Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-409

302 409. országos ülés 1909 február 3-án, szerdán. a kihirdetésére vonatkozik. Jelenleg a törvényben ez az eljárás csak ugy van kontemplálva, hogy a bizottságtól a községhez leéikező hivatalos határozatokat a jegyző kihirdetni tartozik. De megjelölve nincsen, hogy milyen módon. Nem beszélek általában minden községről, de méltóztassék elhinni, hogy vannak rosszindulatú jegyzők is, a kik nem akarnak a gazda érdekében eljárni és azt az alkalmat használják fel, a mikor a kisgazda kint a földjén van munkával elfoglalva, s akkor hirdetik ki a határozatot, hogy kinek a kiigazitásában történt változás, ugy hogy a gazda tudomással sem birhat erről. Ezért igen kérném a t. jjénzügyminister urat, tegye lehetővé azt, hegy ha már a délvidéki gazdák azon kérelmét nem teljesítheti, hegy minden egyes fél külön értesitve legyen, a mely eljárás nehézségét és költséges voltát különben mi is belátjuk, tegye lehetővé azt, hogy ezen törvényszakaszban intézkedés foglaltassák a tekintetben, hogy falragaszok utján közöltessenek a határozatok az egyes polg írókkal és érdekelt felekkel, a mi megnyugtató volna minden tekintetben. (Zajos helyeslés.) Ne méltóztassék azt képzelni, hegy falun nem lehet hirdetmények utján dolgozni ;• hiszen, hegy egy tréfás példát mondjak, ha kókler jön egy faluba, vagy csepűrágó, az mindjárt kiteszi a vörös plakátot; miért ne lehetne tehát a kataszteri kiigazítást hirdetmény utján közölni ? (Derültség.) Röviden voltam bátor előadni. Bátor leszek azután az illető szakaszoknál, ha a jsénzügyminister ur hozzájárulását kinyerhettem, a módosításokat be is nyújtani. A magam részéről ismételten kijelentem, hegy mi délvidéki képviselők a törvényjavaslatot örömmel üdvözöljük és kívánjuk, hegy minél előbb törvényerőre emelkedjék. (Helyeslés. Szónokot számosan üdvözlik.) Hammersberg László jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! Talán naponként halljuk, hogy Magyarország agrár ország; sokszor halljuk prózában és versben, hogy a kié a föld, azé az ország. És ez ugy is van. De ha igy van, akkor meggyőződésem szerint ilyen országnak az országgyűlése alig tárgyalhat fontosabb törvényjavaslatot, mint azt, a mely a földadóról szól, mert azzal egész gazdasági rendszerünk, gazdasági életünk összes tényezői egyszerre kerülnek napirendre. Nem vigasztaló az a helyzet, hogy akkor, a mikor mindnyájan fölismerjük ezeknek a tételeknek igazságát, a parlament a földadó tárgyalásán ugy jelenik meg, hogy nagyon kétesnek tartom a határozatképességet. Ugron Gábor : Csak tanácskozásképesség kell! Polónyi Géza : Határozatot is kell hozni! De az bennünket ne korlátozzon abban, hogy mi legalább kötelességünket teljesítjük, a mint az tőlünk telik. Mielőtt én ezen fontos törvényjavaslat tárgyalásánál beszédem alapozásához fognék, kötelességemnek tartom a generális vitából azokat a törmelékeket eltávolítani, a melyek nem tartoznak ugyan strikte magára a földadóra, de legnagyobb mértékben összefüggnek az egész adórendszer kérdésével. Es elsősorban foglalkoznom kell a t. pénzügyminister urnak egy reám vonatkozó lényeges félreértésével, és nagyon sajnálnám és sajnálom már azt is, hogy ez a félreértés fönforoghatott és én ezt nem rektifikáltam. A t. pénzügyminister ur ugyanis részben beszédemet, részben pedig közbeszólásomat, a melyet a közadók kezeléséről szóló törvénynyel kapcsolatosan olyan irányban tettem, hogy kifogásoltam a javaslat azon intézkedését, hogy a jövedéki kihágás tekintetében nem törvény rendelkezik, mondom, e közbeszólásomat ugy magyarázta a pénzügyminister ur, mintha én épen azt kifogasoltam volna, hogy az igazságügyminister számára adott felhatalmazás csupán az alaki jognak rendeleti szabályozásáról szól. Azt mondta : hogyan képzelhetek én olyant, —• a minister ur igy mondta, — hogy az anyagi jogszabályok tekintetében is felhatalmazás adatnék az igazságügyi minister urnak. Én ilyet nem csak nem képzelhettem, nemcsak nem képzeltem, hanem az általános vita során elmondott beszédemnek épen ez volt a sarkpontja, hogy én ennél az adóreformnál azt diffikultálom, hogy a t. pénzügyminister ur fentart a jelen javaslatok során olyan 1788-ból és 1840-ből származó jogszabályokat, a melyek Magyarország törvényhozása előtt sohasem voltak, s igy törvényerővel egyáltalában nem birnak. Én épen azért kifogásolom, t. pénzügyminister ur, ezt a reformot, mert ez nem rendeleti útra tartozik, a mennyiben oda csak az alaki eljárás szabályozása sorozható, — bár ezt sem tartom szerencsés dolognak, a mennyiben azt törvényben kellene a jövedéki kihágásokkal szemben kodifikálni. Az adóreform legfőbb hibájának tehát épen azt tartom, hogy nem a törvény öleli fel ezeket az anyagi jogszabályokat, — mint a hogy a t. pénzügyminister ur beszédében gondolta — hanem az csak utal a joggyakorlatban elfogadott, de a törvényhozás előtt teljesen ismeretlen jogszabályokra, a melyek elavult, ósdi és minden jogrendszerrel teljesen ellenkező intézkedéseikkel egyenesen szatirái mai jogéletünknek. Nem szükséges, hogy erre példákat hozzak most fel, maj d a közadók kezeléséről szóló törvénynél részletesen fogom bemutatni ezeket a jogszabályokat. Most csak arra szorítkozom, hogy kérve kérjem a t. pénzügyminister urat, méltóztassék az én álláspontomat ugy érteni, a mint azt épen én kívánom és követelem, hogy t. i. magába a törvénybe vétessenek fel az anyagi jogszabályok. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyministar : Benne vannak. Polónyi Géza : Nincsenek benne, mert a közadók kezeléséről szóló törvénynek idevonatkozó szakasza a fennálló jogszabályokat is törvényesiti, illetőleg ezeket az 1788-ból és 1840-ből származó