Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-408
408. országos ülés Í909 január 30-án, szombaton. 291 ennek a termelési ágnak helyzetét Európaszerte; micsoda válságokat áll ki ez a társadalmi osztály mindenütt. Francziaországban kénytelenek voltak azon nagy zendülések következtében, a melyek a fegyveres el'entállásig is fokozódtak, teljesen leszállítani a boritaladót. Nálunk is jelentkeztek már egész monstregyűlések, a hol ezer és ezer panasz hangzott fel országszerte. Ide is jöttek e panaszokkal a ministerelnök úrhoz, a ki azt a kijelentést tette és gondolom ezt meg is ismétli, hogy oly súlyos a helyzet, (Ugy van!) hogy a boritaladónak leszállitása feltétlenül szükséges és csak az ország súlyos anyagi helyzete akadályozza ezen intézkedésnek egyszerre való keresztülvitelét. Méltóztassék megnézni az adótételt. Midőn maga a szülőföld már súlyos adóztatás alá van vonva, akkor a termeivénynek, a bornak, a melynek é;téke a mostani időkben — láttuk az Alföld számos helyén — 10—12 korona volt, annak a termelvénynek az értékét felülmúlja az az adó, a melylyel az meg van róva, mert az a fővárosban 12 —14 koronában és a vidéken is 7— 8 koronában van megállapítva. Mi történik tehát? Egyszerűen konfiskáljuk, egész értékében elveszszük azt a terményt. (Ugy van!) Tehát a mi nagy jó szivünk, a mely megjelenik a betevők kamatja tekintetében, a kik ott a trezorok körül tolongnak, nem esik meg a földmives nép ezen részén, a mely keserves verejtékével állítja elő a terményét és a midőn az előállott, akkor a kincstár azt teljes értékében elveszi a fogyasztási adó fejében. Hiszen képviselők vagyunk: mi nem járhatunk el privát kedvtelések szerint. Én is nagyon szívesen gyakorolnék a tőkésekkel szemben jótékonyságot, ha szabadságomban állana. De én igazságra vagyok kötelezve, mint képviselő, nekünk az ország teherviselésébe arányosságot kell behoznunk. Ha így áll a helyzet, akkor nem látom be azt, hogy miért ne váltsuk be a mit a minister ur jgért, hogy az első jövedelmi fölösleget a bortermelőket sújtó tehernek megszüntetésére használjuk fel. Nem látom be, hogy miért engedjünk el itt 5 millió koronát, — körülbelül ennyi volna az 5%-ra való leszállítás — a mi annyira jól esnék annak a szegény bortermelő közönségnek, ha az ő fogyasztási adóját ezzel mérsékelni lehetne, A pénzügyi bizottság határozatában és jelentésében világosan benne is van ez az intenczió, midőn a betétadót a régi adótételében fentartottuk, mert kimondtuk, hogy ezzel egyidejűleg kéressék fel a kormány, hogy megfelelő összeg erejéig a boritaladó mérséklése iránt lépéseket tegyen. (Elénk helyeslés.) Azt hiszem, ez nem volt olyan intenczió, a mely megrovást érdemel, és a miért a felelősséget egész nyíltan elvállalni nem lehetne. De miután már tőkeellenes mivoltomat ennyire kimutattam, szabadjon tőkemelleti mivoltomnak is kifejezést adnom. (Halljuk! Halljuk !) T. i. a milyen helyesnek és igazságosnak találom azt, hogy a régi adóztatásban maradjon meg a tőkekamat, ép annyira nem tartom opportunusnak, hogy azt a szégyenparagrafust, a mely ellenében az összes pénzintézetek felszólaltak, fentartsuk. Már magában véve az, hogy azt a nagyszámú, fontos hivatást betöltő pénzintézet idejön hozzánk kérni és azt mondják, hogy mi ezt stigmatizáló és bennünket megszégyenítő eljárásnak tekintjük, ez magában véve nagyon súlyos argumentumot képez. Nézzük a dolgok lényegét. Azt mondjuk, hogy mi ezzel az uzsoráskodó pénzintézeteket akarjak sújtani. Igaz, hogy lehet uzsoráskodó pénzintézet, de kereskedő is van, a ki hamis mérleget készít, ügyvéd is van, a ki visszaél felei bizalmával és bíró is van, a ki hivatalában visszaél, de azért ezek egész karának stigmatizálása az adótételben nem volna helyes, nem volna helyes a törvénybe beletenni azt, hogy én ezt bárkinél is feltételezem, mert ez az egész bransnak sérelmére és méltósága ellenére van. Tessék megkeresni és fülönfogni a sikkasztót, az uzsoráskodót. De az adótörvények nem büntetőtörvények. Az rizsoratörvényt meg lehet szigorítani, de ennek az országnak egész pénzintézeti karát, a mely nehéz időkben és máskor is hasznos szolgálatot tett Magyarország gazdasági életének, megszégyeniteni azért, mert vannak közöttük talán uzsoráskodó intézetek is, nem tartom helyesnek. (Helyeslés.) De mondok még mást is. Lehetséges, hogy annak a vidéki pénzintézetnek egy tételében, a hol 20 — 30 korona kölcsönt kell adni, az irásdijjal és a kezelési költségekkel a kamatláb a 8°/o-ot felül fogja haladni, de nem méltányos, hogy ezek miatt az egész üzletkezelést uzsoráskodó üzletkezelésnek minősítsük és indokoltnak találjuk, hogy a kormányközegeknek módot és alkalmat adjunk, hogy bemenjenek azokba a pénzintézetekbe, kutassanak, keressenek, pártoskodjanak és erőszakoskodjanak. Hogy épen mi adjunk erre felhatalmazást, a kik a jogvédelem emberei vagyunk, ez nem volna méltányos dolog. (Helyeslés.) Ennek következtében én a magam részéről ezen szégyenparagrafus törlését feltétlenül indítványozni is fogom a 21, §-nál, és azt hiszem, hogy a t, ház bölcsessége ahhoz hozzájárul. (Általános élénk helyeslés.) T. képviselőház! Befejezem hosszura nyúlt felszólalásomat. (Halljuk! Halljuk!) Ez az adóreform, a mely előttünk van, elismerem, hogy nem ideális és minden igényt és kívánságot nem elégit ki. Többet mondok, az enyémet sem elégíti ki, mert én is azt tartom, hogy nekünk adótörvényeinket a felé kell mindinkább terelnünk, a minek kifejezést is adtam, hogy nind jobban és mind jobban a kis exisztencziák védelme felé haladjunk és a progresszivitást mind nagyobb és nagyobb mértékben terjeszszük ki. 37*