Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-407

260 Í07. országos ülés 1909 január 29-én, pénteken nek kell elvégezni, ezeket nem szabad még azzal is növelni, hogy ilyen odiózus dolgot, a kényszerbehajtást reájuk hárítsuk. A jegyzőnek tekintélyre Van szüksége feltétlenül és ezt a tekintélyt csorbitja, de csorbitja az iránta való bizalmat és szeretetet is, hogy ha a nép őt ott látja az adók behajtásánál, (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) A ministerelnök ur e kéréssel szemben azzal argumentál, hogy nehéz időkben, mint a darabontkorszakban is, nagy alkotmány-garanezia van abban, hogy önkormányzati testületi tisztviselők, a törvényhatósági tisztviselők, hajtják be az adót. Ezzel szemben világosan kimutatták a jegyzők, hogy az alkotmány-garanezia nem esik el, mert egyszerűen nem bocsátják a fináneznak, a kiküldött végrehajtónak rendelkezésére az adóhátralékokat tartalmazó kimutatást és igy ezek nem lesznek abban a helyzetben, hogy a végrehajtásokat foganatosítsák. Elesik tehát az az aggodalom, hogy ez által el vesztenők ezt az alkotmánybiztositékot, másfelől pedig teljesítenék a jegyzőknek ezt az igazságos kérelmét akkor, ha megszabaditanák őket ilyen odiózus munkától. Somogyi t. barátom közbeszólásában azt mondja, hogy ezt már elmondotta, tehát csak ismétléskéjsen hivatkozom rá. Ugyancsak kimutatják a memorandumban azt is, és adatokkal igazolják, — nem ismételem ezeket az adatokat, — hogy az államháztartást ez egy fillérrel sem terhelné meg, sőt ellenkezőleg, jövedelme lenne belőle a kincstárnak. Somogyi Aladár : Nagyon jó üzletet csinálna a kincstár. Nagy György: Kérem a t. pénzügyminister urat Somogyi képviselőtársam nyomán, méltóztassék ezt a kérdést figyelembe venni. Nem voltam itt beszédének ennél a részénél és igy nem tudtam, hogy ezt már elmondotta. Ezzel felszólalásomat az általános vitánál be is fejezem. Mostani felszólalásomnak czélja az volt, hogy a mikor a ministeri székből a kisgazdák ellen azok a bántó állitások elhangzottak, mikor nem nyilatkozott erről az osztályról a minister ur azzal a szeretettel, a melyet az megérdemel, mikor még arra sem tartotta méltónak a kisgazdát, hogy helyet adjon neki a földadóbizottságban, mert nincs hozzá szerinte elég látóköre, ezt szó nélkül, ezáfolat nélkül ne hagyjam. Sokszor hallottam a ministerelnök úrtól, hogy a kisgazdáknak barátja. Szeretném, ha tettekben nyilatkoznék meg ez a barátság, ez a szeretet, azért kérem a ministerelnök urat és a t. házat is, méltóztassék határozati javaslatomat elfogadni. (Elénk helyeslés balfelől.) Elnök: Az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A tanácskozást folytatjuk. Szólásra következik ? Szent- Királyi Zoltán jegyző': Búza Barna ! Buza Barna: T. ház! A mi kedves humoristánk, Bákosi Viktor mondotta egyszer azt, hogy Jókai után Magyarországon már igazán nem érdemes irni. De ugyancsak Rákosi Viktorral történt meg, hogy épen abban az esztendőben, a mikor ezt mondotta, jelent meg egy igen kedves, szép regénye, a melynek a czime az, hogy »A bujtogatok*. Mikor felszólalok, én is nagyon érzem, hogy adóreformról, pénzügyi kérdésekről Wekerle Sándor után már igazán nem érdemes beszélni. Nagy György: Akkor mondjon le a mandátumáról. Buza Barna: Mégis ugy teszek, mint Rákosi Viktor, és a pénzügyminister ur beszéde után is egy pár vázlatot kívánnék még hozzátenni ennek a vitának anyagához, a melynek a czime szintén az lesz, hogy »A bujtogatók«. Sándor Pál: Ez én vagyok! Buza Barna: El méltóztatott találni, Sándor Pál t. barátom igen jelentős szerepet játszik abban a bujtogatásban, a meky az adóreform] avaslat ellen, de nem is helyesen mondom igy, hanem az adój avaslat ötletéből, a kormány és a mai rendszer ellen folyt és folyik Magyarországon, mert azt a sajátságos jelenséget látjuk, hogy a midőn ezzel a javaslattal szemben az objektív kritikának volna helye, akkor Magyarország területén nemcsak agitáczió hanem valótlanságokkal, czélzatos ferdítésekkel dolgozó valóságos néplázitás folyik. (Élénk ellenmondás balfelől.) Ennek a lázitásnak határozott jellege az, hogy a kik azt az agitácziót vezetik, nem az adóreform esetleges hibáit akarják megjavítani, hanem föl akarják használni az adójavaslatokat arra., hogy azokba kapaszkodva, a kormánynyal és a mai rendszerrel szemben hangolják, felizgassák a közvéleményt. (Zaj. Elnök csenget.) T. képviselőház! Hiszen három hónap óta Magyarországon a kisiparosok és kiskereskedők pakolópapirt egyáltalán nem vásárolnak, mert összes papirszükségletüket kielégítik a napról napra hozzájuk érkező röpiratok, a melyeket az adóreform ellen alakult alkalmi szövetkezet küldözget portómentesen a nyakukra. (Derültség.) Sándor Pál: Kellemetlen a választókerületükben ! Farkasházy Zsigmond: Ügyvédi kamara, kereskedelmi kamara, mind pakolópapirt szállít! (Zaj. Elnök csenget.) Buza Barna: De nem elég a papirosáradat, nem elég a röpiratok valóságos zápora, a melylyel a mit sem sejtő kisembereket elárasztják, hanem miután attól félnek, a mi tényleg a legtöbb helyen bekövetkezik, hogy a röpiratok nem olvasásra, hanem pakolásra használtatnak, más utón is igyekeznek hozzáférkőzni a kisemberek szivéhez és ezért látjuk és olvassuk, hogy hétről hétre nagyszabású gyűléseket tartanak az adóreform ellen, a melyeken Budapestről kiküldött idegen urak jelennek meg és izgatnak és lázítanak az adó-