Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-405
216 4-05. országos ülés 1909 január 27-én, szerdán. tak egy szerbszinű törülközőt vagy szalagot. (Zaj.) Ezekkel a szerb színekkel és ezekkel a lobogókkal harozoltak a szerbek a magyarokkal a törökök ellen. ('Felkiállások a baloldalon: A magyarok ellen !) A magyarok legjobban tudják, hogy harozoltak a magyarral a török ellen. És most az a köszönet, hogy 200 esztendő után találkozik egy államügyész, a ki tömegesen javasolja az akasztófát. És akkor még a ministerelnök ur azt mondja, hogy sajnálja, ha rossz benyomást tenne a szerbségre és hogy semmi összeköttetésben nincs a felségárulási per Bosznia és Herczegovina annektálásával. (Zaj és felkiáltások : Elég már!) Épen ellenkezőleg, én pedig azt mondom, hogy az annexiót igazolni kellett azzal, hogy annektálni kell Bosznia-Herczegovinát, mert veszélyeztetve van a monarchia saját területe. Hanem lássuk, mit csinálnak Boszniában ? (Nagy zaj és felkiáltások : Fejezze be ! Előrehaladt az idő !) Szokoly Tamás: Mit mesél itt össze-vissza? Elnök (csenget) : Kérern, képviselő ur, szíveskedjék a ház türelmére való tekintettel röviden befejezni beszédét. (Felkiáltások a közéfen : Házszabály !) Nem házszabály, de tartozom figyelmeztetni. (Zaj.) Csendet kérek ! Polit Mihály ." Ez a vádirat egy árva szót sem tartalmaz arról, mintha Szerbia valami ágenseket küldött volna. Allitom, t. ház, hogy ez igenis egy tendencziózus politikai per és hogy ártatlan embereket vádolnak. Szokoly Tamás: Majd a biró mondja meg, hogy ártatlan-e ! (Elnök csenget,) Polit Mihály: Interpelláczióm végén azt mondtam, sic vos, non vobis. Ezt applikálni lehet Magyarországra. Én elismerem, hogy Magyarországnak és Ausztriának egyetértés a maga érdeke, de hogy Magyarország egy harmadiknak ügyét végzi, ezt nem tartom helyes dolognak. Bécsben azzal akarják igazolni az annexiót, hogy Horvátországban felségárulási per van. Szokoly Tamás : Elég volt már ! Nem tartozik a dologra ! Polit Mihály: Vissza kell állítani Horvátországban az alkotmányosságot. Hiszen a horvátszerb koaliczió is az egyetértést akarja Magyarországgal. A nagy horvátok összeköttetésben vannak Bécscsel, Luegerrel. . Ez nem magyar érdek és már csak óvatosságból sem volna szabad Magyarországnak a keleti népek, a Balkán-félszigeten levő népek szimpátiáját teljesen eljátszani. (Zaj.) Szokoly Tamás: Ne izgass! Polit Mihály: Én ennek az országnak hű fia vagyok. (Elénk ellenmondások. Elnök csenget.) Idestova 50 év óta mindig azon voltam, hogy egyetértés legyen ugy a nemzetiségekkel, mint Horvátországgal és a keleti népekkel. (Folytonos zaj.) Nem fogadom el a ministerelnök ur válaszát. (Helyeslés. Felkiáltások : Előre tudtuk !) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e á ministerelnök ur válaszát tudomásul venni ? (Igen ! Nem!) A kik tudomásul veszik, szíveskedjenek felállam. (Megtörténik.) Azt hiszem, kimondhatom, hogy a ház többsége a választ tudomásul veszi. Ki következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Tálos István! Tálos István : T. ház ! (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek. Tálos István : Interpelláczióm alkalmából igen rövid időre kérem a t. ház figyelmét. (Halljuk !) Az ausztro-belga vasúttársaság, a Lajta-Fischa társaság és vagy 50 alsóausztriai gyáros az 1907. év elején a wienerneustadti Bezirkshauptmannschafthoz mint elsőfokú vízjogi hatósághoz az iránt folyamodott, hogy engedné meg, hogy Katzelsdorfnál, a hol még a magyar területet nem éri, a Lajta vizét egy csatornán a wienerneustadti Kerbachba és onnan a Fischába vezethessék. Ezen kérvény következtében a wienerneustadti Bezirkshauptmannschaft elrendelte az engedélyezési tárgyalást, a melyre meghívta Sopron vármegye alispánját is. Sopron vármegye alispánja azt az álláspontot foglalta el ezen ügyben, hogy mivel a Lajta vize mindkét állam területét érintő közös határfolyó, ebben az ügyben az osztrák vízjogi hatóság ítélkezni hivatva nincs, hanem a Lajta vizére vonatkozó kérdésekben az 1908: XII. t.-czikkben foglalt szerződéses megállapodás értelmében a két állam egyetértőleg határoz. Az osztrák hatóság hatásköri illetékessége ellen tehát Sopron vármegye alispánja ezen alapon kifogást tett, a melyre azonban az osztrák hatóság ügyet sem vetett, hanem már a tárgyalások elején hangoztatta annak szükségét, hogy ugy osztrák, mint magyar területen a Lajta vizét illetőleg viztömegmérések, talajvizállás-megfigyelések és helyszíni szemlék tartassanak. Sopron vármegye alispánja, mielőtt a helyszíni szemlékbe és ezen vizsgálatokba belebocsátkozott volna, felterjesztést intézett a földmivelésügyi ministerhez, megkérdezvén őt, vájjon belemehet-e abba, hogy osztrák hatóság ne csupán osztrák, de magyar területen is helyszíni szemléket és vizsgálatokat tarthasson, s azokon résztvehet-e ? A földmivelésügyi minister ur 1907. augusztus 30-án kiadott rendeletében utasította Sopron vármegye alispánját, hogy vegyen részt ezekben a helyszíni szemlékben és vizsgálatokban ; kötelességének és felelősségének teljes tudatában képviselje a magyar érdekeket és melléje adván két vízjogi szakértőt, s két geológust, dr. Szontagh Tamás és dr. telegdi Röth Lajost. Az igen t. földmivelésügyi minister ur ezen hivatkozott rendeletében sző szerint a következőket mondja (olvassa): »Hogyha a fenforgó érdekellentétek ilyen eljárás mellett sem volnának kiegyenlíthetők, az osztrák hatóságnak a
