Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-407

4-07. országos ülés 1909 január 29-én, pénteken. 257 telenül is arra a megoldásra kell, hogy jussunk, hogy az csak azon az egy utón sikerülhet, ha a progresszív földadót behozzuk. Nem fogadom el a ministerelnök urnak azon ellenvetését, hogy azért nem lehet behozni, mert sehol a világon nincsen behozva. Ezzel szemben az argumentum az, hogy sehol a világon nincsenek ilyen nagy aránytalanságok, mert ha lettek volna, abban az országban rájöttek volna arra, hogyan kell azon segíteni. A függetlenségi és 48-as pártnak mindig a progresszív földadó volt a követelménye. Hammersberg László: Sohasem azt követeltük! Nagy György : Hogy nem a földadó progresszivitását követelték ? Csakhogy az ilyen nadrágos Pythiákra nem hallgatok. Mert honnét tudták ők azt, hogy Wekerle el fog jönni és a progresszivitást nem itt, ennél az adónál fogja behozni ? Mi igenis mindig a földadóra gondoltunk, a mikor nem mondtuk meg, hogy melyik adónál követeljük a progresszivitást. Nem tudhatta senki, hogy majd eljön a koaliczió korszaka és Wekerle Sándor lesz annak a pénzügyministere, s akkor majd a függetlenségi párt kimondja, hogy már előre látta a Wekerle-féle jövedelmi adót és már régen ezt akarta progresszívvé tenni. Buzáth Ferencz, a néppárt hivatalos szónoka őszintébben nyilatkozott. Megmondotta beszédében, hogy a néppárt programmjában benne volt, hogy a hozadéki adót is progresszívvé kell tenni. s illetve, hogy itt is a létminimumot kell behozni. El is olvasom Buzáth beszédéből ezt a részt azért, mert ő a párt álláspontját képviselte. Azt mondta Buzáth Ferencz január 21-én tartott beszédében (olvassa) : »T. képviselőház ! Epén azért, mivel a létminimum a néppártnak egyik programmszerü törekvése, engedje meg nekem a t. képviselőház, hogy ezen létminimummal szemben megelégedésemet ne minden irányban fejezzem ki, mert mi akkor, midőn a létminimumot programmszerüleg felállítottuk, nem gondolhattunk arra, hogy az a létminimum olyan adónemnél fog bekövetkezni, a mely akkor nem is létezett. T. i. a jövedelmi adónál állapittatik meg. Mi a létminimumot szocziális szempontból ugy szeretnők megalkotni, hogy az nemcsak a jövedelmi adónál, hanem egyáltalában minden hozadéki és kereseti forrásnál alkalmaztassék. Azonban belátom, hogy az ország pénzügyi helyzete ez idő szerint lehetetlenné teszi azt, hogy azt az óriási összeget, a melyet a létminimumnak ilyen alakban való megszerkesztése vonna maga után, nélkülözhesse és így nagyon természetesen meg kell elégednünk ez idő szerint azzal, hogy legalább azt az elvet, a melyet kéj>viseltünk, törvénybe iktassuk; reméljük azonban, hogy ezt a nagy elvet, ha már egyszer törvénybe van iktatva, később még jobban fogjuk fejleszthetni.« Itt tehát Buzáth Ferencz, beszédének ebben a részében, a földadónál is követek a létminimum megállapítását. Természetes, hogy ha ez meg van állapítva, ez maga után vonja logikailag, KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXIII. KÖTET. hogy ott, a hol létminimum állapittatik meg, keresztülvitessék a progresszivitás is. Ez a néppárt álláspontja, a melynek jogosult vagy jogosulatlan voltával nem kívánok foglalkozni, én csak annak a pártnak az álláspontjával kívánok foglalkozni, a melynek elvek dolgában ma is tagja vagyok. A függetlenségi és 48-as párt mindig épen a kisgazdák, a középbirtokosok érdekében követelte, hogy a földadó progresszívvé tétessék. Erinek semmi akadálya nincs. Már rég lejárt frázis az, hogy a hozadéki adónál azért nem lehet megcsinálni a progresszivitást, mert nem áll előttünk az az ember, a kinek összes életviszonyait mérlegelés tárgyává lehet tenni, hanem ott áll az a föld vagy más, reál-adó alá eső tárgy, a melyet nem lehet ilyen beható vizsgálat alá venni, a mi pedig egyedül lehet alkalmas arra, hogy a mindenesetre érzéken}' skála szerint váltakozó progresszivitás elvét megvalósítsuk. Nem kell nagy pénzügyi bölcseség annak megállapításához, hogy a tízholdas kisgazda nem bírhatja el ugyanazt a terhet, mint a 10.000 holdas, nem kell nagy jiénzügyi bölcseség ahhoz, hogy arra a megállapodásra jusson, az ember, hogy azokat kell törvényhozásilag erősíteni, a kik gyengék, kicsinyek, azok válláról kell a terhet levenni, a kik roskadoznak, és az erősebbek, a gazdagok vállaira áttenni. Ez a legegyszerűbb szoczializmus, a melyet első hallásra mindenki megért, és csak az zárkózik el az elől, a kit a kormány iránti vak bizalom vagy más melléktekintetek vezetnek ; de a ki az igazságnak híve, a ki azt akarja, hogy ebben az országban csakugyan boldoguljanak azok, a kik itt születtek és itt is akarnak meghalni és a kik becsületes munkájuk után megélhetésre vágynak, az csak azt az elvet vallhatja, hogy a földadó progresszivitásával a kisgazdákat mentesítsük a terhek egy részétől és a földadónál a létminimum hiányában ne kényszeritsük őket arra, hogy ebből az országból, a hol munkájuk után megélni nem tudnak, kivándorolni legyenek kénytelenek.*'* | Ilyen irányban határozati javaslatot is szerkesztettem, a melyben a következőket kérem kimondani (olvassa) : »Tekintettel arra, hogy egyenesadórendszerünk átalakítása a földadó progresszivitása nélkül nem vezetett a közterhek igazságos és aránylagos megosztására, a ház utasítja a kormányt, hogy a tárgyalás alatt levő javaslatokat vonja vissza és nyújtson be olyan javaslatot, a mely a 10 holdon aluli földet mentesiti a földadó alól, a mely 50 holdig 10%-ban, 50 holdtól 1000 holdig a visszautasított törvényjavaslatban kontemplált 20%-ban, ettől kezdve 1000 holdanként 1% emelkedéssel fel 35%-ig állapítja meg az adókulcsot, s a mely szerint kétszeresen számítandó azon ingatlantulajdonosok földadója, a kiknek az ország területén belül állandó lakóhelyük és háztartásuk nincsen.« Azt hiszem, hogy ez az indítvány nem igazságtalan. A ki 1000 holdnál több földdel bir, az nem tarthatja méltánytalannak azt, hogy minden 3a