Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-405

hOá. országos ülés 1909 január 27-én, szerdán. 193 egyéb érve is ; igy az is, hogy az akkori nagy birodalomnak vezetői, az akkori nagy birodalomnak mágnásai, az akkori nagy birodalom nagy hatalmának mandatáriusai nem tudtak összhangzásba jönni a munka megváltozott fogalmával. (Igaz! Ugy van!) E helyett igenis ráadták magukat a megrontó luxusra, a testet és leiket megölő fényűzésre és ezen életmód összes kinövéseire. (Igaz ! ügy van !) De, t. képviselőház, ne menjünk oly messzire és ne keressük azt, hogy az egyes államok minek következtében hullottak romba, hanem menjünk közelebb és nézzük inkább azt, hogy az egyes államok minő hatások következtében emelkedtek, fejlődtek és erősödtek. Itt van a hatalmas német állam, a mely jóformán szemeink előtt érte el magasságát. Mit találunk ezen nagyság okául ? Azt, hogy a takarékosságot és a munkát megbecsülték és pedig első sorban a legfelsőbb fokon. Kezdte, a SZÍVÓS takarékosságot maga az uralkodóház, példája után folytatta a nagy mágnásság, a nagybirtok és a példa azután lehatott a néposztályok legalsóbb gyökeréig. Igaz, t. képviselőház, hogy ennek a lánczolatnak az első szeme minálunk sajna hiányzik, minthogy véghetetlen fájdalmunkra magyar udvartartásunk még nincsen. De annál nagyobb a felelősség, t. képviselőház, a sorozat második lánczszemére nézve, a földnagybirtokosok, a mágnásságra nézve. Ennek kell a munkát megtanulni tisztelni, ennek kell megtanulni tiszteim a takarékosságot, és akkor az ő példája le fog hatolni az alsóbb néposztályokba és azokat is üdvösen fogja irányitani. (Helyeslés.) Meggyőződésem tehát az — azért is hoztam fel ezeket a példákat, — hogy mi ne igyekezzünk az agrárizmus és a merkantilizmus közötti ellentéteket szitani és nagyítani, hanem igyekezzünk azokat kiegyenlíteni, kibékíteni, igyekezzünk a kisgazdák kívánságait és óhajait teljesíteni, igyekezzünk a kereskedők és pedig különösen a vidéki kereskedők és vidéki iparosok óhajait kielégíteni, iparkodjunk azon kisiparosok kívánságait kielégíteni a kik azelőtt, mint tudjuk, a vidéki városoknak gerinczét és alapelemét képezték. Valamikor mindazon institucziók, a melyek a városok közérdekeit szolgálják, gimnáziumok, kórházak, templomok, ezen kisiparos osztályban találtak bőkezű segítőre; ma, majdnem maguk' szorulnak segítésre. Szerencsétlen viszonyok hatása következtében ez a valamikor erős, büszke polgári elem, a kisiparos és kereskedői elem meg van bénítva ; romokká váltak, csaknem tengődnek. Ezeknek kell tehát a segítségére sietnünk és nekik minden eszközt meg kell adni arra, hogy ismét hatalmas, életképes faktorrá fejlődhessenek. Hiszen ez idő szerint igen szerények az ő óhajaik és kívánságaik. A vidéki városok, kereskedői és iparosai nevében a nélkül, hogy itt, most részletezésbe akarnék bocsátkozni, — lesz alkalmam erre a részletes viták folyamán — kifejezést kívánok adni annak a kívánságnak, hogy ezen adóreformjavaslatok tárgyalásánál, azok törvényerőre való emelkedéKÉPVH, NAPLÓ. 1906 1911. XXIII. KÖTET. sénél, vétessék tekintetbe különösen mindazon momentum, a mely biztosítja az igazságos és arányos közteherviselést, a mely biztosítja a hazai iparnak és kereskedelemnek, különösen a külfölddel való versenyképességét. Az általános, országos közérdek és az ország fejlődésének szempontjából, s ezen czél elérése érdekében, kívánatos, hogy a kereseti adónál is állapittassék meg a kontingentált maximális összeg és az esetleg elérendő plusz ott is az ő terheik könnyítésére fordittassék ; kívánatos, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójáról szóló törvényjavaslat igen sokszor sérelmezett és vitatott 21. §-a elimináltassék ; továbbá, hogy az általános kereseti adóról szóló törvény 44. §-ának a lakás és irodahelyiség lakbérének együttes számítására vonatkozó intézkedése töröltessék, hogy az adókivetés terén a kincstár és az adóköteles közötti paritás mindenképen biztosittassék. Ugy hiszem, elég szerény és a mellett elég méltányos kívánságok. S ugy vagyok megg3^őződve, hogy az országgyűlés és a pénzügyminister ur meg fogja találni a módját, hogy ebben a tekintetben tényekkel is megnyugtatólag hasson az iparos és kereskedő osztályra. T. képviselőház ! Baross János t. képviselőtársam rámutatott arra, hogy az adóreform megalkotását követni fogják nagy, átfogó egyéb reformok, nagy birtokreformok, közgazdasági reformintézkedések. Én is ugy vagyok meggyőződve, hogy azon a nagy utón, a melynek a végén ott látjuk egy modern szellemtől áthatott, erős független és önálló Magyarország képét, hogy ezen hatalmas nagy utón csak az első lépést tettük meg akkor, a midőn — a hangoztatott óhajok figyelembevételével — az adóreformot életbeléptettük. Kiemelte azt is, hogy igyekeznünk kell minden erőnk megfeszítésével erős parasztosztályt teremteni, mert azt mondja, hogy (olvassa) : »Magyarországot megmenteni, fentartani, annyi ellenséggel szemben megvédeni nem tudja más j^olitika, mint csak az a politika, a mely Magyarországon nagy, erős parasztosztályt tud teremteni*. A czél, az óhaj kétségtelenül ott él mindnyájunk lelke, mélyében. De kérdezem, hogy fogjuk mi ezt az erős parasztosztályt létesíteni és fentartani, a mikor a latifundiumok folyton terjednek, a mikor le vannak kötve a birtokok hitbizományoknak, a mikor az egyház lekötött javai is folyton terjeszkednek, ugy hogy mindig több és több föld vonatik ki a közforgalomból, és a mikor ezzel szemben viszont látjuk a parasztosztálynak a természetes fejlődés során való szaporodását ? Hogyan, honnan veszszük a földet arra, hogy nagy parasztgazdaságokat létesítsünk ? És itt van egy másik momentum. Nagybirtokosaink, különösen a Délvidéken azelőtt olyan összeköttetésben állottak az ő községükbeli kisemberekkel, hogy azoknak egész életre szóló biztos megélhetést nyújtottak azáltal, hogy megfelelő mennyiségű földet juttattak neki akár feles-, akár harmados Só