Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-408

290 í08. országos ülés 1909 január 30-án, szombaton. egész javaslaton végigvonul, hogy a kis exisztencziák kímélendők, az iparos- és kereskedőosztályra nézve is jótékony hatással fog lenni, bár igaz, hogy a nagyobb jövedelmeket jobban fogja a javaslat érinteni, (Élénk helyeslés.) De nem is volt czélunk, hogy azokat kíméljük. (Élénk helyeslés.) Ha még egy kis türelemmel megajándékozni méltóztatik, (Halljuk! Halljuk!) még egy kérdésre kell, főleg személyes vonatkozás alapján is, kitérnem, t. i. a tó'kekamat megadóztatására és a pénzintézetekkel szemben való viszonynak egy kis megvilágítására. (Halljuk! Halljuk!) Az volt a felfogásom, hogy a mi súlyos adóztatási viszonyaink és terheink mellett lehet enyhíteni a földadó-, a házadónál és a keresetadónál, de nem volna méltányos, hogy a tőkekamatra vonatkozó 10 százalékos kirovást enyhítsük és 5 százalékra leszállítsuk, s ennek következtében járultam hozzá, sőt indítványoztam is, hogy ez ezentúl is 10 százalékban állapíttassák meg. A mi azokat az érveket illeti, a melyeket teljesen jóhiszeműen hoznak fel (Halljuk! Halljuk!) és a melyek nagyon számbaveendő-sulylyal is birnak, hogy t. i. a pénzintézetek részére a tőkét olcsóbbá kell tenni, hogy ezáltal a hitelt kereső közönség is olcsóbban juthasson hitelhez, mert ez is a kisexisztencziák előnyére szolgálna: mindezek igen súlyos argumentumok. De ezekkel szemben legyen szabad, más súlyos argumentumokat állítani. Hogy ez az adó nem volt terhes és romboló hatású eddig sem, az kitűnik abból, hogy azok a jövedelmek, a melyek a tőkekamatadóból az állam részére befolytak, állandóan emelkedőben voltak. így 1901-ben 11,550.000 K, 1902-ben 12,600.000 K, 1900-ban 19,900.000 K folyt be tőkekamatadóban; tehát az emelkedés állandó volt. A betétek 1903-ban az összes pénzintézeteknél 2166 millió K-ra, 1904-ben 2318 millió K-ra, 1905-ben 2496 millióra s 1906-ban 2681 millió K-ra rúgtak. Négy év alatt tehát 500 millióval, vagyis egy fél milliárddal emelkedett a betétek összege, a mi 25 százalékos emelkedésnek felel meg. Ennek következtében tehát, mig másutt romboló hatással voltak a magasabb adótételek, itt látjuk, hogy ezek a fejlődést nem akadályozták és habár tagadhatatlanul jótékony hatással lehetett volna itt is azok mellőzése, mégis nem estek olyan sulylyal a latba, hogy az előmenetelt akadályozták volna. De az a feltevés, hogy ha mi a betétek kamatlábát leszállítjuk, akkor olcsóbbá teszszük a hitelt keresők javára a tőkét, azt hiszem illuzórius. Mert ebből az következnék, hogy mikor a kamatláb emelkedik, a midőn a hitelező pénzintézetek kamatlába mind magasabbra szökik fel, akkor annak arányában azoknak a betevőknek is nagyobb kamatot kellene adni, a kiktől a pénzintézetek az olcsó j>énzt kapják és a betétek után a megfelelő nagyobb kamatrátákat mindig ki kellene nekik adni? (Ugy van! Ugy van!) Azonban — és ez kétségtelen tény — azt látjuk, hogy a kamatláb emelkedése idején mindig csupán eltörpülő perczentuáczióban történik meg az, hogy a többlet-jövedelemből a betevőknek is adnak valamit megfelelő magasabb betéti kamat alakjában. Épen azon időkben, midőn az ország gazdasági helyzete a legsúlyosabb volt, a minő az 1907-ik esztendő is volt, midőn országszerte a kamatláb még a nagy pénzintézeteknél is 7—8 százalékra, másutt pedig 12 százalékra is felemelkedett, a betétek utáni kamat alig 1 vagy legfeljebb lV/a százalékkal emelkedett. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Mire volt tehát jó az a magasabb kamatozás és, mire szolgáltak a rosszabb pónzviszonyok ? Épen azokban az években emelték azoknak a kölcsönző pénzintézeteknek dividendáit, (Ugy van! Ugy van!) a mikor a gazdasági és a pénzügyi válság az ország közönségét szorongatta, midőn az összes vállalatok és az egész üzletvilág érezte a megrendülés minden nehézségeit ; akkor szedték a hitelt kereső közönségtől a legmagasabb kamatot? (Ugy van! Ugy van!) Midőn ezen válságok beköszöntöttek, akkor volt legvilágosabban látható, hogy a kamatláb magassága és a betéteknek nyújtott előnyök közötti összefüggés vajmi csekély mértékben szolgált a betevők javára. De vagyok bátor még egy szempontot a t. ház figyelmébe ajánlani. Hát azt méltóztatik hinni, hogy tényleg tiz százalékos lesz annak a tőkének az adója ? Hiszen az a megjelenő, adózás alá kerülő tőke olyan kis ideig marad a fórumon és rögtön kivonul onnan, a mint kedvező konjunktúrák kínálkoznak arra, hogy másfelé más befektetésre fordíttassák. (Mozgás a baloldalon.) Nagyon sokszor kerül a tőke magánkamatoztatás alá. Nemcsak betéti kamat van ám; tudjuk, hogy van járadékkirovási kamat is. Ha mi ezt leszállítjuk, akkor azok a tőkék, a melyek magánhitelezésben vannak és a melyek csak akkor jelennek meg, midőn per alá kerülnek, de rögtön ismét visszavonulnak, midőn újból magánkamatoztatás tárgyát képezik, azon rövid periódusokban átlag véve két-három százalékot fognak fizetni, mert az idő legnagyobb részén át teljesen adómentesen élvezik azokat a jövedelmeket, a melyeket a hitelezés révén szereznek. Ezek voltak az argumentumok, a melyeket felhoztunk a mellett, hogy akkor midőn olyan súlyosak a viszonyok az országban, ezen adó leszállítása nem volna indokolt. De vagyok bátor még egy szempontot érintem, és ez aztán már agrár szempont, a mi elvégre nem bűn és nem veszedelem. Az összes gazdasági és foglalkozási ágakban mindenki súlyosan van terhelve, de legsúlyosabban van terhelve a bortermelés. Tessék megnézni