Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-406

406. országos ülés 1909 január 28-án, csütörtökön. 229 oldalon megint, mikor a jövedelmi adónak esetleges 40%-os pótlékáról beszél, akkor meg a miniszteri javaslat alapjára helyezkedik és igy támadja a javaslatot, s kijelenti, hogy 6 reá nem tartozik a pénzügyi bizottság jelentése, ő itt csak az eredeti javaslattal foglalkozik; de, a mint voltam bátor megemlíteni, a földadónak kontingentálásánál nem méltóztatott ezt betartani, mert hisz a földadó kontingentálását a pénzügyi bizottság hozta be a javaslatba. Az eredeti javaslatban nem volt. Szóval ez a tárgyalás és támadás legkényelmesebb módja; pedig azt hiszem, a gyakorlat a képviselőházban eddig az volt és azért adtuk ki és adjuk ki a javaslatokat a bizottságokba, hogy itt már a bizottsági jelentést szoktuk tárgyalni és a szerint szoktuk érveinket pro és contra csoportositani. Azért is nevezik a bizottsági tárgyalást első olvasásnak és az itteni tárgyalást a második olvasásnak. Ezt egyébként Éber Antal t. képviselőtársam is kifogásolta Sándor Pál képviselő ur beszéde alkalmából ; és ismét konstatálom azt, a mire egyébként még vissza fogok térni, hogy ilyen jóhiszeműséggel tárgyalta a t. képviselő ur a javaslatot. Sándor Pál t. barátom és képviselőtársam kifogásolja, hogy e javaslatok nem készültek tisztán merkantil szempontból. Azt hiszem, ezt csak helyeselni lehet. Viszont vagyok bátor hangoztatni, hogy nem fogadhatjuk el e javaslatokat sem agrár adójavaslatoknak, mert a mint bátor leszek kimutatni, a mezőgazdaság itt tulaj donképen e javaslatokban semmiféle különös kedvezményben nem részesül, (Ugy van!) Mert arról intézkedik a javaslat, hogy a földadót 5%-kal leszállítják. Igen ám, de méltóztassék venni, hogy ma tulaj donképen a földadó nem 25%, hanem 175% ezen kulcs, a többi 7%% pedig a földtehermentesitési járulék, és igy tulaj donkép majd 50 év múlva, a mikor a földtehermentesitési járulék megszűnik és erre senki sem fog emlékezni, 2%% földadóemelés lesz. De ettől eltekintve, lássuk az annyira kifogásolt kontingentálást. (Halljuk!) Ugy-e méltóztatik tudni, hogy a jjénzügyi bizottság e kontingentálását 74 millió koronában állapította meg, az adóalap pedig, a kataszteri tiszta jövedelem, 303 millió korona ; ennek 20%-a csak 66 millió korona volna és mégis a bizottság 74 millió koronában állapítja meg. Tehát az adóalapot 67 millióval kell emelni. És itt Mozőfi Vilmos t. képviselőtársamnak is felelek. A mikor ugyanis még 67 millióval akarja a kincstár emelni az adóalapot, akkor feltétlenül a kataszter revíziójához kell látni és ezen összeget semmiesetre sem fogja az amúgy is, szerintem is. erősen megterhelt kisbirtokostól kihozni, hanem a nagybirtokost kell és fogja megterhelni. Sándor Pál t. képviselőtársunk felszólalásában felhozta, hogy figyelembe veendő, miszerint a mezőgazdasággal foglalkozók a lakosságnak 67%-a és a többi kereső ágakkal pedig 17%-a, és e 17%-a a lakosságnak viseli a teher nagyobb részét. Bocsánatot kérek, ilyet állítani nem lehet. Hiszen átlagba beszélve 200 millió korona az egyenesadóbevétel és ha keressük, hogy kereseti adó fejében a többi kereső osztály és kivált a kereskedő és iparosok és kereskedelem és ipar mennyit fizet, akkor látjuk, hogy 26 millió adóbevételből a lateiner osztályok, ügyvédek és orvosok adóját levonva, a mi 11 millió koronát tesz ki, marad 15 millió korona kereseti adóbevétel, a melyet a kereskedelem és ipar fizet és e 15 millió koronában benne van az italméréseknek a jövedelme is, a mit pedig a pénzügyi ellenőrzés folytán letagadni nem lehet. Igy tehát a 200 millió koronából az a nagy teher, a mit a mezőgazdasági körökkel szemben viselnek, 15 millió koronát tesz ki. És erre meri a képviselő ur mondani, hogy ők viselik a tehernek nagyobb részét ? Azt hiszem, eléggé világosan igazoltam, hogy ezt jóhiszeműen állítani nem lehet. Pető Sándor : Hát az indirekt adók ? Laehne Hugó: Ebben ép ugy vesz részt a földmives-munkás, a kisgazda, mint a többiek, (Helyeslés.) Ettől eltekintve, még ha megengedném is azt, a mit Sándor Pál t. képviselőtársam állított, hogy a földadó kedvezményesen lenne most megállapítva, hogy a mezőgazda-osztály kedvezményeket élvez, én ezen nem is csodálkoznám, mert hiszen méltóztatnak ismerni a mezőgazda helyzetét. A mezőgazda az ő adóköltségét nem tudja a termelési költségekben felszámítani, holott a kereskedő és iparos az ő adóterhét az ő kereskedői és ipari rezsijében felszámitja, áthárítja a fogyasztóközönségre, ellenben a mezőgazdasági termények, mint méltóztatik tudni, világpiaczi czikkek, azoknak az ára a mezőgazdasági osztályoktól függetlenül lesz megállapítva és azoknak áralakulására a gazda befolyást nem gyakorolhat. (Élénk helyeslés.) Van egy igen jellegzetes mondása Sándor Pál t. képviselőtársamnak, melyet itt fel kell olvasnom (olvassa) : »Ez ellenkezőleg inkább az arisztokrácziának a nézetét képezi, az t. i., hogy ne a valódi jövedelem szerint adózzon valaki, hanem hogy lehetőség szerint egyik osztály kijátszhassa a másik osztályt abban, hogy melyik fizet kevesebbet.* Ha ez áll, hogy abban áll az arisztokráczia, hogy letagadjuk az adót, no hát akkor Sándor Pál t. képviselőtársam és az ő társai arisztokraták és pedig a legnagyobb arisztokraták, mert ők itt a képviselőházban beismerték, hogy igaz ugyan, hogy eddig 10% volt a kereseti adó kulcsa, azonban eddig mindig annyit eltagadtak, hogy ez tulajdonkép csak 3%-os adókulcsnak felelt meg. Hát méltóztassék megengedni, egyezzünk ki. Ha eddig a 10%-os adókulcs mellett 70%-ot tudtak letagadni az adóalapból, akkor ezentúl, mikor az adókulcs 5% lesz, még mindig 50%-ot fognak tudni letagadni . . . Kelemen Samu : Rossz okoskodás! Laehne Hugó : . . . ugy, hogy ez a javaslat tulaj donképen kisebb adókulcsot állapit meg, mint önök óhajtják, mert ez nem felel meg több-