Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-398

398: országos ütés 1909 január 19-én, kedden. 25 kezéhez jut, igaznak fog találni, nem ilyen módon felszabadult gázok okozták a robbanást. Az 1909 januári szerencsétlenséget meg nem engedhető módon kezelt dinamitrobbantás okozta. Mielőtt ennek az előadására rátérnék, vagyok bátor egyúttal a t. ház figyelmét felhívni arra, hogy milyen primitív biztonsági hiányok vannak az osztrák-magyar államvasuttársaságok tulajdonát képező resiczai bányákban, annak jeléül, hogy végső időpontja és szüksége következett be annak, hogy az igen t. pénzügyminister ur a legerélyesebb vizsgálatot tartsa s ezen hiányok megállapítása után kényszerítse tökéletes berendezésekre ezt a társaságot, a melynek módja van erre költekezni, mert hiszen csak a resiczai és aninai bányákból körülbelül évi 6 és fél millió korona jövedelme van. Mezőfi Vilmos: Bécsbe viszik ások magyar pénzt, Ausztriába, az osztrák részvényeseknek! Pető Sándor: Ebben a bányában 1903. évig volt egy mentő tárna is, a mely arra való volt, hogy akkor, mikor veszélyes helyzetbe jutnak a bányászok, oda menekülhessenek. Ezt beszüntették 1903-ban azért, mert a ventillátor arra is alig elegendő, hogy a munkában lévő tárnákat ellássa tiszta levegővel. A másik hiba az, hogy mindössze csak egy feljáró és egy lift van, a melyen nemcsak személyeket, hanem árukat is szállítanak. így pl. az 1908. évi deczemberi szerencsétlenségnél az történt, hogy ötször kellett felcsöngetni a nagy bajban levő szerencsétlen munkásoknak és 8 perez telt bele addig, mig a lift első alkalommal leérkezett a munkások közé. A legteljesebb mértékben veszélyes továbbá a munkások közbiztonságára ez a bánya azért, mert mig a bányaszabályok szerint kell hogy az utak, a melyeken a bányászok közlekednek, a melyeken munkahelyükre elmennek, legalább 2 méter és 20 cm. magasak és másfél méter szélesek legyenek, a resiczai bányában az utak mindössze 90 cm. magasak. így tehát akkor, mikor a bányászok munkahelyükre mennek, vagy onnan jönnek, vagy épen akkor, mikor menekülniök kell, — méltóztassék elképzelni ilyenkor a helyzetet — soha egyenesen nem mehetnek, hanem minthogy 90 cm. magas az egész folyosó, gugolva, vagy négykézláb kénytelenek menni. Ehhez járul az, hogy a munkahely még rosszabb, ott is csak gugolva, vagy négykézláb dolgozhatnak, 30 fokos melegben és teljes sötétségben, a hol csak a saját lámpájuk világit. Mezőfi Vilmos: Valóságos pokol! Pető Sándor: A legnagyobb tökéletlenség pedig, a melyre bátor vagyok felhívni a t. pénzügyminister figyelmét, a mire nem fog példákat találni a kincstári bányákban, de a külföldi bányákban sem, — mert a kincstári bányák lehetőleg tökéletesen vannak berendezve KÉPVH. NAPLÓ. 1906 —1911. XXIII. KÖTET. — hogy maguk a bányászok kénytelenek az utat készíteni, továbbá az ácsmunkát végezni. Nevezetesen az osztrák-magyar bányatársaság munkásai akkord-munkát végeznek; minél több szenet fejt a munkás, annál nagyobb a keresete. Már most az utak, továbbá az ácsmunkák készítésére ugyanezek a munkások vannak külön díjazás nélkül szoritva, a kik miután akkordbért kapnak és igy természetesen a kifejtett kőszénmennyiség után keresik meg a napi keresményüket: ezen utkészitésért és az ácsmunkáért mitsem kapnak. Ez igy van! Minden más bányában, Ausztriában is, a külföldön is, külön szakértő ácsmunkások végzik ezen ut- és ácsmunkákat, a kik ezért külön dijakat kapnak. Mi a komoly része ennek a dolognak ? Emberi dolog természetesen, hogy az a munkás csak azt a munkát szereti komolyan és alaposan végezni, a mely neki közvetlen keresményt hoz és igy természetes, hogy az ácsmunkáknál, a melyek nekik közvetlen keresményt nem hoznak — különösen a mióta épen ezen rendszabályok a tanult és szakképzett magyar és német munkásokat az osztrák - magyar államvasuttársaság telepéről valósággal elűzték és ott minden oldalról összeszedett értelmetlen oláh munkásokkal dolgoztatnak — ezeknek, mondom, legkisebb gondjuk az, hogy komoly előbiztonsági munkát végezzenek, hogy ezen ácsmunkák stb., a melyek a munkások biztonságát szolgálják, komolyan és alaposan el legyenek végezve. Ezért ott nemcsak ilyen szerencsétlenségek vannak, a melyek hire bejárja az összes lapokat és a melyekről mindnyájan tudomást szerzünk, hanem épen ilyen berendezkedés folytán apró balesetek nap-nap után fordulnak elő. A mi pedig a deczember 16-iki balesetet illeti, t. ház, szerény véleményem az, hogy erre nézve egész bizonyossággal megállapíthatjuk a hatalmas és dúsgazdag osztrák-magyar államvasut-társaság felősségét. Nevezetesen a nyolczadik tárnára nézve, a hol a deczemberi baleset történt, még 1908. év nyarán panaszt emeltek a munkások, hogy ott dolgozni nem lehet. Panaszt emeltek egy György nevű felügyelőnél, mert ott állandóan nagyok a gázömlések és a gázrobbanások. Ezt a nyolezadik tárnát a felügyelő megvizsgálta, a panaszt alaposnak találta, s elrendelte, hogy ezen nyolezadik tárnában minden 24 órában csak 8 órán át szabad dolgozni, a másik 16 órát pedig arra használták fel, hogy ventillátorral a levegőt megtisztítsák, ugy hogy a 8 órán át dolgozó munkás csak azzal a bányaléggel volt kénytelen megküzdeni, a mely ezen 8 órai munkaidő alatt felszabadult. Ez emberséges rendelkezés volt, a melynek következtében ez a közveszélyes nyolezadik tárna tűrhető állapotba került. 1908 novemberben ugyanezen felügyelő azonban a saját intézkedését hatályon kivül helyezte, és ezen nyolezadik tárnára nézve, a melynek közveszélyességét és 4