Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-407
407. országos ülés 1909 január 29-én, pénteken. 261 reform és ezzel kapcsolatban az egész kormány ellen. Sándor Pál: ügy van ! Buza Barna : Hogy honnan kerül elő ennek a nagyszabású agitácziónak a költsége, hogy ki fedezi ezeknek a Budapestről leutazott uraknak az útiköltségét . . , Sándor Pál: Panamáznak 1 Buza Barna: .... ezen én sokat gondolkoztam, t. képviselőház, és ugy látom, hogy a magyar állam és különösen ez a parlament igen szép szubvencziókkal segélyezi a kereskedelmi kamarákat, a gyárrpart. . . Farkasházy Zsigmond: Az ország segélyezi és nem a kormány ! Buza Barna : . . . a miből telik a gyáriparosoknak és a kamaráknak arra, hogy röpiratokat ezrivel nyomassanak, hogy embereket százával küldessenek szét az országba, hogy ez ellen a j>arlament ellen és ez ellen a kormány ellen izgassák a népet. (Mozgás.) T. ház ! Az én impresszióm az, hogy két motívumból szövődik össze az adóreformellenes agitácziónak gyülekezete. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik anyagi érdekmotivum ; hiszen évtizedek óta hirdetik, százszor megirták, ugyanannyiszor bebizonyították, t. ház, hogy ebben az országban igen nagy és igen jelentékeny jövedelmek vagy teljesen, vagy legnagyobb részükben állandóan kibújnak az adózás és az állami teherviselés alól. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Azt is tudjuk, látjuk, hogy ennek a javaslatnak az egyik intencziója épen az, hogy ezeket a teherviselés alól eddig mindig kisiklott jövedelmeket most megfogja és a közteherviselésben való részvételre kényszerítse. En tehát csak egészen természetesnek találom, hogy ezeknek a nagy jövedelmeknek fáj az, hogy jövedelmük egy részét most az állam el fogja venni. s hogy ezentúl, ugy mint azok a kis birtokosok és kisgazdák, a kikért annyi köny T et hullattak egy idő óta ebben a parlamentben, ők is, a nagybirtokosok, jövedelmük egy T részével hozzá fognak járulni az adófizetés képében az állam terheinek viseléséhez. Egészen természetesnek találom, hogy ez fáj ezeknek a nagy jövedelmeknek, de az is egészen természetes, t. képviselőház, hogy ha ezek a nagy jövedelmek egészen meztelenül kiállanának az ország szine elé . . . Egy hang (a baloldalon) : Isten őrizz ! (Elénk derültség.) Buza Barna : ... és azt mondanák : adóval erősen meg vagyunk terhelve, segitsetek rajtunk, a magyar nép nem nagy T on sietne a védelmükre, hanem inkább kinevetné őket. Azonban, t. ház, ezeknek a nagy jövedelmeknek, azok élvezőinek megvan az a különös tulajdonságuk, hogy a saját fájdalmukat bámulatos ügyességgel tudják átszuggerálni más emberek lelkébe és igen szépen el tudják hitetni azzal a kisiparossal és azzal a kiskereskedővel, hogy a mi nekik fáj, az mégsem nekik fáj, hanem a kisiparosnak és a kiskereskedőnek. Ezzel a jelszóval állanak ki a kisemberek elé és azt éneklik neki, — pedig azelőtt nem igen szerették ezt a nótát — hogy : mi nékünk fáj, tinéktek fáj. (Derültség.) És nagyrészben sikerül is ezt elhitetniök. T. ház ! Ugyanezt a módszert tapasztaltuk (Halljuk ! Halljuk.!) már ezelőtt egy jó félévvel, mikor a végrehajtási novella javaslatát tárgyalta ez a ház, xAkkor is azok, a kiknek fájdalmas volt egy kicsit a végrehajtási novella, kiálltak a nép elé, fellármázták az országot, hogy igy a hitel el fog pusztulni, hogy igy a kisember kölcsönt többet nem fog kapni, s hogy ez a javaslat épen ugyanazt a kisembert teszi tönkre, a melyiken pedig segíteni akar. Vagyis az ő fájdalmukat, az ő keserűségüket átszuggerálták a kisemberek lelkébe, és tényleg, bizonyos mértékig akkor is fel tudták izgatni a kis exisztencziákat az ellen a javaslat ellen. Pedig a következés megmutatta, a javaslat gj^akorlati alkalmazása bebizonyította, hogy semmiféle romboló, káros hatása annak nem volt, sőt üdvös hatása észlelhető a kisgazdákra és a kisbirtokosokra . . . Farkasházy Zsigmond: A szeszadó emelése is üdvösnek bizonyult ? Buza Barna : . . . és ha valakinek kára volt abból a javaslatból, hát kára volt az uzsorásoknak és az 50 forintos végrehajtásokból élősködő fiskálisoknak. Ugyanazt a proczesszust, ugyanazt a módszert, a melyet alkalmaztak a végrehajtási javaslattal szemben az ott érdekeltek, alkalmazzák most az adójavaslattal szemben is. Elhitetik, hogy ha a nagybirtokot meg azt az ingó tőkét kissé jobban megadóztatják mint most, akkor a kis ember fog szenvedni, akkor a kisiparos és a kiskereskedő fogja fizetni azt az adót. Hogy milyen szépen és milyen nagy hatással történik a fájdalomnak ezen átszuggerálása ; hogy mennyire át tudják ömleszteni fájdalmukat a kisember lelkébe, annak érdekes példáját találjuk a javaslatok ellen való feliratok tartalmában. Vegyük pl. a kereskedelmi kamarák feliratát. Ezt még tudom érteni. Legfőbb panaszuk az, hogy az adómentes értékpapírok után ezután jövedelmi adót fognak fizetni. Vagy nézzük a székesfőváros és a városok feliratát. Mi a legnagyobb panaszuk ? Hogy az adómentes értékpapírok után ezentúl igazságtalanul jövedelmi adót fognak fizetni. Vagy ha nézem az országos iparegyesület feliratát, a mely Magyarországon ma még túlnyomó részben a kisiparosokat képviseli, és a mely még mindig hirdeti, hogy az a kisiparos Magyarországon olyan szegény, hogy nem hogy értékpapírokat venni nincs módjában, de az ő értékpapírjai is ott hevernek az uzsorások és a pénzintézetek váltótárezájában : (ügy van! balfelől.) azt látom, hogy az iparegyesület felirata szerint a kisiparosoknak megint csak az fáj, hogy a javaslat az adómentes értékpapírokat jövedelmi adóval akarja megróni. És az ügyvédi kamarák felirata is, a mely első részében szintén az ügyvédek nyomorúságáról és eladósodottságáról beszél,
