Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-405

192 kQő. országos ülés 1900 január 27-én, szerdán. Ha ezeket a megnyugtató felvilágosításokat I megkapjuk és a javaslat jelenlegi alakjában mégis törvényerőre emelkedik, még ebben az esetben is volnának néhány óhajtásaim a kisgazdák megnyugtatása czéljából és pedig, hogy instituczionális intézkedések történjenek arra nézve, hogy a vármegyei földadó-bizottság egészíttessék ki mindenkor az illető községek kisgazdáinak sorából, a mely községekre nézve el fog rendeltetni a kataszter kiigazitása, és pedig minden községből hat-hat kisgazda taggal. Történjék továbbá intézkedés a sorrend tekintetében is és a kiigazítás ne kezdődjék a különben is nagyon aránytalanul sújtott kisgazdáknál és később menjenek fel a nagy földbirtokosokhoz . . . Wekerle Sándor ministerelnök (közbeszól). Várady Imre: ...hanem a sorrend olykép állapittassék meg, hogy a nagy földbirtoknál kezdjék a kiigazítást és ugy térjenek át fokozatosan a kisebb földbirtokokra. Ezen kívánságnak lényege az, hogy a nagy földbirtok elég hosszú időn át élvezte az igazságtalan aránytalanságnak gyümölcsét és ezért itt orvosoltassék ez legelőbb. Egy hang (balfelől): Ez lényegtelen! Várady I mre : Ez lehet lényegtelen, de annál könnyebben honorálható és a kisgazdáknak sérelmét ez is enyhitené. Még egy kérésem van ebben a második esetben, s ez az, hogy a vármegyei földadó-bizottság majdan hozandó határozatait az illető érdekelt felekkel kézbesítés utján közöljék. Itt olykép van kontemplálva, hogy nem fog kézbesittetni, hanem dobszóval vagy nem tudom miképen kihirdetik, s a ki törődik vele, az felszólalhat ellene. Itt lényeges kérdésekről van szó ; jelentékeny sérelmek is történhetnek a vármegyei bizottság határozatában egyik-másik gazdára nézve ; adják meg neki tehát a módot arra, hogy indokolt végzésben értesítést nyerve, az ellen indokoltan felszólalhasson. De még tovább is mennék és az országos földadó-bizottság határozatait, — nehogy munkatulterhelés történjék akár indokolás nélkül, — szintén kézbesittetni óhajtanám az érdekelteknek, csupán azért, hogy legyen módjuk konstatálni, hogy a községi elöljáróság kellően foganatosította-e az országos földadó-bizottság végérvényesen hozott határozatát. Ezek volnának azok a momentumok, melyeket a földadó-kataszter revíziójánál bátorkodtam említés tárgyává tenni és melyekre nézve megfelelő intézkedést kérek. Ezek után áttérek arra, hogy az a nagy nyugtalanság és mozgalom, mely kisgazdáinknál tapasztalható, átragad a vidéki városok két hatalmas faktorára, a vidéki városok iparos- és kereskedőosztályára is. Lehetetlen nekem azokat követnem, a kik ezt a két irányzatot, ezt a két osztályt, t. i. az iparos- és kereskedőosztályt és az agrárosztályt egymással szembeállítva, itt bizonyos uszitási czélzatokkal igyekeznek a kettő között az egyenetlenséget szítani. A mi kötelességünk itt egyenesen az, hogy igyekezzünk az egyenetlenséget elsimítani, igyekezzünk az ellentéteket eliminálni; de egyúttal különösen most. a midőn az Ausztriával való gazdasági harcznak küszöbén, a midőn erős és hatalmas mérkőzésnek előestéjén állunk, egyenesen kötelességünk az is, hogy ezen harcznak igazi bajnokait, a kereskedőket, az iparosokat tőlünk telhetőleg erősítsük. Egyenesen öngyilkos politikát követnénk, ha akkor, a midőn mi gazdasági versenyre óhajtunk menni más erősebb államokkal, nem igyekeznénk a megvívandó harcznak igazi bajnokait, a kereskedőket, iparosokat tőlünk telhetőleg meg is erősíteni, erre a harczra fel is fegyverezni. A függetlenségi pártnak különösen nagy eszméi, különösen nagy elvei, az önálló vámterület, az önálló bank, a gazdasági függetlenség és önállóság kétségtelen kötelességünkké teszi, hogy mindazokat a faktorokat, a melyeknek kezébe leend majd letéve ezen instituozióknak megtestesitése, tőlünk telhetőleg meg is erősítsük. Miképen óhajtunk majd önálló vámterületet, miképen óhajtunk majd önálló gazdaságot létesíteni akkor, ha lekicsinyelni, letörni igyekszünk az ezen instituczióknak valódi lelkét szolgáltató iparosokat és kereskedőket % Baross János t. képviselőtársam emiitette volt beszéde folyamán, hogy mily nagy áldás háramolnék ezen országnak összességére akkor, ha sikerülne a kis- és nagybirtokosok között fennálló ellentétet eliminálni. Ezt a gondolatot egy lépéssel tovább óhajtom fűzni és azt mondom, hogy Magyarország igazi erősségét csak az lesz képes majd megteremteni, ha ezt a felszálló ellentéteskedést agráriusok és merkantilisták között képesek leszünk ebben az országban teljesen eliminálni. Földnagybirtokosaink arról panaszkodnak, hogy a földben levő nagy tőkéjük alig hoz 3 százalék jövedelmet. Van egy mód ezen változtatni; tanuljunk ebben a tekintetben is a műveltebb, az előbbrehaladt külföldtől; igyekezzenek a mi földnagybirtokosaink a bölcs következtetéseket és tanulságokat levonva, azok példáján haladva, megtenni mindazt, a mi tőkereejük jövedelmezőségét elő tudja mozdítani. Nálunk a íöldnagybirtokos — tisztelet a kivételeknek — csupán csak nagy ur, egyéb semmi. Odaát a művelt külföldön a földnagybirtokos egyben nagygyáros, nagykereskedő, nagyiparos is. A fejlődésnek természetes menete lesz az, ha itt a mi földnagybirtokosaink is követni fogják a nagy Nyugat államait és bizonyos előítéletektől megszabadulva, ők is igyekezni fognak itt nagy gyárakat létesíteni, igyekezni fognak ők is nagygyárosok, nagyiparosok, nagykereskedők lenni. Egyik képviselőtársam hivatkozott arra, hogy Mommsen, a midőn Róma bukásának okait kitárta, kijelentette, hogy a hatalmas nagy Eóma azért bukott meg, mert megölte a szabad kereskedelem. Van azonban Mommsennek ezen nagy birodalom bukásának magyarázatánál még igen sok