Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-408

28(1 ?i08. országos ütés 1909 január 30-án, szombaton. kerületben azoknak, a kik nem Ehrlich Gusztávval szavaztak. (Mozgás. Zaj.) Nagy György: Ez nem kivételes példa, ez gyakran megtörténik. Farkasházy Zsigmond: Én nem szoktam hazudni, ez faktum, ezt nekem egy VII. kerületi jómódú polgárember ugy mondta el, a mint előadtam. Lázár Pál: De ka igy mondta el. még nem kell igaznak lenni. Nagy György : Adókivető bizottsági elnökök mindig csak tizenhárompróbás mamelukok voltak, igazi függetlenségi ember sohasem volt. Lázár Pál : Ehrlich koalicziós párti, ő az önálló bankot akarja. Farkasházy Zsigmond: Az még nem jogczim arra, hogy terrorizálja az embereket. Lázár Pál : Csak azt mondom, hogy jó utón halad. Farkasházy Zsigmond: Ezzel nem akartam Ehrlich Gusztáv urat sérteni, ellenkezőleg, büszke lehet arra, hogy ilyen hatalma van a főváros jelentékeny részében. Csak azt akartam megállapítani, hogy ime a főváros területén is intelligens emberekre az adómegállapitással milyen hatalmat és milyen hatást lehet gyakorolni. Méltóztassék most elképzelni, hogy mikor künn vidéken fognak az adóösszeiró-, az adófelszólaló-bizottságok szerte-széjjel járni, ott ellenőrizni az embereket és megállapítani arra adót, a ki nekik tetszik és nem állapítani meg arra, a ki nem tetszik, illetőleg fordítva, nem állapítani meg adót arra, a ki nekik tetszik és megállapítani adót arra, a ki nem tetszik, miféle eredményekre fog ez vezetni az ország lakosságának függetlensége és önállósága szempontjából ? Polónyi Géza t. képviselőtársam rámutatott arra, hogy másfél millió adófizető ember Magyarországon eddigelé nem volt abban a helyzetben, hogy ilyen módon adózzék, tehát nóvum előtt fog állani másfél millió adózó ember, sajnos, igen primitív emberek, a kik ezt a nóvumot megszokni, megtanulni valósággal képtelenek. En látom magam előtt, mikor az a jegyző az ő két bizalmi emberével és az a járási adókivető-bizottság a benneülő honorácziorokkal az ő munkáját fogja végezni, hogy először az a paraszt-ember, vagy az a kisgazda-ember semmiféle erővel nem lesz odavihető az elé a bizottság elé, mert félni fog tőle, mert ott az ő érdekeit nem fogja tudni megvédelmezni és ha nem fog elmenni, megint fog jönni az adóemelés, az a szegény ember, a kisgazda a vidéken egy százalékkal többet fog fizetni jövedelmi adó czimen, mint a vagyonos, intelligens ember. Látom azt, hogy ez a jegyző, a kinek — sajnos — ma is túlságos nagy hatalma és befolyása van a lakosságra, kezében jogja tartani a gazdatársadalom adóját és ő fogja megállapítani azt, van-e valakinek olyan jövedelme, a mely a létminimumot meghaladja, vag}' nincs-e és hogy milyen jövedelmi adót köteles fizetni; látom egyúttal az önkénynek, a befolyásolásnak olyan rendszerét, a mely a Magyarországon ma is uralkodó rossz viszonyokat még rosszabbakká fogja tenni. Elismerem, hogy látszólag ellenmondás van abban, ha, a mit előzetesen megemlítettem, a kataszter mellőzését kívánom, de ugyanakkor a jövedelmi adónak ilyen módon való megállapítást is kifogásolom. Az ellenmondást azzal kívánom inegmagyarázni, hogy igen is helyeselném, ha általában egy egységes rendszerű jövedelmi adót állapítanánk . meg, a mit kellő ellenőrzéssel autonóm utón kívánnánk a lakosságra kivetni, de ugy, hogy kioktatnók a lakosságot ennek megértésére és az azzal szemben való védekezésre. Azonban, hogy ilyen óriási átalakulás legyen az egész országban, ahhoz az adóreformnak ily átalakulásra érdemesnek is kell lenni. De mikor bebizonyítottam számszerűleg és logicze, hogy ezek a javaslatok nem alkalmasak arra, hogy a nagy ellentéteket megszüntessék, sőt még arra sem, hogy legalább egyenlő — ha nem is arányos — adózást inauguráljanak az országban, mikor kimutattam azt, hogy a legkisebb vagyoni és társadalmi állású lakosság ezen javaslatokból vajmi kevés hasznot és erőt fog meríteni, akkor egy ilyen országos csapást, ezer és ezer ellenőrző és adókivető bizottságot és az azokat követő adóspiczliknek sáskahadát ráereszteni az országra nem helyes. Ez a mai viszonyoknak meg nem felelő, ez nem igazságos épen a mai többség és a mai kormány részéről azzal a lakossággal szemben, a mely nagy erőlködéssel és nagy önfeláldozással emelte őt pajzsára és bízta reá a nemzet vezetését. És t. ház, a mikor én lehető objektivitással kimutattam azokat a hátrányokat, a melyek miatt ezen törvényjavaslatokat nem fogadhatom el, akkor sajnosán kell megállapítanom, hogy ezen reformnak, a mely a mai viszonyok között minden hibája és minden felhozott kifogás mellett is törvényerőre fog emelkedni, ezen reformjavaslatnak nemcsak az igazságos, nemcsak a helyes pénzügyi és gazdasági politika szempontjából, hanem nemzeti szempontból is nagy kára lesz. Hogyha egy igazságos, arányos és egyenlő adórendszer létesítése minden államban az igazságnak és a heb/esen felfogott kulturális haladásnak a követelménye csupán, akkor nálunk nemcsak ezen szempontok, nemcsak a kulturális haladás szempontjai irányítók egy ily reform megvalósításánál, hanem a nemzeti szempont is. Az utóbbi időben többször hallottunk a nemzetiségi kérdésről beszélni, mint nyelvi kérdésről. Én meg kívánom állapítani, hogy Magyarországon a nemzetiségi kérdés, nem nyelvi kérdés ; mert ha azon t. képviselőtársaim, a kik itt szerepelnek, talán a nyelvi és faji szempontokat domborítják is ki leginkább, mint olyanokat, a melyeket kidomborítva látnak a külföldi irredenta mozgalmakban, ámde állithatom, hogy a nemzetiségi népesség szélesebb rétegeinek érzelmeiben a faji és nyelvi szempontok a legkisebb szerepet játszszák. Ott a gaz-