Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-407
248 4-07. országos ülés 1909 január 29-én, pénteken. óráig sem volna szabad ennek a reformnak igy maradni, hanem a kataszter kiigazítását látnám legigazságosabbnak. A nagybirtok beérhetné azzal az igazságtalan gyümölcsösei, melyet élvezett évtizedeken át, és be kellene látniok, hogy most már szükség van uj kataszteri felmérésekre. Az árteret illetőleg meg akarom még jegyezni, hogy mint méltóztatnak tudni, az Alföldön a kisgazdák vannak ez által is sújtva. Nem akarok nevet mondani, de tessék a ministerelnök urnak az Alföldön érdeklődni, hogy ez igy áll. Ha kimegy az ember a városból, ártér alatt van a határ a legutolsó dülőföldig. A legutolsó dűlő már nincs ártér alatt, és ez a íeglapályabbja a gyulai határnak, mert ott van már egy nagybirtok. Az a feltűnő, hogy épen csak az árok választja el az ártért attól. Az ártér, nagyon jól tudjuk, hogy magas és mély ártér. Kérdem, t. ministerelnök ur. mikor az a kisember négy koronát fizet egy kis hold után, igazságos-e ez ? hiszen nem hogy hasznára lett volna neki azon a földön a viznek lecsapolása, hanem méltóztassanak elhinni, évről-évre mindig nagyobb és nagyobb az aszály, őszintén megvallva, az ő küzdelme, az ő életmódja nem valami rózsás, mert csak csősze az ő kis fölclecskéjének, mert ha megterem, annak a kisgazdának hat mázsa búzája, ő nem tudja ugy művelni azt a földet, mint a nagyobb birtokos. Nincs neki gőzekéje, nincs neki trágyája, jószágtartása, nincs neki })énze, s ha akármelyik uradalomnak birtokát elérjük, mindjárt feltűnik, mennyivel szebb a nagybirtokos gabonája, mint a kisbirtokosé. Mert az a kisgazda nem tud fekete ugarakat hagyni, mert az nem fizet 1 kor. 20 fillért, vagy 80 fillért, mint a nagybirtokos. Adatokkai tudnék szolgálni. Ha annak a 20 holdas gazdának az adója nem megy fel 320 koronára, akkor tessék engem megczáfolni. Vagy ha haszonbérbe adja 20 pengőért, 40 koronáért holdját, méltóztassék kiszámítani mi marad annak a földhöz ragadt szegény parasztgazdának. Marad annyi, mint egy béresembernek, vagy talán annyi sem marad. Kérdem a t. ministerelnök urat, kell annak még bevallani a jövedelmét is ? Mit valljon ő be tulaj donképen ? Ha az idén talán tudott is egy pár ruhát venni családjának, gyermekeinek, vagy talán esetleg egy váltóját ki tudta váltani a takaréknál, a másik esztendőben jön egy elemi csárdás. s ismét két évre adósságot csinál magának. Azt is be kell neki vallani ? Segítve lesz ezzel a kisemberen ? Méltóztassék elhinni, hogy annak a kisembernek az ő kis exiszteneziájábaii az éjjelt is nappallá kell tennie, hogy az ő családját tisztességesen fenn tudja tartani, és a mi fő, hogy eleget tegyen kötelezettségeinek, hogy adóját tisztességesen és becsületesen megfizesse. Egy hang (balfelél) : Ott van a létmininmin ! Schriffert József: Mondjuk, ez 800 korona. De nem merném állítani, hogy a kisembernek lenne mindig ennyi. Azért kérem a t. ministerelnök urat, méltóztassék ezt a törvényt odamódositani, hogy az a gazda ne legyen kényszerítve még azt is bevallani, mennyi az ő jövedelme, mert már ez rossz vért szül, mert az egyik a másik ellen fog áskálódni. Nagy György: Ha jól értelmezem, ha nem ad be vallomást, fizet 1%-ot, ha felhívásra nem ad, akkor 5%-ot. Elnök". Nagy György képviselő ur fel van iratkozva. Kérem, ne méltóztassék előre elmondani beszédét, mert akkor beszéde érdekességéből vészit. (Élénk derültség.) Schriffert József: Nem akarok a t. ministerelnök úrral vitatkozni; én csak igy értelmeztem, a hogy itt elmondottam, máskép nem tudom értelmezni. T. ház ! A tőkekamatjáradékról is volna pár megjegyzésem. Ennél a kérdésnél a kisebb provinczvárosokat kell nézni, mikor a kisemberek dolgán akarunk segíteni. A ministerelnök ur nagyon jól tudja, hogy mikor a pénzpiacz helyzete nem volt valami kedvező, az állam néhány millióval segítette a nagy bankokat 4% mellett, de az a nagy bank, mikor kiadta a kisebb bankoknak a pénzt, miért adta akkor 7%ra ? Ha a kisembernek az ő saját városában az, a ki őt ismeri, a sógora vagy más jó embere, aláir egy váltót, hogy 100 vagy 200 koronát felvehessen a takarékból, hogy a baján, a sorsán segítsen, akkor kiszolgáltatjuk azt a kisembert az ügynöknek, a ki nemcsak a kabátját veszi le, hanem a bőrét is. Nagyon jól tudjuk, hogy hogyan viszi bele a kelepczébe azt a szegény tudatlan kisgazdát és a mikor benne van, azt mondja : ezt én nem igy értelmeztem, és egy csomó költség esik a vállára és nincs kizárva, hogy némelyiknél per utján kell behajtani azt az összeget, a mely az ügynöknek jár, a ki őt félrevezette. Hány embert tudnék mondani olyat, a kit az ügynökök becsaptak, hogy talán a mig él a világon, mindig emlegeti, (ügy van!) A jövedelmi adóról már az előbb is említést tettem. A t. ministerelnök ur ezt talán olyanformán magyarázta, hogy nem ugy értelmezte, hogy a kisgazdának be kellessék jelenteni, hogy neki az idén volt 600 vagy 800 korona jövedelme, mert az a 800 korona, ha azt vesszük, a földjének a jövedelme. Ha félre tudná azt temii, akkor értem, hogy ez jövedelem, de mikorára elszámol, hogy ennyi kellett megélhetésre, ennyi kellett adóra, akkor bizony azt hiszem, hogy annak a kisembernek, nem beszámolni, hanem csak felszámolni lehetne.(Ugy van/ balról.) A fogyasztási adóra vonatkozólag sem ajánlanám az igen t. háznak, hogy emeljük azt a fogyasztási adót, mert engedelmet kérek, én akczeptálom ugyan azt, a mit az igen t. ministerelnök ur igen szépen előadott, hogy az ország kiadásai szaporednak, hogy tehát bevételekről, pénzforrásokról is kell gondoskodni; de nem helyeslem azt, hogy megint épen annak a szegény embernek kelljen ezt előteremteni, a kinek ugy is olyan a sorsa, hogy a vándorbotot nem hiába veszi, ám ä kezébe és kivándorol Amerikába. Sajnos, hogy
