesen cselekszem, ha reá mutatok arra, hogy mennyivel tökéletesebbek a biztonsági berendezések a kincstár bányáiban és hogy mennyivel humánusabb a társládákba való befizetésnél a kincstár, mint például ez a társaság. T. ház! Szándékosan kerülöm azokat a vádpontokat, a melyekkel lépten-nyomon találkozunk az osztrák-magyar államvasút-társasággal és az ottani közigazgatási közegekkel szemben. (Zaj.) Nap-nap .után halljuk azt a panaszt, hogy az ottani közigazgatási közegek valósággal az osztrák-magyar államvasut-társaság rendelkezése alatt állanak. (Ellenmondások.) Halljuk, hogy ott, a hol birtok szerzéséről van szó — olyan helyeken, a hol ujabb szénleletek vannak — valósággal erőszakkal hajtja, szorítja a kisbirtokost a közigazgatás arra, hogy az osztrák-magyar államvasut-társaságnak módja legyen ezeket, a kisbirtokokat potomáron megszerezni. Objektív adatok hijján e panaszokat magamévá nem teszem, csak felhívom ezekre a t. ház figyelmét. A általam röviden előadottakról (Zaj és felkiáltások: Nem igen rövid volt!) igen sokat lehetne beszélni, és sokkal fontosabb kérdés ez, semhogy ne kívánnánk ezzel mélyebben és alaposabban foglalkozni. Az általam előadottak tisztán objektíve és közvetlen megfigyelés alapján mondattak el, és forrásaim feltétlenül hitelt érdemlők ós megbízhatók, értesüléseim a helyszínén közvetlenül tapasztalat utján szerzettek; ennélfogva azzal vagyok bátor az elmondottakat az igen t. ministerelnök ur figyelmébe ajánlani, hogy ha egyelőre nem is fogadja el valóknak, semmi esetre se méltóztassék ezek felett napirendre térni, hanem méltóztassék a vizsgálatot ilyen irányban is kiterjeszteni és majd meg fog győződni, hogy mindezek a vádpontok — mert a miket előadtam, nem egyebek, mint az osztrákmagyar államvasuti társaság elleni vádpontok — igazak. Ezek után vagyok bátor a következő interpellácziót intézni a ministerelnök úrhoz, mint pénzügyministerhez: »Hajlandó-e a jiiénzügyminister ur közölni azon hatósági vizsgálat eredményét, mely vizsgálatot az 1908 deczember 16. dományi bányaszerencsétlenség okának megállapítása czéljából megindított és közölni azon intézkedéseket, a melyek az eset megtorlása és jövőben való elkerülése czéljából az osztrák-magyar államvasuttársaság ellen foganatosított, vagy foganatosítani fog? 2. Minthogy a nyilvánosságra került adatok szerint az 1909 január 14-iki bányaszerencsétlenséget ugy az osztrák-magyar államvasuttársaság Kesicza-dományi telepén, mint a bécsi Kohlen-Industrie-Vérein ajkai telepén a társaság felelősségére visszavezethető gondatlanság és tökéletlen üzleti berendezés okozta, — hajlandó-e a pénzügyminister ur mindkét társaság ellen a legerélyesebben eljárni és őket a bányatörvény 171,, 175. és 240. §§-ai, továbbá az 1893:XXYIII. törvényezikk alapján a megfelelő biztonsági intézkedések és rendszabályok életbeléptetésére sürgősen kényszeríteni ? 3. Nem látja-e a gyakran ismétlődő bányakatasztrófák után a pénzügyminister ur szükségesnek, hogy magánvállalkozóknak ós társaságoknak birtokában levő összes magyarországi bányák szakértő közegei által sürgősen megvizsgáltassanak és a vizsgálat eredményéhez kó4*
