Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-406

228 Í06, országos ülés 1909 január 28-án, csütörtökön. tán azt községi adó czimén vissza fogja fizetni, tehát a létminimum, a gyakorlati életben, azt mondhatjuk, hogy abszolúte semmit sem ér. A legkevesebb, a mit joggal kérhet az ország munkásnépe, az, hogy méltóztassék 1200 koronában megállapítani a létminimumot és ebben részeltetni azon kisbirtokosokat, kisháztulajdonosokat is. a kiknek még 800 korona évi jövedelmük sincsen. De ha a pénzügyminister ur nem tud a 800 koronán felülemelkedni a gyakorlatban, legalább azt tessék bevenni, hogy a kinek az összes évi keresete j)ontos és szigorú becslés szerint el nem éri a 800 koronát, az adómentes legyen, és az igy elveszett összeget, adópénzt, a melyet az államkincstár elveszitett, minthogy belátom, hogy az államkincstárnak bevételekre szüksége van, méltóztassék a 100.000 koronás jövedelmeknek magasabb kulcs szerinti megadóztatásában, a progresszivitásban, az 50.000 koronánál kezdődő jövedelemmel pótolni, mert a kinek 25.000 forint évi jövedelem van, az én nézetem szerint, egész könnyen fizethet akár 5000 forint adót is. Méltóztassék a kataszter igazi hozadékát megállapítani felfelé a nagybirtok irányában és méltóztassék a katasztert újra megállapítani, a földet újra osztályozni, a jövedelmi fokozatokat újra megállapítani és ne méltóztassék a földadót kontingentálni 76 millióra, hanem méltóztassék ezt a kontingentálást elejteni, hogy a nagybirtok, a mely akár 100 millió terhet is képes elviselni, a földadó progresszivitásának megvalósítása folytán ennek megfelelői eg viselje a terheket. Wekerle Sándor az ő zsenialitásával könnyén megtalálja az útját annak, hogy hogyan lehet 1200 korona létminimumot megállapítani és a föld- és háztulajdonosokat is, a kiknek összes évi keresetük csak 800 vagy 1000 korona, ezen adóteher alól mentesiteni. Minthogy ezek az adójavaslatok, habár egykét oly elvet is tartalmaznak, a melyet én elfogadok, mégis nagyban és egészben a régi igazságtalanságot tartják fenn változatlanul és miután elsősorban a kisbirtokosok, a kiskereskedők és kismarosok helyzetén, a mint a kereseti és jövedelmi adónál lesz szerencsém kifejteni, abszolúte nem segit, hanem azoknak terheit növeli, nem vagyok azon helyzetben, hogy ezen javaslatokat a részletes tárgyalás alapjául elfogadjam. Elnök : Következik ? Hammersberg László jegyző: Laehne Hugó! Laehne Hugó: T. ház! Őszintén megvallva, nem volt szándékomban a szőnyegen levő törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával felszólalni, mivel azon nagy elvet, a mely átmenetet teremt meg a hozadéki adóktól a jövedelmi adókhoz, helyeslem ; és mivel látom és remélem, hogy a jövőben ezen igazságos adórendszerre fogunk áttérni, ezen adó javaslatokat általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Hogy mégis felszólalok, teszem ezt azért, mivel a törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával itt a képviselőházban és künn az országban oly hangok hallatszottak, hogy ez az adóreform kiváltképen a mezőgazdasági osztály érdekeit szolgálná és a többi kereső osztályok a mozőgazdasági osztályokkal szemben háttérbe lennének szorítva. Mielőtt felszólalásomnak tulaj donképeni tárgyára áttérnék, méltóztassék megengedni, hogy Kelemen Samu t. képviselőtársamnak — nagyon sajnálom, hogy nincs itt — egyik megjegyzésére feleljek ; nevezetesen ő neki tegnapelőtt az adójavaslatok tárgyalásánál ismét baja volt a fogyasztási szövetkezetekkel, s azt hangoztatta, hogy a fogyasztási szövetkezetek oly nagy nyers árunyereséggel dolgoznak, hogy itt nem beszélhetünk altruisztikus tendencziákról. T. barátunknak és képviselőtársunknak ezen felszólalása és megjegyzése igazolja azt, hogy nincs fogalma arról, hogy egy tisztességes szövetkezet hogyan vezetendő. (Zaj.) Nevezetesen elsősorban is a nyershaszont kifogásolja, és ha méltóztatik visszaemlékezni, hogy már a költségvetés tárgyalásánál is felhozott itt példákat, hogy egyes szövetkezetek — s valószínűleg nem a legrosszabbakat választotta ki — 14 vagy 15%-os nyershaszonnal, dolgoznak, hát bocsánatot kérek, ez természetes, s ezt kell tennie a szövetkezeteknek, mert hiszen minden detailkereskedőnek nem 15, hanem legalább 20—25%-os nyershaszonra kell dolgoznia, ha költségeit fedezni akarja, s egyszersmind családjával megélni akar. (Helyeslés.) De eltekintve ettől, egy szövetkezetnél teljesen mellékes az, hogy mennyi a haszon és mennyi a nyereség, mert hiszen a szövetkezet arra a czélra, a melyre szövetkezett, alakul, s azután visszatéríti azt a hasznot, tehát a fogyasztóknak szervezkedésénél, szövetkezésénél a tiszta hasznot azután bevásárlási visszatéritéskép a bevásárló feleknek téritik vissza és a felek ezzel is olcsóbban vásároltak be és a szövetkezet ezzel is szolgálta azt a czélt, a melynek elérésére szerveztetett. Méltóztassék figyelembe venni, ez az altruisztikus tendenczia : mert én még olyan kiskereskedőt, de még városi kereskedőt sem láttam, a ki a bevásárlónak a bevásárlás arányában azután dotácziót adna. (Helyeslés.) T. képviselőház ! Visszatérve felszólalásom fonalához, azt hiszem, hogy mikor be akarom igazolni, hogy a mezőgazdasági érdekek és osztályok nincsenek különösen portálva ebben a törvényjavaslatban és a mezőgazdasági osztály semmiféle jogtalan előnyt nem élvez, leghelyesebben teszem, ha visszatérek én is Sándor Pál t. képviselőtársam felszólalásához, a ki itt a, képviselőházban és mindenütt, a hol az utóbbi időben szerepelt — a mint azt Baross János igen t. barátom igen helyesen jegyezte meg — osztálygyűlöletet hirdet és szit. De nemcsak ezen osztálygyűlölet vonult végig felszólalásán piros fonálként, mint Baross János t. képviselőtársam mondotta, hanem egyszersmind egy nagy adag rosszhiszeműség. Nevezetesen a képviselő ur, midőn a földadóról és annak kontingentálásáról beszél, akkor tulaj donképen a pénzügyi bizottság jelentését tárgyalja, de a másik