Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-405

194 W5. országos ülés 1909 január 27-én, szerdán. művelésre. Ma azonban ugy fordultak a dolgok, hogy a nagybirtokot gépek felhasználásával belterjesen kezelik, a minek következtében ezek a községbeli kisemberek, a kik eddig biztos exisztencziára számíthattak, ma — Torontálmegyéről is beszélek — nagy kiterjedésen birtokok művelésétől egyszerűen elestek; két-három holdnál többet felesbe, harmadosba aüg kapnak. Ezzel elesnek a rendes megélhetés lehetőségétől. Ez a parasztgazda tehát nem tud földet szerezni, mert a föld nagyrészt kötött; a nagybirtok uj gazdálkodási módja pedig elvonja tőle teljesen az alapot. így történik az, hogy a mit a gazda ezelőtt áldásnak tekintett — gyermeke, a ki ezelőtt segitőtársa volt a föld megmunkálásában, most teherré vált reá nézve ; mert egyfelől a munkát könnyen elvégzi maga azon a kis földön, a melyet néha-néha még kap, másfelől az a föld alig nyújt neki annyit, hogy abból ő maga is megélhessen. Ilyen körülmények között azt várni, hogy itt egy erős parasztgazda osztály létesüljön, teljesen hiába való álom. Olykép segit magán azután ez a kisember, hogy vagy rákényszeredik arra a rettenetes egy, vagy két gyermekrendszerre, — nehogy csak kenyérpusztitója szaporodjon gyermekeiben, a kik pedig azelőtt segítőtársai voltak a munkában — vagy pedig, a mi ennél is szomorúbb, kezébe veszi a vándorbotot és itthagyja ezt az országot. Ha nekünk komoly szándékunk az, hogy itt Magyarországon egy erős parasztgazda osztályt létesítsünk, akkor első kötelességünk eltüntetni mindazon akadályokat, a melyek ennek útjában állanak. Megvigasztal e tekintetben azon remény, hogy követni fogja ezen reformjavaslatot a többi nagy közérdekű, országos reform, a milyen pl. a nagybirtok reform, telepítési javaslat. (Közbeszólások.) Tegyük fel a legjobbat, hogy meg fog ez történni : bízzunk benne és legyünk rajta, hogy minél előbb tényleg meg is történjék. Kötelességünk, t. képviselőház, bizni abban, hogy a mint megalkottuk ezt az adóreformot, azután jönni fognak nagy, beléletünket organizáló javaslatok. Jönni fog a közigazgatás reformálása, jönni fog gazdasági beléletünk újjászervezése és a nagy, országos érdekű földreform-javaslat is. Ezenkívül követelnünk kell — magasabb szempontokra helyezkedve, mellőzve minden felekezeti, vallási és osztályczivódást, — hogy jöjjön az egyházi javaknak méltányos alapokon való megváltása mielőbb, a mint ebben a tekintetben már előttünk jár a szerb radikális párt, a mely az ő egyházi javainak főrészét megváltotta. (Helyeslés a középen.) Ez nem pártkérdés, nem vallási és nem felekezeti kérdés s nem is szabad azt mint ilyent pertraktálni. Ez nagy országos, nagy nemzeti, mindenekfelett pedig nagy magyar ügy, (Igaz! Ugy van !) azzal csak ily magasabb szempontból szabad és kell foglalkozni s erős a meggyőződésem, ha ebben a szellemben kerül ide a törvényhozás elébe, meg fogja teremni a maga áldásos gyümölcseit, Mezőfi Vilmos : Milyen csendes a függetlenségi párt! Várady Imre: Létesíteni kell minél több önálló kis exisztencziát, önálló adóalanyt, önálló hű magyar családot s ez csak ezen az utón lehetséges. Mezőfi Vilmos: Semmi helyeslés! Várady Imre: A kivándorlás az utolsó hónapokban rettentően veszedelmes mérveket öltött ismét; ki kell vennünk az országot elhagyni készülők kezéből a vándorbotot és kezükbe kell adnunk azt, a mi kezükbe való, a földet. (Helyeslés a középen.) Törekedni kell, t. képviselőház, üy utón is, minél mélyebb rétegeket átható, minél általánosabb népjólét előidézésére, s az ehhez szükséges alapok és feltételek megteremtésére. Ha az igen t. ministerelnök ur, a mint remélem is, tekintetbe fogja venni mindazon aggályokat, a melyeknek kifejezést adni bátor voltam, s azokat orvosolja is, akkor ez a nagy adóreform az első lépést fogja jelenteni a jelzett irányban, azért a javaslatokat általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés és éljenzés.) Elnök : Ki következik ? Hammersberg László jegyző: Pető Sándor! Pető Sándor; T. ház! Az előttem felszólalt t. képviselőtársam beszéde, a melynek körülbelül minden lényeges részével egj^etértek, meggyőzött engemet arról, — a midőn ő oly melegen és értelmes módon védelmezte a kisgazdák érdekeit — hogy bizonyos mértékben komikus jelenség az, a mi előttünk lejátszódik, a mikor az agrár és a merkantil érdekek nagy csatát vivnak egymással és mindenik azt hiszi magáról, hogy ő az államfentartó elem, ő mellette van az igazság és minden, a mit a másik fél kivan, jogtalanság és igazságtalanság. T. ház ! Midőn itt az agrárérdekekről nem abban a tónusban beszéltek, a minőben az előttem szólott t. képviselő ur beszélt, a kinek minden szavát igaznak fogadom el, hanem ugy, a hog3^an Baross János és Bernát István t. képviselőtársaim beszéltek, akkor tulaj donképen nem az agrár-érdekekről, hanem azon 2000 nagybirtokos, a magyarországi összes földbirtokosok 0.1 százalékának érdekéről volt szó, a kik Magyarország művelés alatt levő földjének 31%-át birják és nem a kis- és középbirtokosok érdekéről, a melyről ugy lehet és kell beszélni, a mint azt előttem szólott t. képviselőtársam tette és a mely érdek az ipar és kereskedelem érdekeivel nincs ellentétben, de ellentétben van a latifundiummal. De bizonyos mértékben ugyanígy vagyunk akkor, midőn a Chorinok, Lánczyak és Kornfeldek részéről a merkantilista érdekek hangoztatását halljuk. Mert valamint semmiféle érdekközösség sincs a törpebirtokos és a latifundiumot élvező nagybirtokos mágnás érdekei között, épen ugy nincs érdekközösség a mindennapi kenyerüket