Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-408

i08. országos ülés 1909 január 30-án, szombuion. 281 dasági kérdések, az igazságos közigazgatás, az igazságos megadóztatás szempontjai dominálnak és ezek a kérdések döntők arra nézve, hogy a nemzetiségekkel helyesen és szerencsésen meg tudunk-e férni vagy sem ? Stereotip mondássá vált, t. képviselőház, de sokszor a stereotip mondások sok igazságot tartalmaznak, hogy Magyarországon a nemzetiségi népesség a magyar államot csak az adóvégrehajtó és a zsandár személyében ismeri. Miután ez a két személy a magyar állam szupremácziája iránt a nemzetiségekben kellő rokonszevet ébreszteni aligha fog, ezzel szemben arra kell törekednünk, hogy az igazságosságnak, a helyes kormányzásnak, az elfogulatlanságnak, az emberszeretetnek és a polgári haladásnak az érzetét és tudatát vigyük bele a nemzetiségekbe a végből, hogy a magyarság szupremácziáját mint reájuk nézve előnyösét elismerjék. De ha ez a czél, akkor nem ilyen adóreformmal kell előállanunk, a mely csak a zaklatásoknak ujabb rendszerét és áramlatát zuditja az országra, hanem elő kell államink egy olyan adórendszerrel, a mely a modern haladásnak igazán és határozottan megfelel, (Ugy van !) Minthogy pedig én ezen adóreform-javaslatban ezt az irányt és azon intencziókat. a melyeket a minister ur ugy itt a házban, mint a házon kivül hangoztatott, megvalósítva nem találom, azért ezeket a javaslatokat nem fogadom el. (Élénk helyeslések balfelől.) Elnök : Ki következik ? Hammersberg László jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. képviselőház! Azt hiszem, hogy az egész vita már az előttem felszólalt t. képviselő urak által nagy mértékben ki van meritve és azok a fejtegetések is, a melyekkel a t. ministerelnök ur a kérdéseknek teljes megvilágításához hozzájárult, talán feleslegessé is teszik, hogy a vitának általános folytatását tovább vigyük. Epén ezért részemről inkább csak néhány megjegyzésre akarok szorítkozni, részint azon okból, hog}- az egész adójavaslatok tendencziája ellen intézett támadásokat a magam részéről is néhány érvvel visszautasítsam, részint pedig azért, hogy mivel a pénzügyi bizottság tárgyalásai és határozatai ellen is merültek fel kifogások és ezen határozathozatalban nekem is némi részem volt, ezekre néhány megjegvzést tegyek. (Halljuk. ! Halljuk !) Az elnöki széket, Návay Lajos foglalja el. Elsősorban is, azt mondják, hogy ez a parlament nem illetékes ezen adóreform megalkotására, nem illetékes pedig azért, mert a pártoknak elhelyezkedése egyáltalában nem nyújt garancziát arra, hogy ez az egész javaslat objektíve vitattatnék meg. Félnek attól, hogy bizonyos osztályérdekek jönnek tekintetbe és a ministerelnök ur által benyújtott javaslatok ellenzék hiányában, a mint mondják, beható megvitatás alá sem KÉPVH. NAPLÓ, 1906 1911. XXIII. KÖTET. vétetik és ennek következtében mi nem vagyunk kompetensek e nagy reform megolkotására. A mi az ellenzéket illeti, nem értem a dolgot. Mindig azt mondják, hogy nincs ellenzékünk, és a midőn egy-egy lépést akarunk előrehaladni a nagy alkotások terén, mint most is. a küzdelmeknek, az ellenállásnak, a titkos és nem titkos agitáczióknak egész nagy mértékével kell a nemzetnek megküzdenie. (Igaz ! Ugy van !) Nemzeti életünk megerősítésére fordított benső munkánknál is mennyi ellenállást tanúsítanak azok, a kik a nemzet ellen sorakoztatni akarják mind azt a gyűlölködést, a mely a nemzetiségi érzésből és az osztályellentétekből fakad ! Mindezeket harczba akarják vinni és mindezeket mint ellentéteket akarják érvényesíteni velünk szemben egy ilyen nagy reform megalkotásánál is. (Igaz! Ugy van!) Hogy lehet tehát azt mondani, hogy itt nincsen ellenállás és nincsen ellenzékeskedés ? Tapasztalataink másról győznek meg. (Igaz ! Ugy van !) De azt is mondják, hogy mi az általunk tárgyalt javaslatokba nem viszszük bele az objektív és elfogulatlan kritika teljes mértékét és hogy akár a ministerelnök ur egyénisége, akár más ok visszatartana bennünket attól. Hát, t. ház, ezt igazsággal nem mondhatja senki, a ki figyelemmel kisérte az adójavaslatok genezisét és az azokkal szemben gyakorolt kritikát. (Igaz I Ugy van!) Hiszen épen ellenkezőleg, azt lehetett rémülten látni, hogy a koaliczió, a többségi pártok kebelében erős áramlatok vannak, véleménynyilvánítások vannak, a melyek mindig kitörnek. S hogy ezek az áramlatok mit jelentenek, azt az fogja teljesen megérteni, a ki ismerte a régi rendszert, a ki benne élt. Én szerencsés voltam még a régi időkben, Tisza Kálmán-féle bizottsági tárgyalásokban is részt venni; ott nem. voltak, igaz, ellentétek a többségi párt kebelében, (Igaz ! Ugy van !) ott nem voltak áramlatok, de ha ott valaki beható kritikát talált volna gyakorolni, avagy mélyreható változásokat akart volna a reformokban keresztülvinni, az aligha sikerült volna neki. (Igaz! Ugy van !) Ott odajutottunk, a hogy Sándor Pál t. képviselő ur mondotta., bogy mi volt ő ; egy szerény csepp — úgymond — abban a tengerben, a kinek nem volt semmi hivatása arra, hogy kritikát gyakoroljon, hogy változtatásokat hozzon létre nagy reformokban. De nem is lehetett ezt megtennie, mert egészen más volt a pártélet konstrukcziója akkor. Az egyes képviselők, legalább nagy részükben, nem. a saját önállóságuk és független gyökere alapján kerültek be a parlamentbe, (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) hanem a pártvezérek irodája állította be őket, Természetes tehát, hogy kritikát nem lehetett nekik gyakorolniok. De ha elfogulatlanul nézik a mai pártösszetételeket, minden párt sorait, a pártok mai genezisét, akkor látják, hogy itt független, maguk erejére támaszkodó politikusoknak érdeknélküli szövetsége támogatja a kormányt és ezeknek a politikusoknak megvan az a joguk és élnek is vele. 36