Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-409

310 409. országos ülés Í9ü9 február 3-án, szerdán. ott megcsinálni, és látni fogja a t. pénzügyminister ur, hogy gyakorlatilag mit jelent az. a mint mondok. A nagybirtokos számára progresszive adott adóleengedési kedvezmény folytán ugyanis a községi háztartásban, a hol megint aránytalanul van megterhelve a kisebb birtokos — e tekintetben az arányszámokat itt egy képviselőtársam már fel is emiitette — nemcsak az következik be, hogy a nagybirtokos kevesebb pótadót fog fizetni, hanem áthárítja azt a kereseti adó és más egyenes adónemeket fizető olyan alanyokra is, a kik adóelengedésben nem részesülnek. Már most ezen bajok ellen orvoslást kell szerezni. S itt reátérek arra, hogy a városok képviselői és a városok polgármesterei az általuk tar-' tott kongresszuson ezek ellen a nyilván előrelátott és bekövetkezendő veszélyek ellen védekezést kértek. A községi háztartásban nemcsak az elmaradó adótételek okából, nemcsak a leszállott adóalapok okából fog beállani a hiány, hanem be fog állani a hiány azért is, mert az adminisztrácziónak költségeit rendkivül felemeli a törvény, minek folytán a községi háztartást kettős veszély fenyegeti, ugy hogy be fog következni az, hogy ha ez az adótörvény életbelép és három esztendőn belül a megfelelő szükséges intézkedések nem tétetnének meg, a legvégzetesebb konzekveneziáktól kell tartanunk. Lehetetlen, hogy a t. pénzügyminister urnak figyelmébe ne ajánljam azt, hogy nem három esztendő múlva lép életbe ez az egész adóreform ; a II. osztályú kereseti adóra vonatkozó rendelkezés már életbelépett január elsején, tehát az már életbelépett törvény; a kereseti adóról szóló törvény, valamint a tőkekamatadóról szóló törvény 1911-ben lép életbe. S ez az utóbbi minket legjobban érdekel, mert ha a tőkekamatadó 10%-ról ismét 5%-ra fog leszállittatni, a mit valószínűnek tartok és remélem, hogy a t. pénzügyminister ur is támogatni fog ebben, akkor magánál a tőkekamatadónál előálló veszteség a községi háztartásra vonatkozólag lényeges lesz. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister (közbeszól). Polónyi Géza: Tudom, hogy a betét mentes a községi adótól, de a többi nem, és ez lényeges különbséget fog előidézni. Már most én csak arra vonatkozólag vagyok bátor felhivni a t. pénzügyminister urat és a t. házat, hogy mikor az összes városok kongresszusa megjelenik a fővárosban, hogy akkor ne találkozzunk azzal a szemrehányással, hogy ez nem az ő lelkűkből jövő szózat volt, és — nem tudom — a városokban ne mindig csak Sándor Pált és Hieronymit lássa a képviselőház. Annak a kongresszusnak tagjai voltak Debreczen város képviselői is, ott volt Thaly Kálmán t. barátom, ott volt Szeged, Kecskemét, Félegyháza polgármestere is, és senkinek sem jutott eszébe azt mondani, hogy ez izgatásból fakadó mozgalom, hanem a városok polgármesterei érett és higgadt megfontolásából eredő elhatározás volt, a mely félti a városi polgárság jövendőjét és a községek háztartását, és fél, hogy katasztrófa fog bekövetkezni. (Mozgás.) Erre azt mondják nekem, nagyon helyesen, hogy hiszen a belügyminister hatáskörébe tartozik, hogy itt gondoskodjék. Ugy van ; a községi szervezet kérdése a belügyminister hatáskörébe tartozik. Erre azt mondja a pénzügyminister ur, mikor reklamálom, hogy hol van Magyarország belügyministere, a ki nem hallgatja meg az összes városok kongresszusát, nem hallgatja meg a jegyzők panaszait, nem hallgatja meg az árvaszékek panaszait, és nem jön intézkedni, hogy a reformmal szemben a megfelelő intézkedések kellő időre törvényerőre emelkedjenek, azt mondja a pénzügyminister ur : Hja, kérem, ez sok tanulást igénylő nagyfontosságú dolog, ezt nem lehet olyan gyorsan nyélbe ütni. Hát, t. pénzügyminister ur, erre egy kis megjegyzésem volna : Hogy valamely dolognak, bármily nagyfontosságú legyen, megtanulása mily időbe kerül, az relatív dolog ; egyiknek kevesebb, másiknak több idejébe kerül. Azt hiszem, hogy a t. pénzügyminister ur a belüg}miinister urat nem fogja kisebbre értékelni, mint bármely képviselőt. És 1907 október hava óta, a mióta ez az adóreform előttünk fekszik, a pénzügyminister ur elvárta minden képviselőtől, hogy ismerje meg ezt a reformot. Meg is tanulták. Miért volna diszjjenzálva a belügyminister ur attól, hogy 1907 októbere óta ne tudja, hogy a reform napirenden van, és hogy neki mit kellene cselekednie ? Ugy tudom, hogy a belügyminister ur korábban értesült a reformról, mint mi. A pénzügyminister ur csak nem kezdeményezett adóreformot a belügyminister ur tudta és hire nélkül. S ugy tudom, hogy a pénzügyminister ur és belügyminister ur egy napon lettek kollegák a. kabinetben. A pénzügyminister urnak elég volt ez az idő arra, hogy nyolcz törvényj avaslatot készítsen elő és tudtommal e mellett még egy kis mellékfoglalkozása volt. Hogy van az, hogy a belügyminister urnak ez az idő nem volt elég arra, hogy előterjessze azokat a javaslatokat, a melyek a községi háztartás szempontjából feltétlenül szükségesek, a melyek szükségesek a községi arrondirozás szempontjából az önálló pusztákra való tekintettel és szükségesek pl. a tisztviselők községi pótadója kérdésében feltétlenül ? Mert az összes városok kongresszusa egyhangúlag állapította meg, hogy a legjogtalanabb, legigazságtalanabb dolog a tisztviselőknek a községi pótlék alól való mentessége. Most nem akarok részletesen foglalkozni e kérdéssel, talán a kereseti adónál részletezni fogom, de már most jelzem, hogy e kérdés megoldása nélkül, a nélkül, hogy a községi háztartásban a köztisztviselők is résztvegyenek, nyugalom a városokban nem állhat helyre, nem fog helyreállni, mert ez a követelés a lehető legjogosabb, legigazságosabb, és semmi mást nem kivan, mint az arányos megadóztatást. Mert az lehetetlenség, hogy az a szegény paraszt a maga 5—10 koronás és még kisebb adótételével viselje a községi háztartás terhét azzal a szegény iparossal együtt, holott a szolgálati illetmény alapján csak jövedelmi adó alá vont egyének 20, 30, 40, 50 ezer