Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-407

M7. országos ülés 1909 Amerikában találja meg az otthont és ott jobban tudja megkeresni kenyerét, mint itt a szülőföldjén. Én tehát inkább valami más adót vetnék ki, pl. — méltóztassék engem csak meghallgatni — én -olyan adót vetnék ki, hogy az az ember, a ki nem: Magyarországon lakik és nem Magyarországon költi el a jövedelmét, belátná, hogy jobban jönne ki akkor, ha eladná ezt a magyarországi birtokát és azt ajánlanám az államnak, hogy tessék a kisemberek között az ilyen birtokokat felparezellázni, mert ha annak a kisembernek lesz egy kis földje, a melyhez ragaszkodhatik, akkor lelkesedni fog a hazáért és nem fog elkeseredni, mint a hogy elkeserednek ma milliók és milliók. ügy emlékszem, hogy a t. ministerelnök urnak, midőn a pezsgő adójának emelését, a bor adójának pedig leszállítását emiitették, — mert ma nem lehet azt a vinkót annyiért eladni, a mennyi fogyasztási adót kell fizetni — azt méltóztatott mondani, hogy a bor adóját le is szándékozik szállitani. Ez nagyon helyes és üdvös dolog. Ugy Játszik, hogy a t. ministerelnök ur is belátja a pálinkafogyasztásnak arra a szegény emberre való kártékony hatását, mert hiszen köztudomású, hogy a pálinka csak romlást, pusztitást idéz elő ; hogy az valóságos méreg, a mely épen ugy, a mint az üvegben lévő rovátkákat megfogja, annak a szegény embernek a gyomrát is megfogja és kimarja. (Ugy van! Derültség.) Az iparra vonatkozólag Földes Béla t. képviselőtársam azt mondotta, hogy az iparosokat is segitik. Hát azt kérdem én a t. háztól, hogy hol segitik a kisipart. A nagyipart, a milliomosokat, a nagytőkéseket, azokat igenis segitik, de hogy a kisipart mennyire nem támogatják, azt mutatja ez az eset : Kerületemben, a hol igazán olyan ijmrosok vannak, a kik előtt kalapot lehet emelni és a kiknél különb talán Budapesten sincs, Gyulán az iparosok összefogtak és vállvetve akartak munkát produkálni; összehoztak 40.000 K-t a saját erejükből, s a kormányhoz fordultak néhány gépért, jól tudván azt, mennyivel olcsóbban állíthatók elő a drága munkabérekhez képest géjiek utján az iparczikkek. Es ezeket az iparosokat egyszerűen elutasították. (Mozgás és ellenmondások.) Bocsánatot kérek, méltóztassék engem megczáfolni. Nem én vezetem azt az iparos-küldöttséget, hanem egy másik úriember, a kinek a nevét is megmondhatnám. Én tehát nem a levegőből veszem állításaimat, hanem biztos adataim vannak. Arra kérem tehát a t. házat, hogy méltóztassék a szegény kisiparosok érdekét is támogatni és egy pár millió megszavazása utján az ő megélhetésüket is lehetővé tenni, a mit szorgalmuk révén joggal igényelhetnek. A mi a városok tisztikarának helyzetét illeti, nagyon helyesnek és üdvösnek találom azt. a mit a ministerelnök ur e tekintetben tegnapi beszédében elmondott, a midőn felemiitette azt a két millió koronát, a mely a városi tisztviselők helyKÉPVH, NAPLÓ. 1906 1911. XXIII. KÖTET. január 29-én, pénteken. 249 zetének javítására van szánva. Ezt nagyon helyesnek és méltányosnak tartom és a mennyiben helyesnek és igazságosnak tartja a t. ministerelnök ur is, kérdem, hogy mikor lesz már azoknak a szegény tisztviselőknek valami juttatva ? Mert méltóztassék elhinni, t. ház, hogy a városokban — nem akarok nagyot mondani — de a tisztviselőknek a fele része az államnak dolgozik. És azoknak a vidéki városoknak, mint a milyen pl. Gyula városa is, a hol 120% a pótadó, a szegénységét és nyomorát csak az ismeri, a ki künn jár a provinczián. És ezeknek a szegény tisztviselőknek az óriási drága lakbér mellett, az ő tisztességes és becsületes munkájukért, nem tudunk juttatni semmit; mindig csak szóval hitegetjük őket, hogy majd ha a város anyagi helyzete megváltozik, belátván az ő igazságos és méltányos kérésüket, ezen az állapoton majd segiteni fogunk. Mert ma ott vannak ezek a tisztviselők, hogy egy krajczár lakbérj ük sincsen, drágasági pótlékot sem tudunk nekik adni, a házbérek pedig és a piaczi árak is napról napra magasabbak lesznek, és kilátás van arra, hogy a pótadó, a mely, a mint emiitettem, ma ]20%-ot tesz ki, idővel talán még emelkedni is fog A város ily körülmények között nem segithet rajtuk. Arra kérem tehát az igen t ministerelnök urat, kegyeskedjék ennek az igazán tisztességes tisztikarnak a fizetését lehetőleg sürgősen rendezni. A mi magát az adóreformjavaslatot illeti, azt csak abban az esetben fogadhatnám el, hogyha a kataszter-kiigazítás kötelezőképen kimondatnék és ezen a törvényjavaslaton oly változtatások eszközöltetnek, a minőket a t. ministerelnök ur már eddig is előadni méltóztatott. Ellenkező esetben részemről ezt a javaslatot el nem fogadhatom. (Helyeslések a balhözépen.) Hammersberg László jegyző: Schmidt Károly! Schmidt Károly: T. képviselőház! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatokat általánosságban elfogadom, de ha azokat el is fogadom, nem azért teszem, mintha azok ellen kifogásaim nem volnának, hanem elfogadom őket abban a reményben, hogy a tényleg fenforgó hiányok és bajok a részletes tárgyalás alkalmával, nagyobbrészt legalább, orvosoltatni fognak. Kétségtelen, hogy ezek a törvényjavaslatok a mai elfogult és teljesen igazságtalan adórendszerrel szemben lényeges haladást jelentenek. Tagadhatatlan az is, t. képvsielőház, hogy régen keltett egy törvényjavaslat az egész országban olyan nj^ugtalanságot, mint ez az adójavaslat. Ezt a mozgalmat, a mely még Erdély déli részeibe is eljutott és ott is hatalmas hullámokat vert, itt a házban és a házon kivül, valamint a pártértekezleteken is egyaránt lekicsinyelték, azt állítván, hogy ezen mozgalomnak az intézői koaliczióellenes elemek, a kik politikai czélzattal indították meg ezt a mozgalmat. Zakariás János: Hegedüs Lóránt! Schmidt Károly : Az én nézetem szerint ez nem áll. Akárhány emberrel beszéltem, — pedig 32