Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-407

252 W7. országos ülés 1909 január 29-én, pénteken. tételére fog szolgálni, hanem a részvényeseknek zsebeibe fog folyni, mert a pénz is egy olyan internaczionális áru, a melynek értékét, kamatlábát az internaczionális viszonyok szabályozzák. Egy intézet nem állhat fenn és nem lehet versenyképes, ha drágább, mint a másik, ugy hogy mindenesetre maguknak az intézeteknek érdekük az, hogy azt a különbözetet, a melyet ezen leszállitás által nyertek, a hitelnek olcsóbbá tételére fordítsák, mert csak igy lesznek versenyképesek a külfölddel szemben is. Ma nem tartozik a ritkaságokhoz, t. ház, sőt igen gyakran előfordul, hogy itt, Magyarországon, külföldi pénzintézetek dolgoznak a birtokosokkal, és mivel olcsóbbak lehetnek a külföldi intézetek kedvezőbb adóviszonyaik miatt is, igen gyakran előfordul, hogy ezek szerepelnek első tételként. Én a mellett fogok szavazni, hogy a részletes tárgyalás alkalmával megint az eredeti javaslat állittassék helyre. Végül legyen még szabad egy pár szóval a járadékadóról beszélnem. Az eredeti javaslatban a járadék-adó is a tőkekamatadóval együtt — mert mindig azzal együtt szerepel — 5%-ra volt megszabva. A pénzügyi bizottság minden indokolás nélkül a tőkekamatadóval együtt a járadékadót is megint 10%-ra emelte fel. Ezt nem tartom helyesnek, mert ez egy olyan jövedelem, mely úgyszólván mindig a nyilvánosság előtt van, melyet nem lehet eltitkolni, azonkivül rendszerint oly ellátási dijak ezek özvegyek, rokonok, stb. részére, melyek bizonyos méltányosságot igényelnek. Ezért a járadékadónak 5%-ra való megállapítását kérném. Ha az adó javaslatoknak mérlegét vonom, akkor ezen javaslatoknak előnyei mindenesetre messze túlszárnyalják azoknak hátrányait. Különösen kiemelem a jarogresszivitás behozatalát és a létminimum megállapítását. Ily körülmények között ezeket a javaslatokat őszinte szívvel a részletes tárg3^alás alapjául elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Ki következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Nagy György! Nagy György : T. képviselőház ! Bár az eredmény érdekében, és a feldolgozott anyag áttekinthetőbb előadásának kedvéért helyesebbnek találtam volna, hogy az egyes törvényjavaslatoknak általános tárgyalásakor, és illetve a cziménél, mely az elnök ur kijelentése szerint is egy általános vitát fog provokálni, szólaljak fel, ott adjak kifejezést véleményemnek, mindamellett az általános vita során elhangzott egyes beszédek, különösen a ministerelnök urnak tegnapi beszéde, kötelességemmé teszik, hogy már most felszólaljak, és ha röviden is, de aggodalmaimat érintsem, azoknak kifejezést adjak, és egyúttal a javaslattal szemben elfoglalt álláspontomat körvonalazzam. T. képviselőház ! Nem tartom szerencsés dolognak, hogy az adótörvényj a vaslat tárgyalásakor itt az egyes felszólalók mint az agráriusvagy merkantilis érdekek egyoldalú hivei szó- | laltak fel, és valóságos harezot vívott egymással az adóreform kérdésében ez a két irány. Véleményem szerint e két iránynak nem szabad egymással ellenségként, hadilábon állnia, hanem a kettő összefogva, együtt, a nemzeti termelésnek, a nemzeti erőnek két tényezője gyanánt, együttesen kell, hogy törekedjék arra, hogy gazdaságilag is felvirágoztassa ezt az országot, s fej leszsze az ipart és kereskedelmet. Erre tanit a fej lődő kultúra és a nyugati népek története. Az iparnak és kereskedelemnek arra kell törekednie, hogy a földbirtok terheinek könnyítésével egy bizonyos lekötött tőke felszabadulhasson, melyet azután az ipar és kereskedelem fejlesztésére lehet fordítani. Ha nézzük a nyugati államokat, Angolországban a XVIII. század végén, Franoziaországban 1820-as években, Németországban majdnem két évtizeddel később, azt látjuk, hogy akkor kezdett erősödni a merkantil irány, mikor az agráriusok elérték czélukat, mikor nyugodtan, minden zökkenés, minden rázkódtatás nélkül áttérhettek a merkantil irányra, mikor a jól jövedelmező földből hajthatott ki a kereskedelem. Azt hiszem, csak ugy szólhatunk helyesen az adóreform kérdéséhez, csak ugy foglalhatunk el igazságos álláspontot, ha nem ily parcziális érdekek által vezettetjük magunkat, hanem az egész javaslatot egyetemes nemzeti érdek szempontjából teszszük vizsgálat tárgyává. (Helyeslés.) Az adótörvényjavaslatok, különösen az 597. számú törvényjavaslat tárgyalásával és az abban lefektetett intézkedések megvitatásával foglalkoztak a szónokok, nevezetesen a földadókataszter kiigazításával és a földadószázalék megállapításával. És itt ismét egyfelől a kisgazdákat védők, másfelől a nagybirtokot képviselők mintegy harezot vívtak meg egymással. Nekem igen különösnek tetszik az, hogy a magyar gazdatársadalomnak egy hivatalos képviselője, Bernát István t. képviselőtársain, mikor Szabó István képviselőtársam felszólalásával vitatkozik, Szabó Istvánnak azt a szerintem jogos kifogását, hogy a kisgazdát ne nevezzék, a magyar képviselőházban parasztnak, visszautasítja. Én épen a t. ministerelnök úrra hivatkozom, a ki, megfigyeltem sokszor, sohasem használja beszédében a kisgazdára a jjaraszt kifejezést. Ha ezen osztály magára nézve ezt sértőnek találja, nincs joga senkinek ezzel a kifejezéssel élni. Bernát István megnyugtatáskép azt mondja, hogy eljön nemsokára az az idő, mikor az a paraszt. osztály nem fogja ezt az elnevezését szégyenleni, mert megtelik azzal a nemes tartalommal, a melylyel ők meg akarják tölteni. Erre az a megjegyzésem, hogy nincs szüksége a kisgazdaosztálynak arra, hogy Bernát István és a vele egy nézetet vallók őt erkölcsi tartalommal akarják megtölteni, inkább ott annál az osztálynál lehet erkölcsi őserőt látni, és oda lehet menni erkölcsi őserőt meríteni. (Ugy van ! balfelől.) A gazdaosztálynak I vállveregető támogatása ez, a mit én hibáztatok,