Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-405

200 W5. országos ülés 1909 A függetlenségi párt programmjában, a mely, azt hiszem, jó helyen szárazra van téve, (Derültség.) benfoglaltatik az, hogy a földadónál létminimumot és progresszivitást kivan. Ugron Gábor: A földadónál nem! Pető Sándor: Bocsánatot kérek, ez kivételesen olyan programmpont, a melyet audiencziák nélkül is meg lehetne valósitani (Zaj.) és én nagyon is csodálom, hogy akkor, a midőn egy ilyen jirogrammpont megvalósitására alkalom van, nem méltóztatnak ezt kivánni, hanem nekünk törpe, kis számban lévő ellenzéknek kell ezt hangoztatnunk és kell azt kérnünk, természetesen a nélkül, hogy reménységünk lehetne annak elérésére. (Zaj.) Azt mondják, hogy a földadónál nem lehet a létminimumot megállapítani. A javaslat és a bizottság indokolása szerint megeshetik az, hogy valakinek itt egy igen kis jövedelmi adó alá eső birtoka van és amott nagybirtoka van. Továbbá megeshetik, hogy egy nagybirtok több kisbirtokos kezében van felosztva, igy tehát a látszólagos nagy jövedelem apró részekre tagozódik, lehetetlen tehát létminimumot és progresszivitást megállapítani. Ez, t. ház, igaz volt mindaddig, mig a t. pénzügyminister ur a jövedelmi adóról szóló törvényjavaslatot elő nem terjesztette. Mert, a miként a kereseti adónál megállapítja a javaslatnak, azt hiszem 4. §-a, hogy a kik jövedelmük csekélységénél fogva jövedelmi adót nem fizetnek, azok kereseti adót sem fizetnek, ugy a jövedelmi adó kutatásánál és megállapításánál teljesen nélkülöz minden komolyságot az az érv, a melyet szembe helyeztek azzal, hogy miért nem lehet a létminimumot és a progresszivitást a földadónál is megállapítani. Mert a jövedelmi adó alá fognak esni a földtulajdonosok és más mindenféle foglalkozási kategóriában levő emberek. Tehát a törpegazdák jövedelmi adójának megállapításánál láderül az, hogy azoknak csakis annyi földjük van, a mennyi elegendő arra, hogy a létminimumnak megfelelő jövedelemhez jussanak. A jövedelmi adó kikutatásával tehát megtudjuk, hogy hol van az a földbirtokos, a ki igényt tarthat a földadónál is a létminimumra és ugyanez áll a progresszivitásra is. Ha már egyéb progresszivitást nem méltóztatott csinálni, azt az egyet megtehette volna a pénzügyminister ur — a nagybirtokosok nagyon is elbirták és megérdemelték volna, — hogy legalább különbséget tett volna. Változatos progresszióról nem lehet szó, ezt magam is beismerem, de azt a különbséget mindenesetre figyelembe vehette volna, a mely van a kis-, középés a nagybirtokos között. Két vagy háromféle progresszivitás minden nehézség nélkül keresztülvihető a földadónál, épen ugy, a mint keresztülvihető a létminimum is. (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) A házadóról szóló törvényjavaslat lényeges hibáját abban találom, hogy a pénzügyminister január 27-én, szerdán. ur nem ismerte fel azt az igazságot, hogy minden, a házbéradó czimén kiszabott és beszedett adó tulaj donképen a lakónak terhére esik és ez az adó ma négyszer akkora, mint pl. a földadó. Különösen az a kifogásom a törvényjavaslat ellen, hogy a t. pénzügyminister ur nem ismerte fel azt az igazságot sem, a melyhez pedig különösen Budapesten már eljutottunk, hogy annak az u. n. házadómentességnek a házbérek leszállításához és az emberséges és jó lakások eléréséhez semmi köze nincs. Akármennyi házadómentességet instituál a pénzügyminister ur, azért a lakbérek nem lesznek alacsonyabbak és nincs az az adómentes uj ház, a melyben nem volnának drágábbak a lakások, mint az adó alá eső régi házakban. (Mozgás.) Tudom, hogy erre nézve más tényezők is közreműködnek. Minthogy pedig ezen házadómentességgel nyilvánvalóan a városok fejlesztését és ezzel kapcsolatban azt czélozzák, hogy a polgárság emberséges és lehetőleg olcsó lakásokat kapjon, bátorkodom a t. pénzügyminister ur figyelmét felhívni arra, hogy ezt a kérdést nekünk is talán olyképen kellett volna megoldanunk, mint a hogy Ausztriában és Németországban tették. Ausztriában adómentességet adnak az olyan munkásházak részére, a melyeket tulajdonosaik bizonyos előre megszabott egységes áron adnak bérbe. Poroszországban kamatmentes kölcsönöket adnak olyan háztulajdonosoknak és házépítőknek, a kik ezen feltételeket szintén betartják. Talán kissé paradox, de merem állítani, hogy tisztán antidemokratikus jellege van azon javaslatnak is, a mely a takarékpénztári betétek adóját a kamat 10%-ában állapítja meg. (Mozgás.) Ez a lex Búza Barna vagy lex Nagy Emil, mert a tőke gyűlöletében ők a kezdeményezők, csak az osztrák intézeteknek, a bécsi intézeteknek válik majd javára, mert ha lehet is arról beszélni, hogy a takarékpénztárakban nagy tőkéket helyeznek el, az a nagy tőke könnyen feljut Bécsbe, a hol kisebb adót szabnak a takarékpénztári betétekre. Itthon majd csak a kis tőkék maradnak, a melyek különben is túlnyomó részét teszik a takarékpénztári betéteknek, a kis exisztencziák megtakarított fillérei és koronái, Mikor a nagy tőke egészen bizonyosan kivonulhat a nagy adózási teher miatt, antidemokratikusnak nevezhetem a pénzügyi bizottságnak ezen lex Búza Barna-féle javaslatát, a melylyel a takarékossági irány elűzésére a takarékpénztári betétek kamatját terheli. Ugyancsak antidemokratikusnak kell tartanom a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójánál az uzsora-szakaszt. (Halljuk !) Nem tud a kormány oly radikális szerekkel és javaslatokkal idejönni, a melyeket én az uzsora vagy a szövetkezeti visszaélések kürtására el ne fogadnék ; azonban ez nem jelenti csak azt, ez az intézkedés többet jelent, és ez a több mit én antidemokratikusnak találok és a mit, azt hiszem, t. szomszédaim is annak találnak. Nevezetesen a nagyvagyonu ember, a kinek nagy hitele van, az mindig megtalálja a budapesti