Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-405

218 405. országos ülés 1909 január 27-én, szerdán. községek és vidék teljes elpusztulásánál — azt körülbelül sejteni lehet. A kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozásáról szóló 1908 : XII. t.-ez.-ben foglalt szerződés 8. czikkének 2-ik bekezdése szerint az a szerződéses megállapodás történt a két állam között, hogy mindazon belső vizeket illetőleg, melyek folyásukban mindkét állam területét érintik, a szerződő felek a hajózás űzésére, a folyamrendőrségre, a javitásra és a jókarbanlartásra vonatkozó ügyekben egyetértőleg fognak eljárni. Ha a szerződés szerint a javítás, a jókarbantartás a két állam egyetértő eljárása alá tartozik, mennyivel inkább tariozik a két állam tárgyalása alá a folyóvíz, tehát az állag felett való rendelkezés, hogy a folyóvízzel az egyik és a másik állam területén mi történjék. De ha nem is volna két állam között ilyen szerződés; arra való tekintettel, hogy a Lajta vize határfolyó, mely mint ilyen közös tulajdonát képezi Ausztria és Magyarországnak, azt hiszem, ezen közös tulajdont képező viz sorsa felett a másik tulajdonos nem dönthet a nélkül, hogy meg ne sértené azt a fundamentális jogszabályt, a mely bizonyára nem csak az egyesek, hanem az államok között íenforgó vitás ügyekre vonatkozólag is áll, t. i., hogy senki a maga ügyében biró nem lehet. (Helyeslés.) Kétségtelen dolog tehát, hogy ez az eljárás, a melynek alapján az osztrák gyárosok a Lajta vizének elvezetésére az engedélyt megkapták, szerződésünkbe ütközik, hogy az nyilván jogellenes. Az ügyek mai stádiumában, azt hiszem, feltétlenül és haladéktalanul érvényt kell szerezni szerződéses jogainknak, mert különben aligha lesz megakadályozható az, hogy az osztrákok természeti kincsünket, nemzeti vagyonunkat ujabban és jogtalanul el ne tulajdonítsák. Ezek után bátorkodom az igen t. földmivelésügyi minister úrhoz a következő interpellácziót intézni (olvassa): »Interpelláczió a földmivelésügyi minister úrhoz. Hajlandó-e a t. minister ur az osztrák kormánynyal való közvetlen érintkezés utján sürgősen intézkedni az iránt, hogy több alsóausztriai gyáros kérelmére, a wienerneustadti Bezirkshauptmannschaft által a Lajtán gyakorlandó vízhasználati jog tárgyában folyamatba tett eljárás beszüntettessék, az ügy az osztrák hatóság kezeiből kivétessék és az 1908: XII. t.-cz.VIII. czikkének 2. bekezdése értelmében a két kormány tárgyalása alá bocsáttassák?* (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláczió kiadatik a földmivelésügyi minister urnak. Ki következik? Hammersberg László jegyző: Surmin György! Surmin György: T. ház! A lapok tegnap Bosznia szivéből, Szarajevóból azt a hirt közölték, hogy a szarajevói »Szrpszka Rijecs« czimű lap szerkesztői, Jungovics és Omcsikusz hét hónapi és egy évi súlyos börtönre ítéltettek el. Vájjon mit vétettek? Azt vétették, hogy hiven és pontosan lefordították és átvették az itteni »Pester Lloyd«-nak következő táviratát (olvassa) : »Ein vielfach angefeindeter Mann. Man pflegt ihn namentlich in der auswärtigen Presse eine Art Sonderstellung ím serbischen Ministerium des Aussern zuzuschreiben. Aus zwei Grundén: er hat in seiner Pariser Doktorthese über die internationale Stellung Bosniens und der Herzegovina geschrieben und darin mit aller Entschiedenheit OsterreichUngarn jedwelche Berechtigung auf die beiden Provinzen abgesprochen. Überdies steht er mit einem sehr rührigen serbisch-orthodoxen Notabeln in Sarajevo in sehr nahen verwandtschaftlichen Beziehungen, was vielfach den Verdacht aufkommen liess, er leite die berüchtigte grossserbische Propaganda ohne Rücksicht auf die jeweilige Schicklichkeitsgebote, die sein jeweiliger Minister notgedrungen einzuhalten gezwungen ist. Dr. Miroslaw Spalajkovics protestiert zunächst lebhaft gegen diese Zumutung. Dagegen behält er sich das Recht vor, seine Ansichten ohne Rücksicht auf seine amtliche Stellung dórt zu äussern, wo er damit der Sache seines Volkes einen Dienst zu erweisen glaubt. Ebendeshalb scheut er es nicht, offen herauszusagen, das Osterreich-Ungarns Vorgehen das serbische Nationalgefühl auf das empfindlichste verletzen musste. Nicht nur die Serben, allé Balkanvölker und in erster Reihe die hoffnungsvoll verjüngte Türkéi müssen einem Vertragsbruch entgegentreten, welcher der Devise »Der Balkan den Balkanvölkern« so offenkundig und so rücksichtslos ins Gesicht scblägt. Er glaubt an die Wahrheit und an den Sieg dieses Wahlspruches, denn die Geschichte beweist es nur zu klar. dass allé Gewaltpolitik auf dem Balkan die natüiiichen und alléin berechtigten Formationen, Staaten- und Nationalitätengebilde nicht hintanhalten konnte. Wie sich die Dinge auf dem Balkan gestalten werden, ist heute schwer vorauszusagen, so viel aber ist schon jetzt gewiss, dáss während man auch mit der Eventualität eines verklärten, starken und mächtigen türkischen Staates rechnen kann — und Serbien würde einen solchen Staat mit Freudén begrüssen —, kein einziges Balkanvolk OesterreichUngarn jemals die Berechtigung zuerkennen wird, sich auf dem Balkan ohneweiters als Grossmacht zu etablieren. Da der Name des Herrn Sektionschefs vielfach mit der bekannten Wühlpolitik in Verbindung gebracht wurde, erlaubte ich mir die Frage, was an den Blättermeldungen wahr sei, wonach man in Belgrád an aller lei Diversionen im Sinne der früheren Bandenbewegung in Makedonien denke. — Nach dieser Richtung — erwiderte Herr Spalajkovics — hat Oesterreich-IJngarn heute nichts zu befürchten. Wir lieben unsere Stam-