Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-407

407. országos ülés Í909 január 29-én, pénteken. 251 genst, a mely esetben hány százalékkal vagy töredék-százalékkal fog az adókulcs leszállittatni. Egy másik nagy igazságtalanság az eddigi adótörvényekben, a mely sajnos, teljes mértékben a jelenlegi javaslatba is át lett véve, az a különbség, a mely a fix jövedelem és a nem fix jövedelem megadóztatása közt van. Az eddigi rendszer szerint a nem fix jövedelmet húzó egyének, tehát a kiknek nem volt fundált jövedelmük, harmadosztályú keTeseti adót fizettek, inig a fix jövedelmű adóalanyok negyedosztályú kereseti adót fizetnek. Már most a nem fix jövedelemmel bíró alanyok általános kereseti adót és jövedelmi adót fognak fizetni, mig a fix jövedelemmel biró egyének csakis jövedelmi adót. A nem fix jövedelmet húzó egyén, ha jövedelmét őszintén bevallja, annak az adónak körülbelül kétszeresét fogja fizetni, mint a mennyit fizet a fix jövedelemmel biró egyén. Ezt igazságtalanságnak tartom, mert miért fizessen többet az, a kinek nincs fix jövedelme, mint kinek fix jövedelme van ? Talán azért mert jövedelmének egy részét eltitkolhatja 1 Ezáltal épen odavezetjük az adózó alanyokat, hogy jövedelmüknek egy részét eltitkolják. Vagy talán azért fizessen többet a nem fundált jövedelmű egyén, mint a fix jövedelemmel biró, mert az utóbbiaknak rendszerint nyugdijuk is van ? Hiszen a fix jövedelemmel biró egyének előnyben vannak a nem fix jövedelemmel biró egyénekkel szemben, mert az ő jövőjük biztositva van. Vegyük csak pl. a viszonyt egy biró és egy ügyvéd között. A biró 35—40 éves szolgálat után legalább is 4000 korona nyugdijat fog kapni, mert törvényszéki bíróságig minden biró mégis csak felviszi. Milyen tőkét kell összegyűjtenie egy ügyvédnek, hogy magának öreg napjaira ilyen jövedelmet biztositson ? Százezer koronát. Kíváncsi vagyok, hogy ha statisztika készülne, hány ügyvédnek volt lehetséges ily tőkét összegyűjtenie ? Azt hiszem, a fővárosban, a hol 1583 ügyvéd van, ezek közül talán száznak sem sikerült ily tőkét gyűjtenie és a statisztika mindenesetre nagyon szomorú volna e tekintetben és mindenesetre illusztrácziója egy másik statisztikának, a melyet egy budapesti ügyvéd készített, t. i. annak a statisztikának, hogy az elmebetegek közül aránylag az ügyvédek szolgáltatják a legnagyobb százalékot. Ez szintén jele annak, hogy milyen elkeseredett harcz folyik a létért ezen a pályán. Es ennek daczára épen e törvényjavaslatban oly intézkedés van felvéve, a mely ha törvényerőre emelkednék, nagyon sújtaná épen a szabad foglalkozású egyéneket, illetőleg azokat, a kik szellemi foglalkozásból élnek. Ez t. i. az általános keresetadóról szóló törvényjavaslat 44, szakaszának második bekezdése, a mely szerint a minimum kiszámításánál, ha iroda és lakás együtt van, az egész lakásnak fog számíttatni. A számítás megejtetett, hogy ezáltal az ügyvédi adóminimum legalább is 150 százalékkal fog emelkedni a mai adóztatással szemben. (Mozgás.) Megnyugvással vettem tudomásul, hogy a t, minister ur kilátásba helyezte, hogy ez az intézkedés el fog ejtetni, hogy a 44. §. második bekezdése módosíttatni fog. Az én ideálom mindenesetre az, hogy egységes jövedelmi adó legyen mindenkire nézve, hogy ne legyenek egyes osztályok jövedelmi adóval megadóztatva, mások kereseti adóval és jövedelmi adóval. A mi a tőkekamatadót illeti, azon az állásponton vagyok, hogy a tőkekamatadó, a mint az eredeti javaslatban volt, öt százalékra leszállittassék. A pénzügyi bizottság a leszállítást azért nem fogadta el és helyreállította a mai rendszert, t. i. felemelte 10 százalékra, mert nálunk szerinte nagy a hajlandóság a lakosságban, hogy a megtakarított filléreket takarékpénztárban helyezze el gyümölosözőleg, a helyett, hogy ipari és kereskedelmi vállalatokban helyezze el. Az is felhozatott a leszállítás ellen, hogy ez a leszállítás amúgy sem lesz a kisember javára, mert e miatt a pénzintézetek a betétek után járó kamatlábat nem fogják felemelni. Végre azt is felhozták, hogy ebből amúgy is csak a nagy tőkepénzesek húznak hasznot és nem a kisemberek. Ez az érvelés nézetem szerint nem helyes, mert, a mint tegnap Laehne Hugó t. képviselőtársam is helyesen jegyezte meg, a betevőlmek igen nagy százaléka — az ő állítása szerint 80%-a — kisemberekből áll; és tényleg a nagy tőkepénzeseknél nincs meg az a hajlam, hogy pénzüket a pénzintézetekben gyümölosözőleg helyezzék el, azok sokkal inkább értékpapírokba és jövedelmezőbb iparvállalatokba fektetik. En a leszállítás mellett épen azért vagyok, mert ez által a pénz olcsóbbá fog tétetni. Nem kívánatos az, hogy a kisemberek közvetlenül adják megtakarított pénzüket ipari és kereskedelmi vállalatokba, mert ez által igen sok megtévesztésnek és csalásnak is volna kitéve a kisember, és igen helyesen jegyezte meg tegnap az igen t. ministerelnök ur, hogy nálunk a pénzintézetek gyűjtőcsatornák, melyeken keresztül kapja az ipar és kereskedelem a kisemberek által megtakarított összegeket. Ezek a pénzintézetek mindenesetre sokkal jobban tudják magukat biztosítani, mint maga a Idsember. Azonkívül tapasztalatom szerint a privát tőke mindig sokkal drágább szokott lenni, mint az intézeti pénz. Ha a telekkönyveket megnézzük, az első helyen rendszerint igen nagy bankok a legolcsóbb kamatlábbal szoktak szerepelni, második helyen már provincziális intézetek sokkal magasabb kamatlábbal, mig a harmadik és következő helyeken privát tőkék vannak a legmagasabb kamatláb mellett. Ha tehát az iparos, kereskedő és mezőgazda a pénzt banktól vagy pénzintézettől kapja, mindenesetre olcsóbban kapja. És ha most a pénzintézeteket abba a helyzetbe hozzuk, ezzel a leszállítással, hogy a pénzt olcsóbban adhatják, akkor a mezőgazda, az iparos és a kereskedő is olcsóbban fog juthatni kölcsönökhöz. Nem is tartok attól, hogy ez a leengedés talán nem a hitelnek olcsóbbá 32*