Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-407

•Í07. országos ülés 1909 január 29-én, pénteken. 255 T. képviselőház! A ministerelnök ur azzal argumentál, hogy gazdáink és gazdasági Íróink között sok olyan van, a ki épen a kisbirtok érdekeinek képviseletét tette élethivatásává. Hát én az elméleti tudós kisgazdákat nem becsülöm anynyira, mint a gyakorlati gaziákat, mert hiszen látjuk épen Bernát István t. képviselőtársam beszédéből, hogy az előbbiek — a mint idéztem — pártfogolva, leereszkedőleg bánnak a kisgazdákkal és a maguk erkölcsi tartalmával akarják megtölteni őket, a mint t. képviselőtársam beszédében kifejezte magát. Én viszant azt szeretném, hogy a kisgazdák ősi, ép erkölcse maradjon meg, azt kell azonosítani, s egyben meg kell engedni, hogy azok a kisbirtokosok, a kik legjobban ismerik a maguk baját, azok is szóhoz jussanak olyan kérdések tárgyalásánál, a melyek elsősorban eminenter épen a kisbirtokosok érdekeinek vannak hivatva szolgálni. T. képviselőház ! Un, őszintén megvallva, nem biznám a főrendiház nagy birtokosaira a kisbirtokos osztály megmentését. (Ugy van! Helyeslés bal felől.) Hiszen lett volna már elég alkalom, hogy a főrendiház csak egyetlen egyszer is megnyilatkozzék a kisgazdák vagy a középbirtokosok érdekében és mégis, sohasem láttunk ilyen szeretetteljes megnyilatkozást, nem hallottunk ilyen hangot, hiába várakoztunk, mert mindig csak a csalódás váltotta fel várakozásunkat. (Közbeszólások a baloldalon.) T- képviselőház ! A mig nálunk a főrendiház született múmiák gyülekezete lesz, addig lehetetlen, hogy egy egészségesebb áramlat induljon ki onnan és hogy majdan a főrendek szavazatával mentsük meg Magyarország kisgazdaosztályát, az ő állásfoglalásukkal erősítsük azt. És a mikor a tisztelt ministerelnök ur ilyen kijelentéseket tesz, fel kell tennem róla, hogy ő maga sem veszi ezt komolyan. Az adókataszter kiigazításánál tehát helytelenül lett megállapítva a két bizottság, ugy a vármegyei, mint az országos adóbizottság. Ezek közül egyik sem fogja kellőképen képviselhetni sem a kisgazdáknak, sem a középbirtokosoknak érdekeit. De helytelenül lett megállapítva az idő is. Ha ezeket a hibákat már a maguk természeténél fogva mind ehminálnók, nem is lenne szükség annak elbírálására, hogy kell-e kataszteri kiigazítás vagy sem. A ministerelnök ur egyik érvül azt hozza fel, hogy ismét egy csomó mindenünnen összeszedett embert kellene ármádiába állítani, hogy a földadókatasztert keresztülvihessék minden vonalon. És ugyanakkor, a mikor a ministerelnök ur a múltra mutat, mikor mindenünnen összeszedett emberekről beszél, mégis azt mondja, hogy a régi becslőbiztosok a legnagyobb igazságossággal vitték keresztül a revíziót. Farkasházy Zsigmond: Hát akkor minek csinálnak revíziót ? Nagy György: T. képviselőház! Én nem vagyok olyan jóhiszemű, mint Nagy Sándor t. képviselőtársam, a ki azt mondja, hogy neki megvoltak ugyanazok az aggodalmai, mint nekem, ő is követelte a kataszter kötelező kiigazítását, de miután megnyugtatást kapott, hogy át fogunk majd menni a tiszta jövedelmi adórendszerre, nem tartja szükségesnek, hogy 50 millió koronát dobjunk ki csak azért, hogy most egy hozadéki adóban tiszta képet, tiszta helyzetet teremtsünk. Hát épen a ministerelnök urnak a beszédéből és nyilatkozatából állapíthatom meg, hogy nem olyan gyorsan fogunk ám áttérni a tiszta jövedelmi adórendszerre. Maga a ministerelnök ur mondotta, hogy a kontinuitást, az állandóságot különösen az adóztatás tekintetében kell fentartani, mert egy-egj' adórendszer hozzásimul a lakosok életviszonyaihoz, s ennek megváltoztatása káros, felforgató következményekkel járhat. Már most, mikor arról van szó — az összeget nem is veszem vita alá, pedig kifogásolhatnám ezt az 50 millió koronát, mert hiszen az eredeti felvétel, a mikor még tabula rasa volt az egész, a mikor még nem állottak semmiféle eszközök és útmutatók rendelkezésére az akkori becslőbiztosoknak, az sem került ilyen nagy összegbe, de mondom, nem vitatom ezt, mert ha 50 millió koronába kerülne is egy uj kataszteri felvétel, egy helyes, becsületes kataszternek birtoka szerintem mindig megér ennyit, mert a mit ezen a téren fizetnénk, azt visszakapnék az igazságos adóban, annak az adónak igazságában, midőn a nagybirtokosok, az ezerholdasok is aránylag épen annyit fizetnének birtokuk után, a mennyit kell, hogy fizessenek a kis- és középbirtokosok. Jól tudjuk, hogy az 1875. VII. t.-czikk rendelte el a kataszterek felvételét. A ministerelnök ur kijelentése szerint — de ez általánosan tudott dolog is — a felvétel igen hosszá ideig tartott. Ezt magam is elismerem. 1881-ig tartott, mig az uj jövedelmi fokozatokat megállapították és azután az osztályokba sorozással is vagy három év telt el. De ez a hosszú idő ne riaszszon és ne téveszszen meg senkit. Ezért tartott ez ilyen hosszú ideig, mert a becslőbiztosok egy rész> szándékosan huzta-halasztotta a munkát. Nagyon jól ment dolguk. Az uradalmakban igen kitűnően kosztoltatták őket; fizätésük, napidijuk volt, tehát nem siettek a kataszternek gyors felvételével. (Ugy van!) így tehát nem lehet csodálkozni a felett, hogy öt esztendeig tartott, mig az uj jövedelmi fokozatok elkészültek. " Az a baj, hogy mindig van egy csomó érdekelt ember, a kinek abból van haszna, ha minél hoszszasabban történik a dolog. Hiszen, hogy ha a t. ministerelnök urnak most állana rendelkezésére olyan ármádia, a mely tiszta kézzel, gyorsan és igazságosan intézhetné el ezen felvételeket, különösen akkor, hogyha a fegyelmi eljárást is szigorítanák — mert ugyanaz volt a baj ott is, a mi a tagositási mérnöknél és a tagositási mérnöksegédeknél, hogy semmiféle felelősséggel nem tartoztak és a legnagyobb igazságtalanságokat és visszaéléseket büntetlenül követhették el, mondom, erős fegyelmi eljárás és szigorú, lelkiismeretes