Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-405
405. országos ülés 1909 magyarországi érdekekre netalán sérelmes határozatával szemben ezeknek az érdekeknek megvédésére a határozat felsőbb elbírálása során és a kellő jogorvoslatok igénybevétele esetén az osztrák kormánynyal való közvetlen érintkezés utján a kellő mód és alkalom biztosítva van,« Ezen kissé homályos, bürokratikus stílusban tartott rendelet értelmén egyhamar ugyan nem lehet eligazodni. Azt hiszem az az értelme, hogy a minister ur azt akarta mondani, hogy ti magyarok csak tárgyaljatok az osztrák hatóság előtt, az osztrák hatóság pedig hozza meg határozatát, és ha netán a magyar érdekekre nem lesz kedvező a határozat, akkor felebbezzetek ellene; a felebbezési eljárás során azután ott leszek én is! Az igen t. minister ur tehát az osztrák vízjogi hatóság határozatát csak »netán« gondolta a magyar érdekekre nézve sérelmesnek. Azonban ha magyar és osztrák közt vitás ügy forog fenn és ebben a vitás ügyben az osztrák hatóság határoz, akkor, azt hiszem, bizonyos, hogy a magyar húzza a rövidebbet, (ügy van!) A helyszíni szemlék és vizsgálódások, a viz tömegmérések, a talajvizállás-megfigyelések stb. vagy két álló esztendőn át folytak és a geológusok egybehangzó véleménye szerint ugy áll a dolog, hogy a Magyarországhoz tartozó Lajta-Szentmiklós, Lajta-TJjfalu és környéke a még meglevő és már úgyis megapasztott Lajta vizét teljességgel szükségeli és annak elvonása esetén vízszükségletét fedezni képes nem lesz. A mostani Lajta-víz meghagyása, tehát a mi szempontunkból — magyar szempontból — közérdek, és azzal szemben az üzleti magánérdeknek, t. i. az osztrák érdeknek, háttérbe kell szorulnia. Még mi történt? Az, a mit mindenki előre látott, — csak a t. földmivelésügyi ministerium nem — hogy t. i. az osztrák hatóság 1908. deczember 12-én hozott határozatával az osztrák gyárosoknak a Lajta-víz elvezetésére az engedélyt megadta. A magyar érdekekre sérelmes határozat tehát meg lett hozva! Természetes, hogy Sopronmegye alispánja és a többi érdekelt magyar község a határozat ellen felebbeztek. Ma az ügy a Niederoesterreichische Statthalterei-nál van másodfokú elbírálás alatt. A földmivelésügyi minister ur álláspontja szerint be kellene várni a felebbezések sorsát és ha azok sikerre nem vezetnének, akkor az osztrák kormánynyal való közvetlen érintkezés utján az érdekek kiegyenlítéséről is majd ő gondoskodik. Én azonban abban a véleményben vagyok, hogy a minister ur közbelépése késő lesz, ha már a WienerNeustadt-i Bezirkshauptmannschaft határozata jogerőre emelkedett. A jogerős határozatot az osztrák hatóságok végrehajtják, s ha már birtokban lesznek, alig hiszem, hogy sikerülni fog a minister urnak őket onnan kizavarni. KTÜPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXIII. KÖTET. január 27-én, szerdán. 217 . Az osztrákok, mint élelmes szomszédok, a Lajta vizét már egy évszázad óta következetesen a maguk területére terelték és sikerült is a Lajta vizének 9 /io-részét a maguk területére elvezetniük. Az első ilyen elvezetés történt a wienerneustadti Kehrbachnál, s innen a Fischába, a hol ezzel a vizierővel tartanak fenn egész sereg ausztriai gyárat. A másik elvezetés az u. n, »wienerneustädter Canal« számára történt. Ez a kanális is számos alsóausztriai gyárat lát el vizierővel. A harmadik elvezetés a wieni vízvezeték, az u. n. Hoehquellenwasserleitung czéljaira történt a Schwarza-ból, a mely tudvalevőleg a Lajta egyik főágának tápláló forrása. Ma az a szituáczió, hogy annak a vízmennyiségnek, a melyet a természet a Lajtában nekünk is adott, jóformán csak egy tizede van meg. És most ezt is el akarják venni tőlünk az osztrákok. (Mozgás.) Ha ez a szándékuk sikerül, akkor Magyarország nyugati határszélén a Lajta folyót Magyarország térképéről bátran le lehet törölni, mert ott a magyarok a Lajta medrében többé vizet nem látnak, kivéve, ha árviz van, a mikor pedig szívesen átengednők az egész vizet az osztráknak. (Derültség.) Szóval, Magyarország számára a Lajta elveszett, míg az osztrákok nyernének tzzel az új elvezetéssel egy 445 lóerőre berendezett villanytelepet, Wienerneustadtban létesíthetnének egy nagyobbszabású uszodát, továbbá kibővithetnék a Fischa vize által hajtott és kizárólag gyári czélokat szolgáló erőtelepeket. Az az erőmennyiség, a melyet ilyíormán az osztrákok a Lajta vizének elvezetése következtében nyernének, a saját számításuk szerint 2.000 lóerőt tesz ki, melynek értéke a mai viszonyok szerint legalább 6 millió koronára tehető. Ezt nyernék az osztrákok a Lajta vizének tervezett elvezetésével és ennyit veszítenénk mi magyarok. De a magyar községek még egyebet is veszítenének. Mert a geológusok egybehangzó véleménye szerint a Lajta-medernek kiszáradása következtében Lajtaszentmiklós és Lajtaujfalu • községek kutjainak vize megapadna, sőt azok a teljes kiszáradás veszélyének lennének kitéve. Hogy minő katasztrófát jelent a kutak vizének kiszáradása oly helyen, a hol a vízszükségletet kizárólag a kutak vizéből fedezik, azt könnyű elképzelni; erre a két községre és vidékére nézve azonban különösen nagy csapás lenne a vízhiány, azért mert Lajtaujfalu és Lajtaszentmiklós valóságos gyári empórium. Lajtaujfalu pld. ma már 2300 munkáskezet foglalkoztat. Lajtaszentmiklós szintén gyári község, a mely napról napra szépen fejlődik. A vízhiány folytán a magyar területen levő gyárak kénytelenek lennének üzemüket redukálni, esetleg azt egészen be is szüntetni, a minek a következése az lenne, hogy ezek a községek gazdaságilag visszafejlődnének, s hogy ez a visszafejlődés hol áll meg, — nem a 28
