Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-407

25fi 4Ö7. orsgágos ülés Í909 január 29-én, pénteken. ellenőrzés mellett két esztendő alatt ezt keresztül lehetne vinni és akkor kapnánk, mondjuk, 50 millió korona áldozat árán egy igazságos katasztert. Mert a kataszternek 1875-ben töitént felvétele, illetőleg 1883 óta, ha akár a mivelési ágakban, akár az osztályozások tekintetében változás állott be, az rendesen a nagybirtok előnyére szolgált. Rendesen az addig terméketlen ártéri területeket leesapolás által vagy a kiirtott erdőterületeket felszántás által milvelhetővé tették a nagybirtokosok, de azért még ma is ugy adóznak ezen jövedelmező földjeik után, mint hogyha még mindig abban a terméketlen állapotban volnának, a melyben a kataszteri felvételek idején voltak. Hiszen csak azt az egy adatot hozom fel, hogy a mig 1870-ben 2,206.861 hektár szántóföld volt, addig 1900-ban már 9,930.000 hektár volt ez a terület, és ez a mintegy hét millió hektárnyi többlet elsősorban feltétlenül a nagybirtokosok előnyére szolgál; elsősorban a nagybirtokosok szántóföldjei növekedtek ezzel és igy ők is kötelesek megnövekedett szántóföldjeik arányában igazságos adót fizetni. T. .ház ! Nem azt mondom, hogy ebben az országban csak a nagybirtokosok, az ezerholdasok kerülték ki a megadóztatást, mert a mint beszédem elején mondottam, én egy irány szolgálatában sem állok, hanem mindig a nagy, egyetemes nemzeti érdeket tartom szem előtt. A mint voltak nagybirtokosok, a kik kikerülték a megadóztatást, épen ugy voltak nagykereskedők, nagyiparosok és részvénytársaságok is, a melyek mindenféle kerülővel, s ha máskép nem lehetett, csalással is igyekeztek kikerülni azt, hogy igazságosan megadóztassanak. Erre nézve nagyon szép példával szolgálhatok, a mely a Grödl testvérek czég megadóztatására vonatkozik. (Halljuk ! Halljuk !) Akkora adóeltitkolásról van itt szó, a melyet egy külön felszólalásom keretében is kell hogy érintsek. (Halljuk !) Az erdélyi Erdőipar részvénytársaság voltaképen a három Grödl testvérekből áll, a kik négy embert csak ugy Isten kegyelméből maguk mellé vesznek, hogy a kereskedelmi törvény rendelkezéseinek eleget tegyenek, s 7-en legyenek. Ennek a részvénytársaságnak tőkéje 1900—901-ben 11,487.121 korona, és ugyanakkor a tartalékja annak emelkedésével 4,969.983 korona. Fizetett ebben az esztendőben 22.697 korona adót. Az 1901—2. évben a tőke kitett 13,200.650 koronát, a tartalék pedig 5,493.955 koronát és fizetett adót 8841 koronát, '•* Zakariás János: Azt is Budapesten, Egy krajczár községi terhet nem visel! Nagy György: Az 1904—5. évben a tőke 18,796.623 korona, az 1905—96-ik évben pedig 19,262.582 korona. Fizetett pedig adót 1904— 905-ik évben 1476 koronát, az 1905—906-ik évben pedig 7108 koronát. A mikor tehát a legtöbb volt a kimutatott jövedelem, akkor is csak az alaptőkének egyharmad százalékát tette Id, Ezt akarják elhitetni a jrénzüg}^ hatósággal. Ugyanazoknak' az embereknek, a kik ilyen nagylelkűek és önfeláldozók, telik arra, hogy a báróságot drága pénzen, sok százezer koronával megszerezhessék. Nem egyoldalú érdeket képviselek t. ház. Elitélem, hogy a 10.000 holdasok aránylag ötször-tizszer : kevesebb adót fizetnek, mint a kisgazda, de épen ugy elitélem, hogy ilyen gazdag társulatok, a kereskedelemnek ilyen milliomosai ilyen különös módon igyekeznek kibújni az adózás alól. A mint hallottam, többször félj elentés is érke- . zett a czég ellen, nem ugyan a pénzügyministeriumhoz, hanem az illetékes pénzügyigazgatósághoz az adó eltitkolása miatt Mégsem történt konkrét intézkedés. Egészen meseszerű, hogyan titkolják el ezek az adót. Két telepük van. Az. egyik Romániában, a másik Háromszék vármegyében. A kettőt kombinálják. Az itt feldolgozott anyagot szállitják Romániába, onnan hoznak anyagot ide és ilyen komplikácziókkal viszik keresztül, hogy ne kelljen megfelelő adót fizetniök. Szükségesnek tartom, t. ház, hogy külön felszólalás keretében mutassak rá ezekre a visszaélésekre, különösen akkor, ha a ministerelnök ur mostani felszólalásom után nem intézkedik, hogy ezek az adatok a múltra visszamenőleg kiderittessenek és a részvénytársaság az utólagos/befizetésre kényszeríttessék. Szigorú vizsgálat kell. A könyvvezetés körül kell. hogy legyen a hiba. Felhivom a pénzügyminister ur figyelmét arra, a mit már mondottam, hogy van egy gyáruk Romániában és ;és van egy Magyarországon. Romániából hozzák feldolgozás végett az anyagot, ezután kevesebb adót fizetnek, mert az itteni munkásokat foglalkoztatják. A fa be- és kihozatala körül történnek a súlyos visszaélések. Ezt méltóztassék ellenőrizni, mert szerintem ez a kulcsa a visszaéléseknek. Visszatérek arra, hogy a földadónál épen az eddigi súlyos megadóztatás miatt mentek tönkre a kisgazdák és a középbirtokosok. Ennek igazolására hivatkozom adatokra, a melyeket dr. Ráth Zoltánnak »A földbirtokososztály hitelszükséglete és annak kielégitésérők czimű munkájából vettem. Itt ismertetve van, hogy hány ingatlan került a különböző időkben árverés alá és mekkora értékben. Egy pár esztendőt hozok csak fel, hiszen körülbelül 2—3 millió különbség .van évenkint. 1875-ben az elárverezett ingatlanok vételára 10.713.512 forint. 1882-ben 13.122.644 forint, 1888-ban 12,046.177 forint volt. Ez a szám körülbelül végig megmarad, legalább feltűnőbb eltérések nem fordulnak elő: A legszomorúbb az, hogy ezen elárverezett birtokok 94%-a kisbirtok volt, a többi középbirtok; a tizezer holdasok nem kerültek árverés alá, noha ezeknek is halljuk panaszát, s ezek is tiltakoznak az adóterhek növelése ellen. Már most a midőn statisztikai adatok bizonyítanak a mellett, hogy elérkezett az utolsó órája annak, hogy a kisgazdákat és a középbirtokosokat megmentsük az igazságos földadó által és az aránytalanságokat kiegyenlítsük, akkor önkény-